Pest Megye Turistája - II. rész. Hír

Mivel a mozgalmat északon kezdtem a Lemaradás t-túrával, logikusnak tűnik, hogy majd a déli végén fejezzem be. Ezen belül is jó lenne szekvenciálisan haladni. Mivel jövő szerdán ott egy középső szakasz, volt egy nagy lyuk. Bár a Margita-Gödöllő vá. rész sincs még igazolva, ez most nem izgatott, az útvonalat egy kicsit már unom. Bolnokáig ismertem még az utat az L25-ről, ebben az évszakban most furán másképp nézett ki. Utána nálam se kép, se hang, sosem járt terület. Nézzük sorjában. Az időpontokat az úttervezés miatt írom be, nem rohantam, nézelődős 4 és feles volt a tempóm. [ful 1. oldal] 5. szakasz: Gödöllő - Bolnoka - Isaszeg (táv: 20 km helyett valóságban 16, megadott idő 6,5 óra helyett 3,5) Gödöllő vá. 06ó 23p A pecsétek begyűjtése után indulok a jól ismert parkon át. Nem az a probléma, hogy felmegyünk a kastélyig - ez felvezetőnek gyönyörű szakasz - hanem az a kettőskanyar ami utána jön. Minek megyünk vissza balra egy büféig, hogy egy másik utcán visszajőve megint szinte súroljuk a palotakert szélét? Vannak ugyanis közvetlen utcák is. A Lemaradás is hasonlóan halad, de feltaláltak egy térképen nehezen rekonstruálható zseniálisan egyszerű kilépést Gödöllőről. A büfét és a szobrot elhagyva, a következő jobbkanyar után a hosszú utca elején balra fordul az első sarkon, kimegy a mező szélére és már végig ott halad, valahol becsatlakozva a pirosba. Erre emlékeztem is, és most nem értem mi ez a sok betonozás. A jelzéshiány már itt feltűnik, amikor több sarkon keresztül nem informál. A PMP mai teljes szakaszára jellemző, hogy nem ismerik a nyilas jelzésalapot. Néha piros kiegészítő nyilat rajzolnak, de legtöbbször csak úgy van valahol a jelzés a sarkon, vagy attól jó messzire. Csak ellenőrizni tudod vele térképedet, a tennivalóról semmit nem mond a helyszín. Vissza-visszapillantva, az ellenkező irányba teljesítve még súlyosabb lehet a helyzet. Mintha nem is lennének a Pest megyeiek az MTSZ tagja és sosem olvastak volna jelzésfestési szabályzatot (behívójel fogalma stb.) Nem csoda, ha ezek után egy másik (forgalmasabb) utcán kavarva érem el az árnyas dűlőutat, hiszen jelzést alig látni. Kicsi földes utcán kellett volna érkeznem már a kereszteződéstől. A jelek ui. itt vannak. Az árnyas fasor alatti haladás után, nyílt terep, ez ismerős, balra kukoricás, jobbra még kísérnek a fák. A tanyánál néhány kutya vicsorog utánam, nem látom pontosan, hogy meg vannak-e kötve, gyorsan lépkedek. Jelzés alig - pl. egy kettőskanyarban egy villanyoszlopon - de tartani kell az irányt a szemközt messzire látszódó erdőig. Jobbról rövid kerítés szakasz védi a gyümölcsfákat, rajta rajzolt kutyafejek. Ha szerencséd van, élőben nem találkozol velük, éjszakai túrán még a rácson túl is félelmetesek. A kerítés túlsó sarkánál balra kell fordulni és irány merőlegesen a hegy, két fa közötti rés hívogat befele. Bolnoka alja 07ó 23p A térképen ez rosszul ábrázolt, oda érkeztél, ahol a P- már befelé indul az erdő mélyére. A bal oldali fán L100 felirat, mögötte szoktak befordulni a t-túrázók, csakhogy az út ilyenkor teljesen be van nőve. Ha mégis valami miatt a P+ nyiladékán szeretnél felmenni Bolnokára, akkor maradj kint a szántóföld szélén, kanyarodott arra is egy szekérút. Mi viszont most indulunk befelé. (mi ez a fejedelmi többes? egyedül vagyok) Bolnokáról 3 dolog ugrik azonnal be: 1. De jó, hogy magammal hoztam a Magas-Gödöllői dombság térképemet! 2. Micsoda megtiszteltetés, hogy személyesen is ismerem Bolnoka Ördögét, Larzent! 3. Botokat, kötelet megint nem hoztam, Sherpa és Sörpa sem kísért el, de most megpróbálkozom ezzel a kemény északkeleti oldallal, ezúttal oxigénpalack nélkül. Lehet, könnyelműség. :-) Szóval az út alig emelkedik, de a beszámolóban olvastam, hogy itt időben kell balra kanyarodni a nem jelzett elágazásnál. Egy VM dagonyánál beveszem a balost és egyre gazosabb úton (?) haladok, mellettem balra bokros terület, jobbra erdő, lábam alatt kifeszített spárga, előttem egyre nagyobb susnya. Valamit elronthattam. Bár a PMP őrbottyán után valami ilyesmi, de azért ez így nem jó. Vissza az útra. Túl korán kanyarodtam le, valóságban a szép gerincút igen tisztességes lesz errefelé kilométereken át. Bolnokától távolodva (Phrsz elágazás) 08ó 00p Ürgemajor közelében (P+ elágazás) 08ó 35p Isaszegi vízmű felett (Pnzt elágazás) 08ó 55p Sosem gondoltam volna, hogy egyszer csak elegem lesz az árnyas útból és inkább jobbra térek, a napsütötte szántóföld széli nyomvonalra. De besokallok a pókhálóktól amik a felfelé növő gazok és a belógó ágak között feszülnek és ugrálva/vakaródzva próbálom kicsalni készítőiket a trikóm alól. Ez nem mehet tovább, nem tudok így haladni. A kiágazó jelzéseket - ha valaki arra szeretne menni - alaposan figyelnie kell ebben az évszakban. A Pnzt elágazás után a fasor bal oldalán haladok a mező szélén. Aggódva figyelem, hogy odabent egy pókhálós út lemegy egészen mélyen. Amikor jobbról feljön egy út én is ráfordulok és visszafelé haladok, lefelé a völgybe. Egy fenyőcsemetés kerítésnél balra el, aztán a kerítés másik sarka közelében egy fán jel, de innen egészen a falu határáig majd semmi. Az útkereszteződésnél felveszem a templomtorony felé az irányt és baktatok a gazdák parcellái mentén. A patakból és a duzzasztásból innen semmit nem látni, mert először egy domb kitakar, utána meg olyan helyeken is régi építésű házakat látok, ami nem is szerepel a térképen. Vasút keresztezése 9ó 25p Átmegyek a vasút alatt csörgedező patak keskeny betonperemén és a betonút alatt kimászom. A község belseje felé indulva, hamarosan kőkereszt jelzi milyen hangulatos lehetett egykor itt a benzinkutas/autós világ előtt. Jobbra-balra cikkcakban közelítem a korábban már látott románkori templomot. Ez egy kis dombon van, mögötte rögtön ott a temető. Az ajtó zárva, rajta felirat: bélyegzés a múzeumban. Körbejárkálom az épületet, vizet veszek a csapból és elhatározom, hogy autentikus helyről szerzem be a pecsétet, nem lesz jó egy kisközért. Isaszeg nagyon lakható helynek tűnik, el vagyok ragadtatva. Főleg síkon van, de van benne valami a hegyi településekből is. Minden sarkon útbaigazító táblák. Működő csap a turistautak találkozásánál. Irány a múzeum, mindjárt 10 óra, biztosan nyitnak. De itt 13 órától indul a nyitvatartás, szerencsére irodájában találom a gondnokot és begyűjtöm az igazolásokat. A szept. 17-19. közötti falunapokra invitál, amikor körbejárják a környék nevezetességeit és mindenütt lesz valami rendezvény. A múzeum félsaroknyira van onnan, ahol a PMP ténylegesen fordul, jelzések is vannak. Kicsi park paddal, az orvosi rendelő előtt füstölve egy szőke dokinő még rosszallóan megnézi ahogy ekkor még sapka nélkül indulok a hegyre a hőségben. Amikor meglátom az emlékművet odafent, felszaladok gyorsan egy ösvényen (50 m kispista). (folyt. köv. még ma, kezdődnek a kalandok)
A cikk a második oldalon folytatódik
[ful 2. oldal] 6. szakasz: Isaszeg-(Pécel)-Gyömrő (táv: 28 km helyett valóságban 16,5 , megadott idő 9 óra helyett 5) Isaszegi 48-as emlékmű 10ó 15p A hely - amit eddig csak a t-túra fotókon láttam - nagyon kellemes, a fű nyírva és tisztaság. Szép a kilátás, bár Bolnokáról lefelé sem panaszkodhattam. Rövid piknikezés után indulok. Van nálam egy zacskó szilva, ezt még a hegy alatti csapnál zacskóstul megmostam és most megpróbálom feldolgozni, mielőtt lekvár lesz belőle. A jelzés innentől kirívóan jó. Mindenfelé indulnak partizánutak, jó lehet annak, aki itt csatangolhat. Az erdő szépsége érdekes módon egy sarkos irtásnál tűnik ki legjobban a faházikós pihenő előtt. Utána ráakadok a honvédsírokra, ez kellemes meglepetés, egy korábbi útmutató tábla miatt már azt gondoltam, ez ma kimarad. A sóderos úttól balra végig kerítés, barátságtalan kapukkal. Ha ezt is a valkói erdészet félti előlünk, akkor nem írom ide le, hogy milyen csúnyát gondolok. Öreg-hegy 11ó 00p A régi és új parcellák után azt gondoltam, már semmi sem történhet, lemegyünk egyenesen a völgybe és kész. Hozzáteszem Güszinél sem találtam részletes leírást Isa és Pécel között, gondoltam itt minden olyan triviális. A térképen van egy kis kunkor jelölve, de korántsem annyi, mint a valóságban. Beveszem az első kanyart ott, ahol a frissen zúzalékolt út jobbra megy. Balra völgy kezdődne, de a jelzés jobbra kanyarodik - fene a valkóiakba, de mindegy - eddig a térkép szerint jó. Egy idő után megint balra húzunk és megjelennek a motornyomok. Brutális le-fel menetel jönne, de szemben a jel itt szokatlanul halovány, viszont friss jelzés visz balra az árokba. Egyszer csak kezd kikapaszkodni, jobbra még mindig meredek falon abroncs minták. Átmászom néhány frissen kidőlt faágon, az eddig határozott út semmibe vész, jelzések eltűnnek. Enduró nyomok össze-vissza még mindig. Bár a múltkor már megtanultam, hogy nem szabad követni őket, mert céltalanul kanyarognak, most sincs más lehetőség. De miért jöttünk fel hirtelen a völgyből, ha ott út is megy? Ja, már látom, azok a f... erdészek totál félbevágták a szép területet egy kerítéssel. Tehát akkor nekem fel kell jutnom a platóra, amerre a régi jelzés is mehetett, amíg benzingőzös száguldozók le nem amortizálták járhatatlanra az ösvényt. Elindulok csak úgy, de mindenütt bozótok. Visszaevickélek oda, ahol még tudtam, jó úton vagyok, megfordulok és egy eddig takarásban lévő törzsön, megtalálom a kivezető jelzést. Tehát a megoldás az, hogy mégis valamelyik meredek motornyomon kell az árok aljából felmászni. Ezután kiérek az erdőszélre, ahol az Emléktúra valószínűleg elhagyja a PMP-t, mert innentől nem hogy kopott, de semmilyen jelzés nincs. A térkép alapján próbálom tartani az irányt a műútig. Szabadon legelésző lovak mellett megyek el, nagyon aranyosak a pár napos/hetes csikók. Műút 11ó 50p Semmi légmozgás nem lenne a forróságban, ha időnként egy-egy kamion el nem húzna 15 centire a vállamtól. A forgalmas műút a szokásosnál is keskenyebb, padka nincs, még jó hogy nemrégen vághatták a füvet, de gödrök vannak benne. Szerencsére hamarosan fordulni kell egy tanyánál. Ide kellene visszagyalogolni az állomástól, ha megszakítanám a túrát. De Pécelt meglátni és megszeretni... korábban nem sikerült. Inkább most sem teszem. Pap-hegy alja 12ó 05p A hegy alatt vezető úton jelzés semmi, aztán mégis. Egy réten vagyok, miután néhány kecske kiugrott egy bokorból és elindult a házhoz. Jobbra kerítéskapu. A térkép alapján elindulok középen, egyre nagyobb a gaz. (Hiba volt! A vízmű kerítés után jobbra figyelni kell a lombok között induló ösvényt! A következő 3 bekezdés nem a PMP!!! utólagos szerk.)Most van dél, hogy a fene vigye és már egy csepp felhő sincs, nem akarok megállni majd csak ha erdőbe érek. Ütöm-vágom a csalánt és szúrós növényeket magam előtt, próbálok egyik nyomtávról a másikra ugrálva minél kevesebbel találkozni. Fülemet darazsak kísérik. Güszi szerint ez egy szép völgy. Valamit elronthattam, mert életemben ilyen ronda helyen nem jártam. Kb. 10 méter szélességben sehol sincs árnyék és nálam magasabb a susnya. Jelzéseknek is kellene lenni, de itt semmi. Visszamenni és másik utat keresni (majd amikor még sincs meg, megint erre jönni már nem jöhet szóba).Túl sokat jöttem ahhoz. Egy vadászlesnél már nem bírom tovább agyilag és elindulok balra fel egy árokban, ami hamarosan szörnyű helyekre visz. A hegyet - jól jegyezzük meg egy életre a nevét - úgy hívják Bajtemetés. Ennek a résznek van külön neve is: Koporsó-hegy. Út nincs, egy darabig fenyőerdő, itt még tudok haladni. Aztán akác. Pókhálóhegyek hatalmas pókokkal. Mára kiújul az arachnofóbiám. Tüskés bokrok, gyakran azon gondolkodom négykézláb, hogy visszatolassak-e 10 métert, mert ott "csak" egy szimpatikus csalánbokron kellene átmászni. Ilyen helyzetben utoljára a legelső Úttalan Utakon túrámon voltam, nincsenek jó megoldások. Csak meghozott döntések és annak rossz következményei. Visszatalálni bárhova nem lehet, csak újabb kétes döntéseket hozni. A térkép alapján, ha egyszer feljutnék a hegytetőre, akkor véget érne a horror-erdő. Egy napraforgótáblánál jutok ki közel az egykori katonai területre vezető betonúthoz. A ruházatom leírhatatlan. Hosszúnadrágom alatt is sérülések, hatalmas piros foltok a combomon. Óráknak tűnt, pedig csak 55 perc volt. És kb. 1,5 km. Ha már ide jutottam, megnézem az egykori laktanyát. Mintha a Pilis-tetőn járnék, nyitott rakétasilók, betört ablakú romos épületek. Ott ahol egykor még a rövid-sportos frizurájú fűszál is vigyázban állt amikor az előljáró végigment, valamint az udvaron parkolt az Ural és a Gaz, most mindent ural a gaz. A kicsi geotorony belülről kirabolva. Valaki mondta, hogy a Gödöllői-dombságban is vannak már kódok, csak mozgalom nincs még hozzá. Nos a bejárat felett, egy fehérrel festett nagyon egyszerű háromjegyű számot találok, ez az? Találok Phrsz és P+ jelzéseket egy kidőlt kerítésen és egy jelzéssel ellátott kanyarnál visszatérek a piroshoz. A mező melletti szakasz után távolodik a torony és megjelenik lent a síkság, a Pest közeli településekkel. Jobbra alattam egy (legalábbis felülről) szép völgy. Most inkább nem próbálnék meg haladni benne. A távolban elől "hegyeket" látok, ezek Mendénél vannak, jó lenne, ha az útvonal inkább arra menne és nem Gyömrőre, ott ugyanis nem tudom mit akar megmutatni. A közlekedés miatt elég lenne a vasútállomáshoz egy bekötő jelzés. Ja, egyébként a Z- jut Mendére. Na oké, de ha ez a megye fő turistaútvonala, akkor nem lehetne színt cserélni? Nem ennek kellene végig a legszebb helyeken mennie? Ezt gondolom unalmamban, ahogy lefelé baktatok. Bajtemetés után (P+ Z+ keresztezés) 13ó 30p A keresztező jelzéseket nem látom, de a sajátomat sem kilométereken át, tulajdonképpen egészen Gyömrő határáig. A térkép alapján pontosan az útvonalon megyek. Ám innentől a túranap végéig Güszi feljegyzései és a saját tapasztalatom - az eltérő évszak miatt, hiszen ő télen járta be - teljesen más. A végére engem rendkívül szórakoztat majd, de itt még nem is sejtem, hogy mi lesz. Ez egy akkora poén, hogy még most is a hatása alatt vagyok. Az előző bekezdés utolsó mondatait utólag már másképpen gondolom. 31-es műút keresztezése 14ó 10p Kezdjük azzal, hogy azonkívül, hogy nincsenek látható jelzések (se piros, se sárga), még ott sem ahol lehetne - vadászles, jellegfa csupasz törzse -, a szemétlerakodó szerényen húzódik meg a fák mögött. Nincs bűz, pedig 30 fok van. A levezető úton sem látszik a szemét. Na a betonút után már igen. Petőfi-telepről a leírás "no comment"-je alapján korábban azt gondolom cigánytelep, ezért félve rakom el a nyakamból a tájolómat. Gombóc a torokban: ha megtámadnak, majd futok. Valójában teljesen szokványos családi házak, különböző állapotban. Még kék csap is van a mellékutcában és végre jelzés a GSM torony bejárata előtt. A családi házak a településen valóban unalmasak, mindenütt a 60-as-70-s évek két utcaiablakos modellje. Kivülről falanszter hangulat - nem érdemes részegen hazaindulni - a merev belső beosztásuk miatt meg ezeket sohasem lehetett normálisan berendezni. Kb. olyan mint a panel. Vagy a kinyitható ebédlőasztalt rakod be vagy a nagyszekrényt, de a nyílászárók fantáziátlan elhelyezése okán sok variáció nincs. Jelenlegi unpraktikus változata a ma divatos neofita "toronyszoba", a giccsépítészet lakóparki csúcsmodellje. Szerencsére hamar földútra terelődök a betonról és már csak előrefigyelek. Az már csak a nap kérdése, hogy a keresztező Állomás u. helyett miért a Rózsa u. vezet a célhelyre. Lehet, hogy Rózsának hívják a pénztáros hölgyet? Gyömrő vá. 14ó 45p Az állomásra érve kétségek gyötörnek és a kegyetlen napsütés. Szívesen kifeküdnék valahova és beszélgetnék egy pszichológussal, hogy lendületet kapjak a továbbmenéshez. Épp ésszel nehezen magyarázható, hogy innen bármi miatt is tovább kelljen ma menni. Ha csak az nem, hogy maradna legközelebbre egy - a 2 oldalas leírás szerint - írtó ronda rész. Brrr. 7. szakasz: Gyömrő - Hosszúberek-Péteri vm. (táv: 16 km helyett valóságban 13 , megadott idő 5,5 óra helyett 3) Szóval ott tartottam: azon gondolkodom beütöm a végpecsétet a gyömrői megállóban és ma nem megyek tovább. Olyan hőség van, hogy a zacskóban lévő szilvát lekvár formájában találom meg a cuccom alján. "Zsákomban aszalódnak dzsemmé érett rút valamikk"/pp/. Kis takarítás után mégis elindulok és hamar egy kis parkhoz érek. Elől a polgármesteri hivatal "A" épülete, mint egy mini kastély. Mögötte országzászló, a mögött egy lelakatolt szép régi épület, aminek oldalából mint egy fekély nő ki egy beton moziszárny (szörny), szintén elhagyatva. Indulnék a tó felé, de csupa zsákutca veszi körül, egyetlen lejutási lehetőség a strand, aminek zsivaja taszítani szokott. Ezért az eredeti útvonalat tartom mégis, kicsit elmellőzöm az ófalut, fáradtan kevésbé vagyok fogékony a kultúrára. Tájház után 15ó 45p Na most jön a fekete leves - tüspöngök magamban, mert Güszi belémrakta az ideget. A leírásban megszüntetett utca, bolyongás egy temető körül, szeméttelep, bűz, kutyamenhely és egy tanya szerepel. Hát kell ez nekem? Nagy a kísértés a rövidítésre, de elzavarom a gondolatot. Ha utca nincs, akkor megpróbálok nem túlszaladni, hanem előbb keresni fordulási lehetőséget. Egy nagy háztömbnyi helyet elfoglal egy új szociális otthon lakóparkja. A kisöregek mászkálnak a kertben, de egyetlen árnyékos fa sincs a közelben - már nem is érhetik meg, amíg a csemeték kinőnek - nem tudom, van-e légkondi a szobáikban, de így hamar elviszi őket a szívük. És ezt kapták összes vagyonukért cserébe, egy egész intézmény várja mielőbbi halálukat. Szívszorító. A telepet félig megkerülve érek a temető sarkához, bár azt hogy ez egy temető csak a térképből tudom, sűrű fasor zárja el a kilátást. Néhány száz méterre innen a nyugdíjasotthontól egy jól álcázott sittlerakó üzemel, hiába építgetik itt a japánkertet, ha mégis mellettük húznak el a dömperek. Háztartási szemetet nem látok, nincs bűz. Balra szántóföld, majd hamarosan árnyas fasor alá érek. Újmajori elágazás 16ó 15p Jelzés a jobbra kanyarodásnál és hamarosan jön a szokatlanul rendezett tanya, melynek közepén kell áthaladni. Zárt kerítések - rajtuk jelzés -, tisztaság, sehol egy kutya, szokatlan csend. Ezután mindenféle elágazás következik és nagyon szép vízszintes erdők. Mégis érdemes volt erre jönni, mert szívmelengetően zárul ez a túranap. A térkép szerint követhető a főirány, csupán egy úttalálkozásnál egy kettőskanyar nem szerepel. Egészen addig kell menni, amíg szántóföld melletti szekérútra nem érünk. Itt jobbra fordulva, irány a falu. Még egy darabig nem látszik, egy domb és a kukoricás kitakarja. Célba érkezés öröme meglátni a házakat. Péteri főutcája 16ó 55p Végre egy hely ahol mindkét oldalon van járda és a kutyák sem ugatnak meg a kapuk előtt elsétálva. A házak szebbek és változatosabbak, mint Gyömrőn. A kereszteződésnél egy kocsmában a néni hitetlenül forgatja a túrafüzetemet, na meg olyant se látott, aki Gödöllőről ide gyalogolt volna. Mielőtt még az üdítős áfás számla végső fegyveréhez nyúlnék, mégis ad pecsétet. Következik egy kicsit már feleslegesnek tűnő kitérő. Irány a tó. Horgászok vannak, de büfészerűséget nem látok, jobb hogy elintéztem már az adminisztrációt. A tó túlvége 17ó 25p Befordulok az úton és szokatlanul sűrűn megint vannak jelzések. Az itteni nyaraló tulajdonosok, azt gondolhatják egy komoly turistaút mentén vannak. Mi már tudjuk, ennél komolytalanabb kevés van. Véget érnek a házak, még mindig jobbra a kerítés mentén, míg egy oszlopon nyíl a nádas felé. Nem sajnálom, hogy még mindig hosszúnadrágban vagyok. Órámra nézek: ha sietek még elérhetek egy korábbi vonatot. Hosszú baktatás a betonon. Hosszúberek-Péteri vm. 18ó 00p Maradt több mint 10 perc átöltözésre. Jegyárusítás nincs. Idáig jön a busz a faluból, helyi járat, így nem tud majd 9 Ft-os jegyet adni a továbbmenéshez. Viszont állítólag reggelente nyitva a kisközért. Ennyit tudtam meg a szerelvény érkezése előtt, körbekérdezősködve. Hát nem tudom sikerült-e kedvet csinálni a Pest Megyei Piroshoz, vagy végleg lebeszéltem mindenkit. A beszámolóm hamarosan folytatódik, hiszen holnap jön a következő szakasz.
Folyt. kőv. Ha nem olvasta az első részt, click IDE! Mielőtt túrázni indul, válogasson a Sherpa és a Merell túrafelszerelései között! Forrás: www.turabazis.hu