Menü

2017.02.06.     Hozzászólás 2

Hogyan rakjunk tüzet?

Egy fárasztó, esetleg nyirkos vagy hideg nap végén nincs jobb a ropogó és meleg tűz mellett ücsörögni, és megsütni/főzni a vacsoránk. De hogyan fogjunk hozzá?


Belénk van kódolva a tűz biztonságot adó, megnyugtató érzése. Ráadásul előfordulhat olyan helyzet, amikor nincs kéznél gázfőzőpalack, és nem csak a hangulata miatt vagyunk kénytelenek a hagyományos úton elkészíteni a vacsoránk.

Ahhoz, hogy gond nélkül eljussunk a végkifejlethez – avagy jóllakottan és átmelegedve lefeküdhessünk – pár dologra érdemes odafigyelni. Avagy hogyan rakjunk tüzet?

 

Kész a mű Forrás: Pixabay

 

1. Keresés, avagy a megfelelő hely felkutatása

Kezdésnek fontos tudni, hogy

hazánk védett területein csak és kizárólag a kijelölt tűzrakó helyeken gyújthatsz tüzet!

Ott is csak akkor, ha épp nincs tűzgyújtási tilalom életben arra a területre! Abban az esetben, ha tűzgyújtási tilalom van, az adott területen mindenhol tiltott a tűzgyújtás! Ezek figyelmen kívül hagyása komoly büntetést vonhat maga után.

Ha olyan területen (és olyan időszakban) túrázunk, ahol ez nincs szabályozva, keressünk egy olyan sík területet, mely elég távol van fáktól, bokroktól hogy azok ne gyulladhassanak meg, és nincs felette lelógó növényzet. Érdemes odafigyelni a szélvédettségre is – ha nem találunk ilyen helyet, akkor szélerősségtől függően vagy ássunk 8-10 cm mély gödröt a tűzrakáshoz és aztán rakjuk körbe kövekkel vagy csak a kövekkel "játszadozzunk" úgy, hogy azok árnyékoljanak. Ezen "kőkerítés" amúgy is ajánlott, hogy a tűz nem kívánatos terjedésének gátat szabjunk (és lehetőség szerint ne kezdjünk el tüzet rakni növényzeten).

 

2. Előregondolkodás – avagy a szükséges tüzelőanyag összegyűjtése

Ahhoz, hogy felmelegedhessünk és/vagy elkészüljön a már áhított vacsoránk, négy "alkotórészre" lesz szükségünk:

  • gyújtósra,
  • aprófára,
  • tüzelőanyagra
  • és tűzgyújtóra.

Mivel tapasztalt túrázók vagyunk, mindig van nálunk öngyújtó (esetleg szárazon tartott dobozgyufa, illetve a vagányabbaknál szikravető), így ezzel az alkotóval most nem foglalkozunk.

Ami a másik három részt illeti, ajánlott jó előre gondolkodni, és még tűzgyújtás előtt összeszedni a majd szükséges mennyiségű faanyagot, mert a félkész vacsora mellől a sötétben fáért rohangálni nem egy leányálom...

Számolj azzal, hogy egy ölnyi fa, nagyjából 45 percig ég!

 

Gyújtós Forrás: Pixabay

 

Gyújtós

Ha az a tapasztalt túrázó vagy, akinél mindig van öngyújtó, akkor valószínűleg tettél el induláskor papírt, esetleg gyári gyújtóst (túraboltokban is kapni). Abban az esetben, ha meglep minket a szükség, vagy a vagányabbak, kihívásokat szeretők közé tartozunk, akkor gyújtóshoz gyűjtsünk elszáradt leveleket, tűleveleket (fenyő, cédrus, ciprus vagy bürök főként azon részei, melyek csomóban vannak), kiszáradt fa kérgét, illetve taplógombát, vízpart közelében buzogány belsejéből a pihés részt illetve száraz nádat.

 

Aprófa és a tüzelőanyag

A vékonyabb (ujj vastag) száraz ágacskák, főként a tűlevelűeké, tökéletesek lesznek aprófának, melyek táplálják és növesztik majd a gyújtósunkkal életre keltett piciny lángunk. Tüzelőanyagnak pedig kutassunk bármilyen keményfadarab után. Ilyenek a cser, tölgy, bükk, gyertyán, kőris és az akác például – melyeket lehetőség szerint kéreg nélkül használjunk majd. Ezek közül hazánkban nagy területen megtalálható a cseres-tölgyes és a gyertyán is, de sok helyen találunk akácot, így ezzel a résszel nem lesz gondunk... ha felismerjük a fafajtákat. Ezek ugyan nehezen gyulladnak meg, de miután lángra kaptak, hosszan és nagy hővel égnek!

 

3. Építkezés – avagy formát ölt a tábortüzünk

A leendő tüzünk képzeletbeli középpontjába szúrjunk le egy körülbelül karhosszúságú ágat, majd a tövét szórjuk körbe egy-két maroknyi gyújtóssal. Ezt követően jöhetnek az aprófák, sátortetőként a felállított ágnak döntve, szépen körbe. Amikor kétszer-háromszor is körbepakoltuk aprófával a gyújtóshalmunk, jöhetnek a kisebb tüzelőnek szánt keményfadarabok.

Pakolás közben ügyeljünk arra, hogy legalább egy helyen kicsit szellősebben álljanak a gallyak, ágak, fadarabok, ahol az előkészületi műveletünk végeztével begyújtjuk a gyújtósunk.

Ha meggyulladt a gyújtós, és az aprófát nyaldossák a piciny lángok, óvatosan segítsük tüdőből. Az erőteljesebben oxigéndús környezet fokozza az izzást, és ezzel az esetleg nedvesebb fa lángra gyúlását!

 

Kész a mű Forrás: Pixabay

 

4. Takarítás – avagy rend a lelke mindennek

Talán ezt a pontot le sem kellene írnom, de a biztonság kedvéért azért levésem: ha végeztünk a sütögetéssel-főzéssel, a maradék parazsunkat bőséges vízzel locsoljuk le – még akkor is, ha már nem látjuk izzani! És nem, nem jó ötlet lepi**lni, mert egyrészt nincs az a sör mennyiség nálad, ami elég lenne, másrészt nem is higiénikus...