Magyar jamaicaiak – avagy a rafting válogatottunk Hír

www.mozgasvilag.hu
2009/03/18
1. rész – A rafting, mint versenysport... Rafting: ha ezt a szót halljuk, magas hegyekre és vad folyókra gondolunk... Mégis: Tudjuk például azt, hogy van egy Európa-bajnoki ezüstérmes válogatottunk, akik Európa Kupát is nyertek?
Hirdetés

Rafting: ha ezt a szót halljuk, magas hegyekre és vad folyókra gondolunk, egy olyan sportágra, amit ma már sok ember kipróbálhat valamelyik szomszédos országban, szervezett utakon. Mégis: mennyit tudunk erről a sportágról? Tudjuk például azt, hogy van egy Európa-bajnoki ezüstérmes válogatottunk , akik Európa Kupát is nyertek – méghozzá több számban is?

 

Akik ismerik a jamaicai bobcsapat történetét (vagy esetleg a róluk szóló filmet), azoknak nem kell bemutatnom, hogy milyen hatalmas teljesítmény úgy elérni világraszóló eredményeket, hogy szinte minden alapvető feltétel és támogatás hiányzik : Jamaicában nem volt hó a bobozáshoz, Magyarországon nincsen vadvíz a raftinghoz . Mindkét országban szinte teljesen ismeretlen az adott sportág, a szponzorok és a média figyelme elkerülik őket. Mégis mindkét csapat megvalósította az álmát, világversenyekre jutott ki, a mi válogatottunk pedig egészen az Európa-bajnoki ezüstéremig jutott.

 

78648-rafting00.jpg

 

Egy négy részes cikksorozatban mutatjuk be ezt a Magyarországon talán kicsit szokatlan sportágat, és a kis pénzből fantasztikus sikereket elérő válogatottunkat.

 

A rafting a legelterjedtebb vadvízi sportok egyike , és tulajdonképpen egy nagyobb, 4-12 személyes gumicsónakban való vadvízi evezést jelent. A versenyeken a csónakot a leghátul ülő két ember irányítja. Az előrehaladásban lényeges, hogy a két oldalon ülő versenyzők összhangban legyenek, tehát egyszerre, teljesen szinkronban húzzák a lapátokat.

A rafting, mint versenysport csupán az 1990-es évek közepére alakult ki (az első világbajnokságokat a 2000-es évek elején tartották), ezért a szabályai még ma is alakulóban vannak. A versenyekről dióhéjban: a versenyzők négy vagy hat személyes hajókban és négy különféle versenyszámban mérhetik össze az erejüket, illetve az összetettet is díjazzák. A csapatok egy tartalék evezőst vihetnek magukkal a versenyekre, aki az esetlegesen megsérült társ helyére ugorhat be.

 

A „sprint” versenyszámban a csapatok nem egymással, hanem az idővel versenyeznek: egyenként engedik be őket a pályára, ahol egy rövid távot (1-2 perces) mennek. Régen ez a versenyszám csupán a „head to head” (azaz H2H) kvalifikációja volt, ma már azonban önálló futamként is szerepel a versenyeken.

 

78648-head_to_head.jpg

A H2H egy páros kieséses verseny, ugyanazon a távon, mint a sprint. A csapatokat kettesével engedik a pályára, és az győz, aki előbb átér a célvonalon.

 

78648-slalom.jpg

A „szlalom” versenyszámban a csapatok egy mintegy 3-4 perces pályaszakaszon mennek végig, nagyjából ugyanolyan szabályokkal, mint a szlalomkajaknál. Kapukat kell meghatározott sorrendben kerülgetni, a szankciók időbüntetések: kapuérintésért 5 másodperc, míg kapukihagyásért 50 másodperc plusz jár. Általában a csapatok két futamot mennek, és a jobbik idő számít.

 

78648-down_river.jpg

A „down river” egy körülbelül 10-12 kilométeres szakaszon való hosszabb leevezést jelent (ezt nagyjából 40-50 perc alatt teljesítik a versenyzők) – nagyon kemény állóképesség és koncentráció szükséges hozzá, ezért ezt tekintik a legnehezebb versenyszámnak mindegyik közül. Itt a folyótól függően sokféle indítási módszer létezik: van, amikor egyesével indulnak a csapatok, de olyan is akad, amikor mindenki egyszerre rajtol. A világbajnokságokon általában kisebb csoportokban (5-6 csapat) indítják a versenyzőket.

Az összetettben a különböző versenyszámokban elért helyezések alapján rangsorolják a csapatokat: a down rivernél (mivel ez a legnehezebb) maximum 400 pontot lehet szerezni, a szlalomnál 300 -at, a head to headnél 200 -at, míg a sprint 100 pontot ér. Így összesen 1000 pont gyűjthető a négy versenyszámmal.

  Általában a versenyeken egy napon egy számot rendeznek, kivétel ez alól a sprint és a H2H , amit egymás után tartanak; sőt a világbajnokságokon pihenőnapokat is beiktatnak a versenynapok közé.

 

78648-rafting01.jpg

 

A következő részben megismerhetjük a magyar rafting válogatott történetét, akik kevés szponzori segítséggel, saját erejükből is hatalmas sikereket érnek el a különböző világversenyeken.
Maulik Nikolett - Mozgásvilág.hu
Hirdetés