Háromezres hegyek lábánál Hír

Benecz Ferenc
Benecz Ferenc
2011/06/15
Érdemes 740 km-t utazni Heiligenblutba? Azt hiszem, nem lövöm le a poént, ha most megmondom: MEGÉRI.
Hirdetés

Mennyi a 740kmnyi utazás? Sok… Mind kilométerben, mind időben… Még ha ebből csak az utolsó kb 100 km nem-autópálya… ráadásul a pályázás unalmát eleinte csak a néha beért román vagy török kamionoszlopok előzése dobja fel, később, egyre mélyebbre és mélyebbre érve Ausztriába, a körénk gyűrűző hegyek már kellő izgatottságot adnak a hátralevő úthoz.

De, hogy miért 740? Mert ilyen távolságra található Karintia tartományban, a Grossglockner lábánál Heiligenblut, ahova meghívást kaptunk nemrégiben, hogy járjunk utána érdemes-e ennyit utazni. Azt hiszem, nem lövöm le a poént, ha most megmondom: MEGÉRI.

 

gleccser tó, és vízesések hada 2000méter körüli magasságban a Grossglockner-út mellett
gleccser tó, és vízesések hada 2000méter körüli magasságban a Grossglockner-út mellett

gleccser tó, és vízesések hada 2000méter körüli magasságban a Grossglockner-út mellett

 

A Szent Vér, ahogy magyarul neveznék, ha lefordítanánk a település nevét, vonzereje 4 irányból közelíthető meg. Először is egy keresztes lovag legendájának köszönhetően Mariazell után Ausztria második legnagyobb kegyhelyévé vált (évente több ezren zarándokolnak el a templomhoz). Ezen kívül a hegyek klímájának köszönhetően, a téli sportok szerelmesei hosszú-hosszú szezonban (december elejétől április végéig) hódolhatnak kedvtelésüknek a környező sípályákon. Nem elfelejtendő a híres, minden kabriós és autózás-őrült „bakancslistáján” szereplő Grossglockner-út (1930-ban kezdte el építtetni az állam a helybeli munkanélküliekkel, mivel az észak-déli irányba közlekedőknek a hegy miatt több száz km-t kellett kerülni), mely közel 3000 méteres magasságban halad keresztül a hegyeken és a település pihenőként szolgál sok embernek ezen az úton. Végül, nem kevésbé fontos szerepkörben, a nyári bakancsos turizmus kiinduló pontja, hisz a környék megszámlálhatatlan természeti kincset rejt, a vízesésektől kezdve a gleccserekig.

 

 

Ahogy a völgyben autókázunk célunk felé, a meredek sziklafalak, hegycsúcsok egyre csak tornyosodnak fölénk… Szűkebb körben több mint 30 csúcs van, ami a harmadik x fölötti magasságba nyúlik. A meredek hegyoldalakon lépten-nyomon hatalmas vízesések zúgnak le a mélységbe, óriási robajjal, habos fehér függönnyel díszítve a fenyvesek fölé húzódó kopár falakat. Az élénk zöld réteket a hagyományos alpesi sötét barna faházak tarkítják. A már-már zavarba ejtő osztrák rendezettségben és tisztaságban tempónk egyre lassul, ahogy kapkodjuk a fejünk a csodálatos természeti képződmények után.

 

meg sem tudtuk számolni hány vízesést látunk
meg sem tudtuk számolni hány vízesést látunk

meg sem tudtuk számolni hány vízesést látunk

 

Heiligenblutba érve egy hajtűkanyarban balra, a Winkl irányt követve fordulunk, elhaladunk a templom mellett, majd a völgy alsó részébe gurulunk ezen az úton. Itt a Hotel Heiligenblut táblázásokat követve pillanatok alatt meg is érkezünk a hagyományos alpesi épületben helyt kapott Hunguest Hotel Heiligenbluthoz (www.hotelheiligenblut.hunguesthotels.com illetve www.hunguesthotels.com).

 

Hunguest Hotels Heiligenblut
Hunguest Hotels Heiligenblut

 

A recepción kissé bátortalanul próbálunk bejelentkezni angolul, de hamar jön az első pozitív meglepetés: a hölgy kedvesen, magyarul válaszol. Így mindjárt könnyebb… Rövid kötelező formalitások után már a tágas, nagyon kényelmes szobánkban pakolunk. A vendégek az egyszerűbb, egy szobás verziótól az apartmanig választhatnak az elhelyezésben. Mi ez utóbbit élvezhettük, két szobával és az ilyenkor szokásos kényelmi extrákkal, de azt hiszem az „egyszerűbb” verzióval sem jártunk volna rosszul.

De nem csak a négy-csillagos hotel kényelmét élvezhetjük megérkezésünktől fogva, hanem a különleges ajánlatukat, a két éjszakás tartózkodástól minden szállóvendégnek járó Nemzeti Park Karintia Kártyát is. Az ajándékba kapott kártyával több száz program válik ingyenesen elérhetővé, amivel sok-sok eurót spórolunk meg magunknak (www.np-kaerntencard.at). Az ember csak a pénztárnál előveszi a laminált, névre és határozott időre szóló kártyáját, a vonalkódot leolvassák és már egy mosollyal és „Danke schön”-nel megtoldva vissza is kapjuk, hogy folytassuk kirándulásunk, pénztárca elővétele nélkül.

 

Gössnitzfall vízesés
Gössnitzfall vízesés

Gössnitzfall vízesés

 

Ha az ember ennyit utazik, érdemes úgy időzítenie az érkezését, hogy már aznapra is programot tudjon szervezni magának a környéken. Így voltunk mi is, a dél körüli megérkezésnek köszönhetően egy rövid sétára indultunk a hoteltől a Gössnitzfall vízeséshez. A mindösszesen 1,5 – 2 kmnyi, széles, tűlevelektől vastagon borított nem túl meredek ösvényen, laza sétával elérhető hatalmas, 70méter magas vízesés lebilincselő látványt és fülsüketítő robajt nyújt. Visszaérve a hotelbe érkezés előtt még benézünk a templomba, meglesve a legendában szereplő üvegcsét, melyben egy megvágott feszületből kicsordult vért fogtak fel anno.

Este vár minket a svédasztalos vacsora, mely minden nap más és más ország jellegzetes ételeiből kínál választékot. Nem hiszem, hogy van bárki is, aki ne lakna jól. A kiszolgáló személyzet, mely itt is többségiben magyar, kedvesen és mosolygósan segít választani. Örömmel tapasztaljuk, hogy nincs az a nagy tartás vendég-és-személyzet között, így kicsit beszélgetünk is. Miután majdnem gurítani kell minket a jóllakottságtól, már csak egy nagy alvásra vágyunk, hogy másnap reggel időben ébredve (7:00) készüljünk túrázni.

 

 

Második napra ismét csak olyan programot próbáltunk választani, mely nem megerőltető, bárki számára teljesíthető. Kártyáinkkal a zsebünkben autóba ülünk, és neki indulunk a Grossglockner-útnak (az úthasználati díj autónként és alkalmanként 29 euro lenne!). Iránynak a Kaiser-Franz-Josefs-Höhe (Ferenc József császár) kilátót és a Pasterze gleccsert céloztuk be. Az út ezen ága 2369méter magasan ér végett egy fedett parkolóban.

Kilépünk a cidris 6°C-ba, és bár a látvány még nem lélegzetelállító, mert sajnos egyelőre kb 100méteres a látótávolság, a valahol a mélyben húzódó gleccser felé vesszük az irányt. A korai időpont miatt a gleccserfelvonó nem működik még (szintén ingyenes a kártyával), de lefele jobban is esik a séta, mely a felvonó balján halad. Bő 20perces lépcsőzéssel érünk el a felvonó aljáig, ahol már kezd tisztulni annyira az idő, hogy látjuk a lélegzetelállító jégfolyamot. Pár méterrel később tábla jelzi, hogy 1980-ban itt már a gleccseren álltál volna… Ami miatt most a hátamon felállt a szőr, az a látvány, hogy most ténylegesen a folyam hozzávetőlegesen több száz méterre lentebb van… és ahogy haladunk lejjebb és lejjebb sorra jönnek a táblák, nagyjából 20-30 méternyi szintenként és 5 évenként. A legszörnyűbb mind közül az utolsó, melyen a 2010-es év szerepel, és mely mögött már vagy 15méternyi mélységben van a jégfolyam… (több száz méter széles völgyről és így több millió liternyi jég elolvadásáról beszélünk!)

 

1980-ban itt már jégen álltunk volna
1980-ban itt már jégen álltunk volna

1980-ban itt már jégen álltunk volna

 

(tipp: ha teheted, nézd meg a „A hülyeség kora” c. filmet…)

Miután az olvadás láttán elfogott szörnyülködésből felocsúdtunk, ráléptünk magára a jégre… Semmihez nem fogható élmény a gleccser séta, ahogy a mély, jegesen kéklő, vízzel teli barázdák fölött átlépsz, miközben finoman recseg a bakancsod alatt a felszín és az, hogy mindeközben folyamatosan az jár a fejedben, min is jársz éppen. A folyam bal széléhez közelebb nagy vasoszlopok jelzik az ösvényt, mely hosszan halad felfele, majd irányba veszi a Grossglockner tetejét. Ezen teszünk mi is most egy rövidebb sétát… kihagyhatatlan és felejthetetlen…

 

nem őszinte a mosolyom
nem őszinte a mosolyom

nem őszinte a mosolyom

 

Sajnos az időjárás javulása csak átmeneti, kisebb szünetek közt finoman esik, majd hirtelen erősen esni kezd és nem akarja abba hagyni. Nincs más választásunk, elindulunk visszafele… de a közben ránk húzódott felhőben nem igen látni az utat, sem azt, hogy honnan jöttünk. Szerencsére az oszlopok elég közel vannak lerakva egymáshoz, így azok mentén visszajutunk a gleccser széléhez.

 

remegő léptekkel haladunk a recsegő-ropogó gleccseren
remegő léptekkel haladunk a recsegő-ropogó gleccseren

remegő léptekkel haladunk a recsegő-ropogó gleccseren

 

Teljesen átázunk a kavargó esőben, mire a felvonóhoz érünk… ami totál üresen áll, kezelő sehol. Nincs sok választásunk, várakozni a 2-3°C közeli hőmérsékletben, vizesen nem nagyon akarunk, így a felvonó lépcsőjén indulunk fel… 658 fok, közel 45 fokos dőlésben… kicsit fárasztó volt és mint felérve kiderült, tiltott…

Visszaérve a parkolóhoz rövid pihenőt (és száradást) tartunk az étteremben, míg elfogyasztunk egy-egy forró levest. Mindeközben az idő is kegyesebbé válik, kisüt a nap, és vakító fehérséggel jutalmazza meg a fenn ácsorgó gleccsert nézőket.

Miután kicsit megszáradtak a ruháink, elindulunk a Gamsgruben ösvényre, mely a parkolóház végében indul. A folyosón elhelyezett bányászati eszközök miatt elsőre egy raktár helységnek tűnhet, de nyugodtan sétáljunk tovább. A folyosó hamar alagúttá alakul, melynek a végén rögtön egy másik kezdődik. Összesen 6 rövidebb-hosszabb ilyen alagúton jutunk előre, melyekben különböző érdekes bemutatók találhatók (német és angol nyelv tudók előnyben). Az utolsó járat után már a szabadban, 2400méter felett sétálhatunk a kopár hegy oldalában, balunkon a gleccserrel. Még izgalmasabbá teszi a sétánk, hogy lépten-nyomon szembe találkozunk mormotákkal, melyek, ha nem túl agresszíven közeledünk feléjük, igen csak kíváncsi állatoknak bizonyulnak.

 

Gamsgruber ösvény
Gamsgruber ösvény

Gamsgruber ösvény

 

Az ösvény végén, a Wasserfallwinkelnél pihenőn ücsörögve gyönyörködünk egy csoki erejéig az előttünk zúgó vízesésben és a gleccser által simára csiszolt sziklákban, majd lassan visszaindulunk a parkolóhoz, ahol kihagyhatatlan ajánlat, valamilyen ajándéktárgy/emléktárgy vásárlása…

Átfagyottan, átfázva érünk vissza a hotelbe, ahol egy gyors tusolás után már indulunk is az alsó szinten található wellness részlegbe. Uszoda, szauna, és gőzfürdő vár minket, ahol egy órácska eltöltése is ismét frissebbé tesz Minket. Ezt követően jöhet a kiadós és változatos vacsora. A mai menü olaszos-étkekből áll össze…

 

néhol sokat kellett dolgozni az ösvény létrehozásán
néhol sokat kellett dolgozni az ösvény létrehozásán

néhol sokat kellett dolgozni az ösvény létrehozásán

 

Utolsó napra még két programot terveztünk, hisz innen csak úgy hazamenni nem lehet. A Raggaschlucht szurdok és a Reiseck-felvonó és kisvasút kitérő nélkül, szó szerint utunkba esik, kihagyhatatlanok és szintén óriási élményt nyújtanak.

Flattach településig autókázunk (Heiligenbluttól 50km) a 107, majd a 106-os úton, ahol táblán jelzik jobbra a szurdokhoz vezető utat. Rövid aszfaltos bekötőn érjük el a parkolót, ahonnan könnyed sétával megyünk tovább az erdőben, a pénztárig. Itt ismét csak elővesszük a kártyáink, melyek még az utolsó napunkon is aktívak. A belépő normál esetben 6,- euro/fő (gyerekeknek 3), de a mi esetünkben ez most ingyenes, A lecsippantás után mosolygás a pénztárban is és nálunk is.

Pár lépést teszünk és máris szűkülnek a sziklafalak, és az erdei ösvényt pallókból ácsolt járda váltja fel. 5perccel a területre lépés után már a szurdok keskeny, alig pár méter széles falai között ámulunk. A hatalmas robaj mindent beborít, egymás szavait kiabálva is egymás mellett értjük csak. A néhol csak egy méter széles, de olykor 60-70méter magas szurdokon szinte biztos, hogy nem jutunk át szárazon, mert néhol a vízesések nagy erővel nyomják a párát. Az útvonal végén, több lépcsőn keresztül jutunk fel a hegy tetejére, ahol dózer úton sétálhatunk vissza, a pénztárhoz.

 

 

A kocsihoz érve még mindig bőségesen maradt időnk, hogy a következő programot se hagyjuk ki. Bár választhattuk volna a Mölltaler gleccsert is (a felvonó itt a NPK kártyával 50% kedvezménnyel vehető igénybe), Mi inkább a Reiseckből induló felvonóra és a 2200méteres magasságban húzódó kisnyomtávú (50cm!) kisvasutazásra szavazunk. A Flattachtól mindösszesen 17km-re fekvő településben táblák jelzik a felvonót, nem nehéz betalálni a parkolóba. A pénztárnál aztán már rutinosan vesszük elő a Karintia Kártyánk, mely leolvasása és a visszafele induló járat kiválasztása után már kezünkben is tartjuk a belépőnk.

Az itt használt felvonók igen izgalmas szerkezetek. Az utasok állnak a kb 45°-ban megdöntött fülkében, mivel a pálya több szakaszon is 82%-os meredekségű! Nem vicc, amikor érzed, hogy dőlsz a kabinnal együtt enyhén hátra, a völgynek, és még meredekebb szakaszt látsz magad előtt… Leírhatatlan az élmény, ahogy lassan rázkódik felfele a kabin.

Két átszállással jutunk fel 719méterről 2237méterre, jóval a fa határ fölé. Bámészkodásra, nézelődésre itt nincs sok időnk, mert már vár minket a világon talán egyedülálló, 2000méter felett működő kisnyomtávú vasút. Az erősen olajszagú makettben rázkódva csak rövid ideig csodálhatjuk a mélységet, mely jobbunkon húzódik, ugyanis hamarosan a vonat begördül egy apró alagútba.

 

 

Bő 10percnyi vonatozást követően (teljes utazás 45perc) érkezünk meg a 2245méter magasan fekvő stausee-hez. A megválasztott leutazási időpontunkig kényelmes sétát tehetünk a tó és a duzzasztó körül, miközben előttünk a mélységben elterül a bőven 1000méter alatt fekvő völgy… Fantasztikus látvány.

A lefele út semmivel sem kevésbé izgalmas, mint a felfele. Folyamatosan úgy érzi az ember, hogy minden pillanatban előre dőlhet a kabin, néhol nem is látni a sínek folytatását, mert annyira meredeken haladnak lefele…

Visszaérkezve a kocsihoz, még egy rövidet szusszanunk, majd útnak indulunk, hogy ismét csak letudjuk a hosszú utat, mely végén élményekkel és emlékekkel tömve érünk haza egy fantasztikus helyről.

 

 

Kinek ajánlanám?
Ahogy gondolom sokan másoknak is, nekünk is az ár érzékeny téma. Egy négy csillagos hotel nem feltétlen a bakancsos turisták pénztárcájához van méretezve, de mégis… a sok extra szolgáltatás miatt a harmadik nap végére felvetődött bennünk, hogy ennek ellenére még nekünk, bakancsosoknak is érdemes néha elgondolkodni rajta.

A Karintia Kártya használatával 3 nap alatt egy 2fős szoba egy éjszaka árát meg tudjuk spórolni! Ráadásul az étkezésekkel sem kell foglalkozni… és ha átfagyottan érkezünk haza egy túráról, az uszoda és szauna részlegben hamar minden ismét „kerek” lesz.

Szóval kinek is? Családoknak, akik gyerekestől szeretnének aktívan eltölteni háromezres hegyek érintésével pár napot; olyan pároknak nászútra, akik szeretnek kirándulni/túrázni, és ezen útjukat is viszonylag aktívan, de azért kellő kényelemben töltenék, olyan bakancsosoknak, akik kicsit kényeztetni szeretnék magukat, miközben nem tagadják meg magukat, olyan idősebb szülőknek, akik szívesen túrázgatnak a mai napig, de azért már nem húszévesek…

 

Jó tanácsok:
- az autópályán útközben álljunk meg többször is pihenni, mert ezzel nem csak a végtagjainkat mozgatjuk meg és frissítjük fel magunkat, de a hosszú út unalmát is meg-meg tudjuk töri vele
- esőkabát, sapka és napkrém feltétlen legyen nálad mindig!
- kellj időben, lustálkodni ráérsz majd otthon!
- ha a szállásnál reggel rossz időre ébredsz, ne tartson vissza, lehet, hogy fenn süt a nap!
(ráadásul ingyen használhatod a felvonókat, utakat, nem vesztesz semmit, ha felmész)
- töltsd meg a napod annyi programmal, amennyivel csak tudod, ha már ilyen messze eljutottál!
- ha nem tudsz németül, ne csüggedj, mindenhol tudnak angolul is, de ha ez sem megy, kedvesen megvárják, míg elmutogatod, mit szeretnél!
- az általunk kipróbált és megnézett programok csak töredékük a lehetőségeknek, még csak közelébe sem mentünk a családi rafting, canyoning, sziklamászás, aranymosás vagy kerékpározás témáknak…

 

Még több fotó és beszámolók: klikk ide!

Szállásunk volt:
Hunguest Hotel Heiligenblut
(www.hotelheiligenblut.hunguesthotels.com illetve www.hunguesthotels.com)

Nemzeti Park Karintia Kártya
www.np-kaerntencard.at

Hirdetés