Menü

2016.05.01.     Hozzászólás 0

Klein Dávid feljutott az Annapurnára

A hírt a Johnny Walker Annapurna Expedíció sajtóreferense egyelőre nem erősítette meg, megvárják Dávid első telefonos bejelentkezését. A legfrissebb információk szerint Dávidnak sikerült visszaereszkednie a 4-es táborba, ahol az éjszakát tölti.


Továbbra is izgulhatunk a magyar hegymászóért, aki expedíciószervezője tájékoztatása, valamint mászótársa GPS-jeladójának adatai szerint elérte az Annapurna 8091 méteres csúcsát. A kimerítő csúcsmászást követően Dávid a 4-es táborig tudott ereszkedni, ahol kb. 7100 méteren tölti az éjszakát.

Bár a Johnnie Walker Annapurna Expedíció sajtóreferense hivatalosan még nem erősítette meg (valószínűleg megvárják, amíg sikerül telefonon is beszélniük Dáviddal), az expedíció infrastruktúráját szervező iroda tájékoztatása szerint Klein Dávid is tagja volt annak a 30 fős csoportnak, amely a mai napon feljutott az Annapurna 8091 m magas csúcsára. Megnyugodni azonban csak akkor lehet, amikor lefelé is túljut a 2-es és 3-as tábor között lévő Célkereszt (Crosshair)-kuloráron. Ez a normál út legveszélyesebb része, a folyosóban menetrendszerűek a hó- és jéglavinák.

A rettegett Célkereszt-kuloár Forrás: Johnnie Walker Annapurna Expedíció

A rettegett Célkereszt-kuloár (Van még fotó, katt a képre!)

Magyar próbálkozások az Annapurnán

Klein Dávid március 11-én indult el Budapestről a Johnnie Walker Annapurna Expedícióra, hogy megmássza a magyarok által eddig érintetlen, 8091 m magas nepáli csúcsot.

A hegyen eddig egyetlen hazai expedíció próbálkozott, de a kísérlet tragédiába torkollt. 2012-ben a „Magyarok a világ nyolcezresein” expedíciósorozat keretében Erőss Zsolt és barátja, Horváth Tibor indult csúcstámadásra. A 4-es táborból Erőss Zsolt egyedül folytatta, de 7500 méter körül az elégtelen akklimatizáció és a nehéz körülmények miatt ő is visszafordult. Horváth Tibor már korábban elindult lefelé, de a 3-as és 2-es tábor között nyoma veszett. Feltehetően jéglavina áldozata lett a normál út legveszélyesebb pontjának számító Célkereszt-kuloárban. Zsolt a végletekig kimerülve, egyedül tért vissza az alaptáborba.

A Johnnie Walker Annapurna Expedíció

Klein Dávid március 24-én érte el az alaptábort, majd megkezdte az akklimatizációt. Taktikája hasonló volt, mint a fél évvel ezelőtti sikeres Manaszlu-mászása során: Az alaptáborig (és az alaptáborban) egy nepáli ügynökség szolgáltatásait használta: ők intézték a csúcsengedélyét, a felszerelése felszállítását odáig, ők biztosították a konyhasátrat és az ebédlősátrat. Az alaptábor felett viszont Dávid már maga cipelte a felszerelését, beleértve a táborozáshoz szükséges sátrat is, melyet maga állított fel a felső táborokban. A vele párhuzamosan mozgó kereskedelmi expedíció által rögzített fix köteleket azonban ő is igénybe vette.

Az első csúcstámadás Forrás: Johnnie Walker Annapurna Expedíció

Az első csúcstámadás (Van még fotó, katt a képre!)

Az első csúcstámadásra április 15-én került sor, az időjárás azonban nem volt olyan kedvező, mint amire számítottak. Dávid a német Jost Kobusch-sal szövetkezve utolsóként fordult vissza, nagyjából 7400 méteres magasságból.

„A négyes táborból három órát másztunk a német társammal, Josttal, és nagyjából 7300-7400 méterig jutottunk. A hely, ahol aztán végül megpihentünk, ideális négyes tábor lenne. (A mostani túl alacsonyan van: kb. 7000 méteren.) Ott aztán gyorsan utána számoltunk és beláttuk, hogy ezzel a sebességgel a csúcs még legalább 10-12 óra távolságra volt. A szél erősen fújt, mi azonban már nem éreztük magunkat annak, a csúcsra érkezésünk pedig messze a megállapított visszafordulási időre esett volna. Mivel tudtuk, hogy még lesz lehetőség egy újabb csúcstámadásra, úgy döntöttünk, hogy a többi hegymászóhoz hasonlóan végül mi is később próbálkozunk” – mesélte akkor Dávid.

A következő időjárási ablakra majdnem két hetet kellett várniuk. Többen be is fejezték az expedíciójukat és hazautaztak.  

A második csúcstámadás

Az újabb kedvező előrejelzés hallatán aztán az alaptáborban maradt mintegy 30 mászó április 27-én újra nekivágott a hegynek. Dávid ezúttal is a német Jost Kobusch társaságában mászott.

A 4-es tábort ezúttal az ideális magasságban, 7200 méteren sikerült felállítaniuk. Ezzel 200 méter szinttel közelebbről indulhattak a csúcsra, mint az első csúcstámadás során. Ebben a magasságban ez a siker és a kudarc közötti különbséget jelentheti.

Mindössze néhány órányi pihenés után az éjjeli órákban vágtak neki a csúcsra vezető utolsó szakasznak. Élénk szél fújt, ami az oxigén nélkül mászók legnagyobb ellensége, de szerencsére még éppen a tűréshatáron belül volt az erőssége. A sok mászó miatt némi sorban állás is kialakult az egyik kulcshelyen, legalábbis erre lehet következtetni Kobusch GPS-jeladójának adataiból.

Az expedíció legkritikusabb órái következnek

A mászás nagyon hosszúra nyúlt, a csúcsot 13 óra alatt sikerült elérniük. Az elkövetkezendő órák feszült várakozással teltek, hiszen a kimerült mászóknak épségben vissza kellett térniük a biztonságot jelentő táborok valamelyikébe. A legutóbbi információk szerint a legfelső, 4-es tábort sikerült elérniük, az éjszakát itt töltik. Egy ilyen kimerítő mászás után létfontosságú a folyadékutánpótlás és pihenés. A holnapi nap során folytatják az ereszkedést, vélhetően egészen az alaptáborig. Sok időt nem tölthetnek már odafent, mert az előrejelzések szerint havazás várható.

Egyébként nagyjából három órával Dávidék előtt a 77 éves spanyol Carlos Soria is felért a csúcsra, ezzel ő lett a hegy legidősebb megmászója. Ő tartja egyébként a korrekordot a K2-n, a Lhotsén, a Makalun, a Broad Peaken és a Gasherbrum I-en (Hidden Peak) is. Ez volt a 12. nyolcezrese, már csak kettő van hátra neki. Az Annapurnáról egyenesen a Dhaulagirire megy.

Az Annapurna elérésével már csak két olyan nyolcezres csúcs van, melyen nem járt magyar hegymászó. Bár a hazai médiában többnyire csak a K2-ről írnak, a Shishapangmának sincs még „érvényes” magyar megmászása. A hegynek ugyanis több csúcsa emelkedik nyolcezer méter fölé. Hiába járt már rajta több magyar hegymászó is, mindannyian a 8008 méteres Központi-csúcsot érték el. A főcsúcs azonban 8027 m magas, melyet a Központi-csúcsról egy rettentően kitett, pengeéles, hópárkányokkal teli és hosszú hógerincen keresztül lehet elérni. A mászók többsége a könnyebben elérhető Központi-csúcsról visszafordul. A Dr. Nagy Sándor vezette első magyar expedíciónak 1987-ben még nem álltak rendelkezésére ezek az információk, így ők valószínűleg nem is tudták, hogy nem a hegy legmagasabb pontján állnak. Lesták Erzsébet 2013-as mászása alkalmával a főcsúcs volt a célja, de az időjárási körülmények miatt ő is csak a Központi-csúcsot érte el.

Az Annapurna csúcsa tehát megvan, sikerről azonban csak akkor számolhatunk be, amint Dávid épségben leért az alaptáborba. Az expedíció legkritikusabb órái következnek.

Olvass többet a témáról: Klein Dávid

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.