Menü

2016.05.25.     Hozzászólás 0

Az igazi bringásfesztivál- Tour de Velence

Túra, monti, wellness és sajtos-tejfölös lángos


Immáron ötödik alkalommal rendezték meg Velencén az egész hétvégés bringás fesztivált. Szokás szerint mind a két nap túrákat szerveztek a tó körül és vonzáskörzetében. Szombaton volt a monti maraton, míg vasárnap a nagyobb lélegzetvételű országúti verseny és a családi túrák. Amit külön kiemelnénk még gyorsan, hogy a szervezők ingyen biztosítottak a gyerekeknek versenyeket, ami egy nagyon jó dolog, fontos, hogy a legkisebbekkel is megszerettessék a sportot úgy, hogy közben szép emlékeket szereznek.

Amíg Kimura régi önmagával versenyett a Velencei-hegység kaptatóin, addig én a családomat navigáltam a tó körül.

Tökéletes családi tókerülés kerékpárral

A már sokszor átadott kerékpárút végülis az egyik legjobb tókerülő kerékpárút lett, amin vasárnap a családi tókerülő túra keretein belül szervezetten lehetett bringázni. Az idén útjára indult TóSport Egészségprogramnak köszönhetően, a családi túrán és a gyerekversenyeken is ingyenesen lehetett részt venni.

Kerékpáros életérzés Forrás: Kakuk András Mozgásvilág

Miért?

Rövid- 33 km-es távját tavaly a 7 éves lányom is legyűrte egy rettenet 16 colos, váltó nélküli gyerekbringán.

Sokan vannak- igen ez jó. Nincs olyan technikai hiba, malőr aminek elhárításában ne találnál segítséget 5 percen belül.

Kiszolgáló egységek- 2 vendéglátóipari egység között maximális távolság max. 5 km. Nem hitelesítettem, de higgyétek el bármelyik nyavalygásrohamhoz találtam megfelelő megállót.

A tó- a kerékpárút kb. 40%-a strandok mellett halad. 

Közel van- Ok, ez szubjektív, de azért valljuk be, vonzáskörzete nem rossz. 

Wellness

A Velence Resort & Spa még a megrögözött wellnessellenzőt (engem) is meg tud győzni. Először is tele van bérelhető túrakerékpárokkal. Ha a sajátodat preferálod akkor zárható tárolóra számíthatsz. Szobák közvetlen kert-, vagyis inkább partkapcsolattal ... Lazulás a parton, a wellnessben egész nap. A kilátás a tóra és a szemben lévő Velencei-hegységre prospektusba illő. Mind a szálloda, mind a wellness részleg elég tágas, így telt ház mellett sem alakul ki tömegfóbiája a vendégnek. 

Este a gyerekeknek elefántos, a felnőtteknek lazulós élő latin zene a program. Egy kerékpáros-wellness hétvégére sokadik éve a választásunk. 

Velencebike MTB Maraton

Számomra már jól ismert volt a monti verseny, ugyanis 2012-ben és 13-ban is indultam rajta. Idén ha csak hobbiból is, de szerettem volna ismét részt venni. Legalább megtudom, mennyivel vagyok gyengébb, mint három éve…

A verseny a szokásos módon indult. Át az autópálya felett, majd betonos emelkedőn fel, ahol lassú rajttal kezdetét vette a verseny. Én kb. itt láttam utoljára az elejét, de ez nem is volt baj, az egyetlen dolog amivel versenyezni kellett a saját állóképességem és az óra.

A pálya ismét a hullámzó, ritmusos, sok helyen apró meredek mászásokkal tarkított mókázás volt.

Akik körülöttem tekertek, emelkedőn folyton leelőztek, majd lejtőn beértem őket. Próbáltam felváltva nehezebb fokozatban erőltetni, a következő emelkedőn meg könnyebben pörgetni, hátha így el tudom kerülni a kellemetlen görcsöket. Ez a taktika úgy néz ki be is jött, meglepően jól éreztem magam még a vége felé is.

Amiért nagyon szeretek erre a versenyre járni az, hogy maga a pálya nagyon változatos. Az egynyomsávos, és sima erdei mászások mellett az egészben a legjobb, amikor az ember felér a fennsíkra, és ott megy a bárányok között, fel-le-fel-le, mintha hullámvasúton ülne a kis dombokon, miközben az egész tavat és környéket látja.

Az időjárás több mint csodás volt, reggeltől kezdve sütött a nap, ennél nem tudnék jobb bringás időt elképzelni. Beérkezés után nem volt sok időm, rohannom kellett a vonathoz, de azzal a tudattal, hogy ismét tekertem egy jót.

A versenyen km óra nélkül mentem, közben semmiféle visszajelzésem nem volt hogyan állok, csak érzésre tekertem. Van az a régi mondás, hogy “nem lesz könnyebb, csak gyorsabban mész”. És ez teljesen igaz, érzésre most is szenvedtem itt-ott, bár azért nem annyira mint régen. Viszont, abszolút nem tudtam megtippelni, mennyivel lehettem lassabb, hiszen ugyanúgy kitekertem mindent, de azért nagyjából tisztában voltam vele, mi lesz, a felszedett feleslegből kiindulva. Hogy számszerűsítsük a dolgokat, és a beszámolóba kicsit fűzzük bele, hogy mennyit számít pl a súlya az embernek:

Az első kilométeren, átlag 10%-os emelkedőn majdnem két perccel mentem rosszabbat, mint három éve. Ennyit számít 13 kiló, meg némi edzés. Ebből levontam a messzemenő következtetéseket, hogy ismét rövid pórázra kell fognom az evést, és kicsit többet kéne edzeni hegyen…

A második pofon akkor jött, amikor a pályából a másik kedvenc részemen, az Angelika forrásnál mentünk fel. Addigra rendesen elfáradtam, de azt abszolút nem hittem volna, hogy ezen a 2,3 km-en öt percet veszítek, mivel kevésbé meredek, mint az első emelkedők.

Mindent összefoglalva, a verseny számomra remek volt, bár idén inkább erős túrának nevezném, amit csináltam. Legalább lesz újra összehasonlítási alapom, hogy mennyit sikerül évről évre (vissza)fejlődni. Egy biztos, jövőre ismét szeretnék rajta indulni.