Beszélgetés az agyammal

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2012/09/03
Hirdetés

Des Moines előtt…

Agy: vajon mindenki így készül a versenyre? Rohangál össze-vissza, edzéseket tart, és közben néha igyekszik olyat is edzeni, ami egy nem-bolyozós versenyhez szükséges?

Én: ja, menj már! Kurva jó vagyok, tavaly például 3héttel a verseny előtt romon voltam a másfél hetes magaslati tábor után, onnan kellett felállnom, és végül is tök jól mentem, most meg Faddon a tavalyi szégyen után egész értelmes futóidőt raktam oda. No pánik.

Agy: És szerinted az fasza, hogy a legfontosabb pár napot a válogatottat kísérve Stockholmban töltötted, és repkedtél ide-oda?

Én: Jaj, már, hiszen ott is edzettem, tök jókat futottam, kerón meg egész rendben voltam, azt a formát már csak megtartani kellett. Ne rinyálj már!

Agy: És az szerinted rendben van, hogy a lábad akkora, mint egy elefántnak, mert verseny előtt konkrétan két napig a levegőben voltál?

Én: És akkor mi van? Kedd éjjel kiértem, iszok sok kávét meg futkosok sokat, oszt majd kijön a sok víz!

Agy: De akkor meg az a baj, hogy 2 hete nem csináltál semmi erőset, lelapul a forma, kéne valami gyorsat is nem?

Én: Na jó, akkor nesze, csütörtökön odavágokk 4x3perc tempót kerón, az utolsónál 50es átlag, most akkor már pofa be!

Agy: Na brávó, most akkor ezt próbáld kipihenni, 19-re lapot húzni? Hát, nem tudom…

Des Moines verseny közben…

Agy: na nesze neked résztáv csütörtökön, jó bágyadt vagy, ebből égés lesz.

Én: Na jó, akkor újratervezés. Úszáson csak tapadok, és meg sem próbálok elkerózni olyanokkal, akik várhatóan 2perccel gyorsabbak nálam. Rendezkedjünk be a 15ik hely környékére, és majd meglátjuk, lehet, hogy lazul az a láb.

Agy: Na, azt várhatod öregem. Ezen a pályán lazulni max a láncod fog. A tavalyi büntid után nem kéne a bolyozás gyanúját sem kelteni a bírókban. Szóval told végig keményen, de ne várd, hogy jól fog esni.

Én: Na jó, akkor eddig ötös, úszás után nagy boly vége, mit lármázol? Ott vagyok a spiccen, akkor most elkerózok ezzel az Ospaly gyerekkel, az azért nem rossz név.

Agy: Brávó, Ospaly gyerek láthatóan Csehországban hagyta a formát, most ezt jól benézted, pápá első boly, innentől szakadsz, mint a jég.

Én: Ugyan, most akkor ráállok itten erre a McCormack gyerekre, kétszeres világbajnok, gond egy szál se.

Agy: No nézd már, ez sem egy táltos, szép volt, mit erőlködsz, menj végig ekonomiban, aztán meg se forduljon mégegyszer a fejedben ide jönni, öreg vagy már ehhez.

Én: Anyád! Figyi, tapadok, mint a bélyeg, aztán futáson csak lesznek behalások.

Agy: Addigra olyan hátrányod lesz, hogy távcső kell ahhoz, hogy láss magad előtt bárkit is. Mondom, mi a rákot keresel itt?

Én: Na jó, ez a keró nem volt valami fényes, de most odateszem a futást.

Agy: Nocsak, mi ez a lábadban? Csak nem görcs? Ezzel fuss fel! Hajrá! Kocogd le pajtás, aztán menj nyugdíjba!

Én: Na jó, elmegyek nyugdíjba, de akkor főleg odateszem ezt a 10km-t.

Agy: olyan mélyen futsz, hogy lassan a fenekedet kikezdi az aszfalt. Hülye vagy? Kocogj be!

Én: Na figyi, sétálnak itten páran, jól összeszedem őket! Egyre feljebb megyek, a végén, akit lehetett csak összeszedtem, végül is a 22ik hely egész szép hattyúdal.

Des Moines után…

Agy: Na, mit igértél?

Én: Tudom - tudom. Ez most nem volt valami fényes, és valóban ennyi energiát nem ér a dolog, bár legalább utoljára igen szép nevekkel toltam egy mezőnyben, ami megtiszteltetés volt. Én élveztem, még ha purgatórium volt is végig ez a nap.

Agy: De akkor most már kimondod végre?

Én: Na jó, legyen. Akkor ezzel lezártam egy fejezetet az életemben. Triatlonban a visszavonulást bejelenteni képtelenség, hiszen amatőrként halálig lehet csinálni, de ezennel ünnepélyesen leteszem a lantot! Edzek kedvemre, edzem a tanítványaimmal, versenyzem, ha jól esik, de nincs több ITU, nincs több nagy álom, csak amatőrködés. Köszönöm mindenkinek, aki eddig segített, virágot az öltözőmbe!

Egyebet nem tudok mondani, viszlát!

Hirdetés
Hirdetés