A Biokovo-hegység, Dalmácia gyöngyszeme

Szeptember végén a Horvát Idegenforgalmi Hivatal jóvoltából volt lehetőségünk bejárni Horvátország egyik, magyarok által kevésbé látogatott nemzeti parkját, a Biokovo-t. Sok-sok élménnyel gazdagodtunk, amit most szeretnénk megosztani veletek is.

Irány Makarska

A túra a horvátországi nyaralásokhoz hasonló hosszú, már-már végtelennek tűnő kocsikázással indult, ugyanis a Biokovo egészen délen, jóval Split alatt található, ami óvatosan fogalmazva nincs közel. Az utószezonnak hála, sokat „csökkentett a távolságon”, hogy az autópályán minimális forgalommal találkoztunk, így csak néhány két betűs kitérő erejéig kellett levennünk a lábunk a pedálról. Késő délután érkeztünk meg Makarskába, mely kisváros közvetlenül a hegység lábánál fekszik. Már maga a település is lenyűgözött minket, pedig még fel sem mentünk a hegyekbe. Makarska egy nagyon jó hangulatú kisvároska kristálytiszta vízzel, számos kiváló étteremmel és pezsgő élettel. 

Esti briefing

Érkezéskor a helyi hegyivezetők nyugalmazott vezetője, Tonci fogadott minket, hogy ismertesse a következő napok programját és ha már úgy is ott volt, rögtönzött városnézést tartott nekünk, majd elvitt minket a város egyik legjobb éttermébe vacsorázni, ahol a hegyivezetőnkkel is találkoztunk. Vacsora után a friss időjárás előrejelzést kielemezve összeállítottuk a túratervet, majd egy kis sztorizgatást követően eltettük magunkat másnapra, ugyanis hosszú nap várt ránk.

A Biokovo-hegység, Dalmácia gyöngyszeme-1

Forrás: Takács Viktor

A Biokovo felfedezése

Korán keltünk, hogy lehetőleg elkerüljük az aznap délre jósolt nagyobb esőt és a hegyimentő szolgálat kibuszával egyenesen a hegység közepébe autókáztunk. Ezt egyébként bárki megteheti, ugyanis bár a nemzeti parkban található mintegy 30 km-nyi úthálózat díjköteles (8€), bárki által igénybe vehető. Ezzel a húzással megspóroltunk magunknak nagyjából 1000 méter szint mászást, ami a Biokovo nyugati oldalában várt volna ránk. Ez a rész viharban különösen veszélyes a villámok miatt, így, bár a túra vesztett a sportértékéből, ez volt az helyes döntés. Ez később igazolást is nyert, ugyanis mint kiderült, a vihar nem tudott arról, hogy délben kéne jönnie és a vártnál hamarabb csapott le. Ezzel azonban az elázáson kívül már nem volt különösebb probléma, ugyanis már biztonságos terepen mozogtunk és a menedékház sem volt túl messze. Mikor elértük aznapi szálláshelyünket, már igencsak zuhogott, így jó pár óra pihenő és szárítkozás várt ránk. A kényszerpihenő alatt érdekes dolgokat tudtunk meg a térségről. Meglepő volt pl. hallani, hogy a Biokovo milyen különleges állatvilággal rendelkezik. Csak, hogy az érdekesebbeket említsük, van pl. medve, farkas és többféle mérgeskígyó is a területen, melyek bár veszélyesnek hangzanak, még soha egyetlen halálos balesetet sem okoztak. Alpesi és tátrai túrázóként szintén érdekes dolog, hogy az egész nemzeti park területén szabadon lehet bivakolni (kempingezni), illetve, hogy ha bajba kerülnénk, akkor a hegyimentés, a helikopteres verziót is beleértve, mindenféle biztosítás nélkül is teljesen ingyenes. Ezt a részt mondjuk tudnánk díjazni máshol is.

A Biokovo-hegység, Dalmácia gyöngyszeme-3

Forrás: Takács Viktor

Gyors túra a Motikára

Amikor elállt az eső, kihasználtuk a sötétedésig fennmaradó pár órát és eltúráztunk az egyik közeli hegycsúcsra, a Motikára, melynek neve horvátul kapát jelent, ugyanis a csúcs formája a tengerpartról szemlélve kísértetiesen hasonlít a kerti szerszámra. Érdekesség, hogy a csúcsot illetően az elnevezés körül a mai napig vita van a helyiek és a térképészek között, ugyanis a hivatalos térképeken nem az általunk mászott sziklatömb viseli a Motika nevet, hanem a szomszédos, némileg magasabb kiemelkedés. A visszafelé vezető úton újra elkapott minket az eső, úgyhogy aznap már másodszor áztunk el. Nem sokkal sötétedés előtt értünk vissza a szálláshelyünkre, melyet menedékház helyett inkább bivakháznak neveznénk, ugyanis nincs benne állandó személyzet és csak foglalás esetén nyitják ki a túrázók számára. Szerencsére minket az egyik vezető jóvoltából jó meleg vacsora várt, ami után nem kellett altatni senkit.

A Biokovo-hegység, Dalmácia gyöngyszeme-2

Forrás: Takács Viktor

Jön a front, mi legyen?

Korábban másnapra ígérték a legjobb időt, azonban reggelre szinte teljesen biztossá vált, hogy egy közelgő front miatt ez lesz az egyébként hosszabbra tervezett túránk egyetlen használható napja. Gyors áttervezés után „felrajzoltuk” a térképre azokat a helyeket, melyeket mindenképpen meg szerettünk volna látogatni. A pontokat összekötő vonal elég hosszúra sikeredett, de végülis azért jöttünk, hogy túrázzunk. A házból először célba vettük a Biokovo legmagasabb pontját, az 1764 méteres Sveti Jure-t, melyet sajnos hatalmas szélben és szinte folyamatos felhőátvonulásban értünk el. Vártunk egy keveset, de teljesen esélytelennek tűnt, hogy akár egy percig is élvezhessük a gyönyörű kilátást, így toronyiránt becéloztuk a hegy lábánál fekvő kis hüttét, ahol az eredeti tervek szerint az éjszakát töltöttük volna. Itt az üzemeltető jóvoltából meleg ebéd és néhány frissítő ital várt minket, hogy aztán folytathassuk a menetelést a hegység legismertebb kilátópontja felé, melyre néhány évvel ezelőtt úgynevezett skywalk hidat építettek, melynek üvegpadlóján sétálva nagyjából 1000 méteres mélység tátong alattunk. Nem először jártunk ilyen helyen, azonban az érzés sokadjára is leírhatatlan volt. Aki arra jár, mindenképpen kötelező helyszín!

A Biokovo-hegység, Dalmácia gyöngyszeme-5

Forrás: Takács Viktor

"Futás" lefelé

A skywalktól „már csak” vissza kellett ereszkednünk a tengerszintre, ami jó pár órás kutyagolást jelentett nagyon nagyon nagyon sziklás terepen. A végére már minden egyes lépés fájt és szinte éljeneztünk, amikor megláttuk Toncit, aki bevállalta a rögtönzött fuvarunkat vissza a szállodába. Gyors zuhanyt követően a helyiek ismét „belöktek” minket a helyi gasztronómiába és egy sok fogásos vacsora keretében gyakorlatilag mindent megkóstoltunk, ami a tengerben él. Igazán fenséges volt, főleg, hogy azért volt bőven kalória, amit pótolnunk kellett. A szállodába visszaérve újfent nem okozott gondot az elalvás! 

A Biokovo-hegység, Dalmácia gyöngyszeme-4

Forrás: Takács Viktor

A rossz idő ellenére szinte minden tökéletesen sikerült, de mi azért sajnáljuk azt az egy napot, amit a valóban igen heves zivatartokkal megérkező front elvett tőlünk. Sebaj, legalább maradt még bőven felfedezni való, így biztosan visszatérünk még ide!

Túrák a Biokovoban