Minden, amit a freerideról tudni érdemes

Minden, amit a freerideról tudni érdemes

Takács Viktor
Takács Viktor
2022/03/10
Mi is az a freeride és mire figyeljünk freerideolás közben
Hirdetés

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban... a freeride szó még nem volt ismert a magyar síelők körében. Nem is csoda, hiszen nem jelent mást, mint a kezelt pályán kívül csúszni és anno nem volt szükséges menő külföldi szavakat használni egy ilyen hétköznapi dologra. Persze régen is elhagytuk a pályát szűz havat keresve, csak akkor még ezt nem tettük ki a fácséra és nem tudtuk, hogy akkor sokkal menőbbek vagyunk, ha ezt freerideolásnak hívjuk szűzhavazás helyett. Ma már itt tartunk!

Freeride. Hogy is kell ezt csinálni?

Az igazság az, hogy sokan annak ellenére, hogy már tudják, hogy így menő nevezni a szűzhavazást, semmi mást, vagy csak nagyon keveset tudnak a síelés/snowboardozás ezen formájáról. Mennek, mert jó, és kész! Ez azonban meglehetősen felelőtlen dolog, ugyanis azzal, hogy elhagyjuk a pályát, egy csomó, addig nem tapasztalt veszéllyel találjuk szembe magunkat. Lássuk mire is kell figyelni rideolás közben.

Freeride-1
Púder
Freeride-1
Forrás: Mozgásvilág.hu

Veszélyforrások

A ránk leselkedő veszélyeket két kategóriába érdemes osztani. Vannak az objektív veszélyek és vannak a szubjektív veszélyek. A könnyebbik dolog az objektív, vagyis szemmel látható vagy mérhető veszélyek felmérése. Van belőlük számtalan, azonban kettővel egészen biztosan találkozunk, ha elhagyjuk a kezelt pályát. Az egyik a fa, a másik a szikla. Egy tapasztalt síző könnyebben ítéli meg, hogy ezen tereptárgyak milyen messziről kerülhetők el biztonságosan, ám ha újak vagyunk a pályán kívül még biztos sítudás birtokában is érhetnek meglepetések. Ennek oka, hogy a kezeletlen hó egészen máshogy viselkedik, mint a tömörített fajta még akkor is, ha homogén (vagyis nem változó) állagú. A hó állaga egyébként már a szubjektív veszélyforrások közé tartozik. A mottó: Elsőre mindent kétszer olyan messziről tervezz elkerülni, mint a pályán az oszlopot!

Időjárás

Objektív veszélyek közé tartozik továbbá az időjárás mindennemű változása. Pályán kívülről hirtelen romló időjárásban még akkor is macerásabb biztonságos helyre kerülni, ha nem mentünk nagyon messzire. A hirtelen leszálló ködben pályajelző oszlopok és táblák hiányában könnyű eltévedni. Normál esetben a pályáról pár perc alatt egy hüttében lehetünk, pályán kívülről azonban az esőt, havat, metsző szelet és hideget akár órákig is el kell viselnünk. Az ilyen helyzetekre mindig előre fel kell készülni egyrészt azzal, hogy még jó időben keresünk tereptárgyakat, melyek alapján ködben is tudunk tájékozódni, másrészt pedig azzal, hogy pár plusz réteget magunkkal viszünk még akkor is, ha egyáltalán nem úgy néz ki, hogy gáz lesz. És akkor el is érkeztünk a freerideolás legalattomosabb objektív veszélyéhez, magához a hegyhez!

A Hegy

A legveszélyesebb dolgokat maga a hegy produkálja és bár néhány veszélyforrást sokan inkább a szubjektív csoportba sorolnak, ugyanis megítélésük erősen egyénfüggő, hivatalosan mégis objektívnek tekintjük őket, ugyanis a veszély mértékének meghatározására elég pontos eszközök és módszerek vannak. Ilyen dolog a lavinaveszély is. Amint elhagyjuk a kezelt hófelületet, azonnal olyan helyre érünk, ahol biztosan leselkedik ránk valamilyen fokú lavinaveszély. A veszély mértékét egy 1-5-ig terjedő skálán határozza meg (jellemzően) a helyi lavinaszolgálat. Anélkül, hogy a fokozatok részletes elemzésébe kezdenénk (erről itt találsz információt) ki kell emelnünk pár fontos dolgot. A lavinaveszély skáláját nem a bolti elégedettségi skálákhoz kell viszonyítani. Az 1-es lavinaveszély is veszély és az egyébként még tolerálhatónak tűnő 3-as, vagyis közepes(nek hitt) veszély is valójában jelentős, ilyen körülmények között fokozott óvatossággal vagy egyáltalán nem szabad síelni! Tudni kell továbbá, hogy a jelentéseket többnyire regionálisan adják ki (vagy legjobb esetben is csak az adott síközpontra szűkítik le), azokat nem optimalizálják az adott, általunk megsíelni vágyott lejtőre. Ez azért fontos dolog, mert (főleg nagy szél esetén) minden lejtőnek más és más lesz a veszélyességi foka. A tanulság tehát, hogy nem szabad általánosítani, mindig az épp akkor aktuális körülményeket kell figyelembe venni. 

A sítudás

Amiről még nem esett szó, az a szubjektív, vagyis egyénileg változó (megítélésű) veszélyek kategóriája. Az elhangzottak fényében nem tűnhet veszélyesnek mondjuk egy túl meredek lejtő, azonban legalább akkora jelentősége van, mint a sokkal durvábbnak hangzó lavinának. A freeride balesetek nagyon nagy százaléka az egyéni teljesítőképesség rossz megítéléséből adódik. Pályán kívüli sízésnél nem ritka, hogy az ember olyan helyekre jut vagy mászik fel, ahonnan kiderül, hogy nem is biztos, hogy olyan jó móka lecsúszni (vagy útközben derül ki, hogy felmászni sem az), de visszaút legalább annyira para, mint lefelé. Úgymond „tumáccs”! Kezdőként tessék többször is átgondolni, hogy mire vállalkozol! Számtalanszor előfordul olyan is, hogy a 150 centis pályaléccel, mellyel gond nélkül elcsúsztunk a fagyott gerincen a kiszemelt porhavas lejtőhöz, egészen egyszerűen megfeneklünk a mély hóban és nem tudunk továbbmenni. Ez a jelenség a rosszul megválasztott felszerelés kategóriája, amely a fent már említett hirtelen időjárás változásnál is kardinális kérdés pl. a ruházat tekintetében. Szubjektív veszélyforrásként említendő továbbá a rossz társválasztás esete is (erről még nem volt szó, de rideolni sosem megyünk egyedül!). Lehet, hogy mi marha jól ítéltünk meg mindent és a felszerelésünk is oké, de ha egy béna falábút sikerült bevinnünk a zavarosba, akkor azzal mi sem járunk jól! És folytathatnánk, de nem tesszük!

Freeride-2
Drop
Freeride-2
Forrás: Takács Viktor - Mozgásvilág

Akkor most lehet menni vagy nem?

Az eddig összefoglaltak alapján az jöhet le, hogy nem is olyan jó ötlet freerideolni. Ez természetesen nem igaz, csupán az alapszabályokat érdemes megtanulnunk (javasolt pl. egy alapfokú lavinatanfolyam elvégzése) és megfelelő biztonsági felszerelésekkel kell rendelkeznünk (és persze ezeket tudni is kell használni). A freeridolásnak három kötelező felszerelése van. A legfontosabb elem a lavina jeladó, mely betemetődés esetén segíti a mentők munkáját a lokalizálásban és mi magunk is tudunk vele keresni a hó alatt (vagy inkább felett). A második a lavinaszonda, mellyel centiméter pontossággal ki tudjuk tapogatni az áldozatot a hó alatt, hogy aztán a harmadik kötelező felszereléssel, a lapáttal ki tudjuk őt szabadítani. Ezen felszerelések és megfelelő tudás birtokában a freerideolás igencsak jó móka. Mára már tulajdonképpen a légzsákos lavinahátizsák is a kötelező felszerelések listájára küzdötte fel magát, így aki megteheti, annak javasoljuk a használatát. Az objektív veszélyeket persze lehetne a végtelenségig sorolni, mint pl. kőhullás veszélye vagy a gleccseren haladás veszélye (aki egy kicsit jobban belejön, simán jár ilyen helyeken is), de az már egy másik kategóriája a rideolásnak, amit már inkább síalpinizmusnak nevezünk.


Sok volt így egyszerre? Szokás mondani, hogy tapasztalatot nem lehet átadni, csak megszerezni, azonban úgy gondoljuk, hogy egy ilyen szösszenet megírásával is sokat segíthetünk azoknak, akik most kacérkodnak a gondolattal, hogy először elhagyják a pályát! Ride safe!

Hirdetés
Hirdetés