Az edzés értelme

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2009/02/02
Hirdetés

Sokféle edzést végez amatő‘r profi egyaránt. Az éles különbség a két különböző‘ típusú versenyző‘ között pontosan az, hogy míg az egyik tudja, mit miért csinál, addig a másik csak teljesíti a napi penzumot, oszt annyi. Ebbő‘l a szempontból egyébként éppenséggel lehet egy amatő‘r is profi! Maximum a képességei behatárolják. De ha azon felül mindent megtesz a sikerért, akkor azt mondom rá, hogy vérprofi. Á‰s ugyanígy lehet egy profi is totál amatő‘r. Aki tehetséges, jó felépítésű, és a sikerek miatt azt hiszi, hogy baromira tökéletesen csinál mindent, az szintén rossz úton jár.

Az edzéseknek mindig pontosan meghatározott célja kell, hogy legyen. Sok fiatal nálunk is úgy van vele, hogy ha nem sikerül minden edzésen élete legjobb 100m-ét teljesíteni, de még ha a saját maga által belő‘tt színvonalat sem, akkor szar az edző‘-szar a medence-szar az élet!

Namármost.

Január végén, február elején nálunk teljesen megszokott jelenség, hogy triatlonosaink életük legnagyobb úszóformáját mutatják. Miért? Minek?

Azt nem júniusban kellene???

Ha jól állítottuk össze a felkészülés ritmusát, akkor most, öt hónappal a legfontosabb verseny elő‘tt milyen edzéseket is kell végezni?

Igen, alapozót!

Igen, technikázót!

Abból meg hogy a fenébe lehetne folyamatos csúcsformát mutatni?

Megmondom én! Sehogy.

Aki fél-egy perccel rosszabbat úszik versenyen, mint januárban, az a legnagyobb amatő‘r.

Á‰n merem remélni, hogy jó ritmusban haladok. Sokszor ki is szoktak nevetni a központi edző‘táborokban:

žNézzétek! A Kuttor már megint vattázik, nem lesz belő‘le így semmi, pedig milyen sokra vihetné!

Pedig az az igazság, hogy egy közepesen tehetséges versenyző‘ként pont azért vittem valamire, mert igyekeztem mindig a nekem és az idő‘szaknak legmegfelelő‘bb edzést végezni.

 

Fiataloknál persze nem ritka, hogy a legjobbjukat tudják nyújtani alapozás során is. Naná! Hiszen ő‘k még vadabb ütemben tudnak fejlő‘dni. Egy felnő‘tt versenyző‘ viszont alapozásnál csak kondicionálja magát, majd a keményebb edzésekkel, és az új ingerekkel tud a korábbinál némileg magasabb szintre jutni. 31perces 10kilinél már minden másodperc javulásért meg kell küzdeni. Persze most nem magamról beszélek. J Jó lenne nekem az a 31

 

Széles Sanyi mondta nekem anno, hogy ha nem tudsz szépen úszni, akkor inkább menj haza, mert csak kárt okozol! Ha nem is ilyen sarkosan, de én is azt mondom, hogy ha a technika a fontos, akkor azt lehető‘leg ne csináljuk ótvar rondán, mert az akkor nem technika. Ha állóképességet kell fejleszteni, akkor meg például inkább tekerjünk 3x60km-t egy héten, mint 6x30-at, mert a kettő‘ nem ugyanaz. Ha pedig savtűrő‘ képességet, akkor attól függetlenül, hogy aznap milyen idő‘ párosul az erő‘feszítéseinkhez, ha kihajtottuk magunkat rendesen, akkor valószínűleg a savat is sikerült összeszedni valahogy, tehát a célt elértük.

Annyit persze ehhez is hozzáfűznék, hogy a helyes technikát lehető‘leg mindig tartsuk meg a végső‘kig. Ső‘t, az alapozásnál ne is igen lépjük át azt a határt, amikor már képtelenek vagyunk tartani!

Tehát: igyekezzünk szépen megdögleni! J

Hirdetés
Hirdetés