Az útvonalra legideálisabb egy gravel kerékpár, de ha mountain bike-kal indulnál el, tegyél fel egy jól guruló gumit.
Vizet elég úgy vinnünk, hogy nagyjából az út felére elég legyen, vízfelvételi opció Driveni településen, majd pedig csak a parton van!
Viszonylag sokat tekerünk majd a napon, ezért a megfelelő bőrvédelemről gondoskodjunk előre!
A tavaszi időszakban kifejezetten erős a Bóra, számítsunk sok szélre!
Túránkat praktikus okokból Crikvenicából indítottuk – számos, különböző szállás közül válogathatunk, vannak boltok és éttermek, valamint strand a tengerparton. Az óváros kikötőjénél a tengerbe torkolló Dubračine folyásával szembe haladunk a hegyek fele, a 307-es jelzésű kerékpárúton. Mi pont nagyobb esőzéseket követően, egy tavaszi időpontban jártuk be az utat, így a mederben rengeteg víz hömpölygött, de egy nyári időszakban jó eséllyel akár még fürdőzésre, lábáztatásra is alkalmas lehet.
Elsőre fura lehet, de az útvonal az egyre keskenyebb folyó partját, a lehetőségekhez mérten követve kacskaringózik, így előfordulnak „fura” kitérők és kanyarulatok. Mi majd 10 kilométeren át haladtunk a víz mellett, amikor egy balos kanyarral el kezdtünk eltávolodni tőle. Ekkor már a Nagy-Kapela tengerparttal párhuzamosan húzódó vonulata mögötti Vinodoli völgyben vagyunk. A csupasz, szürke hegyvonulat hatalmasnak tűnik, ám legmagasabb részei is épp a tengerszint feletti 300 méter fölé nyúlnak.
Az útvonal eddig nagyon kényelmes, csak komótosan emelkedett, ám innentől rövid kaptatós szakaszokra kell számítani. A dózert aszfalt váltja. A keskeny úton nem igazán van forgalom, de azért legyünk körültekintőek.
Hamarosan egy szélesebb és egyben forgalmasabb útra érünk, melyen balra haladunk tovább – nincs kijelölt kerékpáros sáv, sem külön bringaút, így a szabályokat betartva haladjunk egymás mögött, közel az út széléhez. A helyiek nagyon kerékpárosbarát módon vezetnek!
Drivenik településére érkezve balra kis kitérővel nézhetjük meg a „hegy” tetején álló várat és kolostort (tengerszint felett 181 méteren áll). Az ide vezető út mindösszesen 1 kilométer hosszú, ám 10-15%-os meredekségű, ami igencsak nehéz rész! Fent, a helyiek elmondása szerint is rendkívül szokatlanul erős Bóra kapott minket arcul, amit a hatalmas várfalak még fel is erősítettek – szinte rá tudtunk feküdni a szélre!
A várat 1288-ban említik először írások, ám feltételezések szerint már a rómaiak idejében is őrtorony állhatott a helyén! Van magyar vonatkozása is, hiszen egy ideig a Zrínyiek tulajdonában volt. Jelenleg felújítás miatt zárt állapotban van, csak kívülről lehet a falakat körbe sétálni. A vár melletti Szent Dujam (Domnius) tiszteletére szentelt temploma is nagyon régi – padlózatába épített sírkövek közül a legrégebbi 1653-ból származik, míg harangtornya 1806-ban épült.
Miután körbenéztünk, gyors ereszkedéssel visszaérkezünk az autóútra, ahol balra fordulva folytathatjuk utunkat – mi viszont a saroktól pár méterre levő helyi kimérőegységet választjuk egy rövid szünetre és hidratáció céljára. Az út továbbra is hol komótosabban, hol rövidebb szakaszokon erőteljesebben emelkedik, de összességében a várhoz felvezető út kivételével mindenhol kényelmesen lehet tekerni.
Križišće településen egy erőteljes balra forduló következik (szinte 180 fokban kell fordulni), mely úton hamar elérjük túránk legmagasabb pontját, ahonnan pillanatokra rálátni jobbra lent a Krk-szigetre átívelő hatalmas hídra. Innen gyorsulni kezd alattunk a kerékpár, és a jó minőségű úton hamar 50 km/h fölé gyorsulunk – legyünk óvatosak, mert közel 3 kilométerrel később megérkezünk a partmenti E65 jelzésű forgalmas főúthoz! Itt sajnos egyelőre nincs kerékpárút, így az út szélén vagyunk kénytelenek haladni miután balra fordultunk. Jobbunkon immáron a tenger kéklik, de egyelőre figyelmünket tartsuk az úton!
Egy kilométert sem kell gurulnunk, és jobbra le tudunk térni kisebb forgalmú útra, melyen tovább száguldhatunk a tenger szintje felé. Két rövid szakaszon egyirányú úton, szembeforgalomnak haladunk, majd megérkezünk a tengerpartra! Az élmény és a látvány frenetikus! A víz színe, a házak és növények látványa, a tenger illata, a bringázásból eredő fáradtság keveredik…
Innen balra, a partot követő úton krúzolunk, néhol emberméretű agavé kaktuszok, néhol pálmafák mellett. Érdemes itt keresni egy kifőzdét, mielőtt visszaérnénk Crikvenica óvárosába.
