Dermesztő úszórekord

Pintér László

2015/03/22

A hideg volt a legkisebb gond a 44 éves brit Lewis Pugh számára, akinél délebben ember még soha nem úszott nyílt vízen. A kalandor egy szál fecskében, úszósapkában és szemüvegben csobbant a jeges tengerbe, ahol jégtáblákkal, hóviharral és egy oroszlánfókával is meggyűlt a baja.

Hirdetés

Lewis Pugh hosszútávúszó egyúttal elkötelezett környezetvédő, WWF-nagykövet, és az óceánok ENSZ-védnöke. Míg mások konferenciákra járnak, petíciókat írnak, ő a saját életét kockára téve úszik. A legembertelenebb helyeken. Extrém teljesítményeivel próbálja meg felhívni a közvélemény figyelmét a tengerek állapotára.

“Hogyan hozhatnám el az óceánt az emberek nappalijába vagy az újságok címlapjára?” – teszi fel a kérdést Lewis Pugh. “Mindenképpen egy Dávid és Góliát-féle sztori kell – egy úszás, ahol hajszál híján felfal egy jegesmedve, szétmarcangol egy oroszlánfóka, halálra fagyok vagy hegyi betegség végez velem.”

Pugh pedig nem viccel a fentiekkel: szinte csak olyan helyeken úszik, ahol az említett veszélyforrások abszolút reálisak. 2006-ban úszott 1 km-t a földrajzi Északi-sarkon, olyan hideg vízben, hogy az ujjain fagyási sérüléseket szenvedett.

2010-ben kis híján belefulladt a Pumori-tóba, amikor a Mount Everest nepáli normál útján kanyargó Khumbu-gleccser 5300 méteren fekvő tavában úszott.

Tavaly augusztusban ő volt az első ember, aki hosszútávú úszásokat hajtott végre az ókori világot körülvevő Hét tengeren: a Földközi-, az Adriai-, az Égei-, a Fekete-, a Vörös-, az Arab- és az Északi-tengeren. Minden ilyen úszásával környezetünk, különösen óceánjaink pusztulására próbálja felhívni a figyelmet, mielőtt még túl késő lenne.

Figyelme legutóbb az Antarktisz vizeire terelődött. A legdélebbi kontinens nemcsak a legelszigeteltebb és legextrémebb időjárású, hanem egyúttal a klimatikus és környezeti változásokra legérzékenyebb pontja is Földünknek. Az élővilágra leselkedő közvetlen veszélyt jelenleg azonban leginkább a túlhalászás okozza.

“Nagyon kevesen vannak, akik egyáltalán hallották valaha a Ross-tenger nevét. A világ egyik legtávolabbi szeglete. Néhány kutatótól eltekintve senki sem él ott. Hogyan tudnád a figyelmet egy ilyen fontos, érintetlen és vad területre irányítani, amelyet nagymértékben súlyt az ipari halászat és a klímaváltozás? Különösen egy olyan világban, ahol a média át van itatva polgárháborúkról, éhínségről, népirtásról és gazdasági válságokról szóló hírekkel? Egy szál fürdőnadrágban úszni az Antarktiszon minden másnál jobban felkelti a média érdeklődését. Ily módon a közvélemény is jobban átérezheti az ügy iránti elkötelezettségemet.” – nyilatkozta Lewis Pugh, akit a National Geographic 2014/15-ben az „Év Kalandorának” választott.

Az antarktiszi projekt #5swims, azaz „Öt úszás” névre hallgat, és célja, hogy a Ross-tengeren jelöljenek ki egy 1,34 millió négyzetkilométer területű védett övezetet. Az úszásokhoz kiválasztott öt helyszín mindegyike egy-egy jellemző sarkvidéki állatfaj kolóniáinak otthona: pingvinek, fókák, bálnák és a csak itt élő antarktiszi fogashal. Az Antarktisz tengeri élővilágának védelmével foglalkozó bizottság (CCAMLR) már többször nekifutott ennek a tervnek, de tavaly novemberben Oroszország vétója miatt a harmadik kísérletük is elbukott. Nem véletlen, hogy az úszások teljesítését követően Pugh első útja Moszkvába vezetett, ahol jelenleg is személyesen próbálja meggyőzni a döntéshozókat a természetvédelmi terület kijelölésének fontosságáról.

Irány az Antarktisz! Valahol a déli óceánon Forrás: Kelvin Trautman — Irány az Antarktisz! Valahol a déli óceánon

Útban az Antarktisz felé. 12 méteres hullámok - egy átlagos nap a déli óceánon.( további lenyűgöző fotói a galériában! Katt a képre!)

Expedíciója február 13-án indult Új-Zélandról. Ez már az antarktiszi nyár vége, így nem csoda, hogy zord körülmények fogadták a csapatot. Már az első három úszás során komoly akadályokba ütközött.

Az első úszást alig 200 méter megtétele után kellett megszakítania, miután egy kíváncsi oroszlánfóka túl közel merészkedett hozzá. A második úszása során -1,7 Celsius fokos tengervízben úszott a déli szélesség 71. fokán az Adare-fok partjainál. Ez volt addig a valaha legdélebben megkísérelt úszás, de itt is csak 500 méterig jutott a jégtáblák miatt. A harmadik úszást a Ross-jégmező mellett az Evans-foknál hóvihar miatt törölniük kellett. A 80 km/órás szélben lehetetlen volt partra szállni. A tomboló vihart egy kis kunyhóban vészelték át, melyet még minden idők egyik legnagyobb sarkkutatója, Sir Ernest Shackleton épített 100 évvel ezelőtt.

A negyedik úszás helyszíne a Bálna-öböl volt, melyet Shackleton nevezett el az ott tanyázó gyilkos bálnákról (kardszárnyú delfinekről). Ez a világ legdélebbi nyílt vízfelülete, a déli szélesség 78,5 fokán. Feltéve, hogy a zajló jég be nem zárja, ami akár nyáron is könnyedén előfordulhat.

A hideg itt tette legjobban próbára a hosszútávúszót. Pugh ennek a közegnek a specialistája: hosszú időn keresztül szoktatta magát a jeges vízhez, emellett magas, izmos termetű, megfelelő testzsír aránnyal. A Portsmouth-i Egyetem professzora, Mike Tipton szerint mindezek a tulajdonságok megvédik Pugh-t attól, hogy hidegsokkot kapjon. Leginkább a fagyástól kell tartania. A tengervíz -1,9 Celsius fokon fagy meg, míg az emberi szövetek már -0,53 Celsius foknál fagyásnak indulnak. 20-30 percnél többet nem tölthet a vízben maradandó károsodás nélkül.

Egy hóviharban az antarktiszi óceánon a ‘hideg’ szó elveszíti a jelentését.

Nos, a Bálna-öbölben az úszás során a tengervíz hőmérséklete -1,7 Celsius fok, míg a levegőé -37 Celsius fok volt. Mindehhez 75 km/órás szél társult. Pugh látta, ahogyan a szélrohamok a gumicsónakban őt követő társaira csapták a hullámok tajtékát, ami azonnal rájuk fagyott. Ekkor pedig még 350 méternyi jeges kínszenvedés várt rá. Végül azonban sikerült teljesítenie a kitűzött távot, amivel új rekordot állított fel.

Amikor a -1,7 Celsius fokos vízben melegebb van, mint odakint.... Forrás: Kelvin Trautman — Amikor a -1,7 Celsius fokos vízben melegebb van, mint odakint....

Kelvin Trautmann további lenyűgöző fotói a galériában! Katt a képre!

“Egy hóviharban az antarktiszi óceánon a ‘hideg’ szó elveszíti a jelentését. Lélegezni is alig tudtam, kapkodtam a levegőért. Folyamatosan nyugtatni próbáltam magam. Soha életemben nem éltem át hasonlót.” – mesélte Pugh a rekordot jelentő úszás után.

“A Bálna-öböl a legrémisztőbb hely, ahol valaha úsztam. A víz és a levegő hőmérséklete, valamint a szél halálos kombinációt alkotott.”

Pugh négy nappal ezután ötödször is vízbe merült, mégpedig a Bellingshausen-tengeren található Peter-szigetnél. A tengert Bellingshausen orosz tengernagyról nevezték el, aki felfedezte az Antarktiszt 1820-ban. Méltó befejezése volt ez a projektnek, és egy félreérthetetlen célzás az oroszoknak, akik a jelen esetben a legtöbbet tehetnék a tervezett tengeri rezervátum létrehozásáért.