2010-es Merida össztelósok tesztje

Hétfő-keddre esőt jósoltak, sőt havat is a magasabb vidékekre. Hó nem volt, "csak" dermesztő hideg és eső, meg némi vihar. Mi meg össztelós Meridákat teszteltünk.

Nem mondom, hogy a hideg meg az eső ellenére hősiesen teszteltünk, mert túl sokan vannak szemtanúk. Úgyhogy bevallom, első nap csak a kétkerék ablakából csodáltuk a bringákat, miközben jégeralsó/jégerbelső melegített. Néhány bohó fiatal bevállalta a sárdagonyázást, nekünk viszont egy sor alibink volt gondosan legyártva, miért is nem jó ötlet nyeregbe szállni. Nem szárad meg másnapra a ruhánk, meg a drága bringákat is féltjük, plusz van mobilnetünk és dolgoznunk is kéne, meg a válság, meg a világbéke és mert sokan mások se mentek, sőt, wellneszeltek, akkor mi meg miért ázzunk, stb, stb... szóval nyámnyilák voltunk.

Második napra ugyan nem lett szikrázó napsütés és meleg idő, de legalább az eső nem esett, így végre kipróbálhattuk a 2010-es bringákat. Talán a hideg, vagy az idei csúnya esésem emléke miatt, a tavaly gond nélkül bevált lépcsőzést ezúttal kihagytam és csak barátságosabb terepen próbálgattam a rugózást. Azt viszont naná hogy élveztem.

Mi változott a 2009-es szériához képest?

Ha laikusként tekintünk a bringapalettára, akkor egyből feltűnik a dizájnváltozás. Az összes bringa fiatalosabb, divatosabb megjelenést kapott a tavalyi diszkrét, elegáns megjelenéséhez képest. Vastag, határozott mintázatok, fehér felnik, nagy, ordító Merida feliratok. Személy szerint a 2009-es dizájnt jobban szeretem, de ez csupán ízlés kérdése.

A zászlóshajó Ninety-six maraton paripánál a DT XR karbon rugóstagot lecserélték az új DT Swiss M210 tagra, ami kimondottan a Ninety-Sixre lett kifejlesztve. Ezáltal teljesen megszűnik a pogózás és kihasználható a teljes rugóút. Ezen kívül a középrészt cserélték a BB30 szabványúra, amitől nő a pedálozás hatásfoka.

A 2009-es Mission helyett 2010-ben a One-Twenty képviseli a 120mm-es rugóutas kategóriát. Míg a Mission a Ninety-six kistestvérének tűnt, a One-Twenty inkább a nagyobb rugóutas társaihoz hasonlít. Széles kormány, lefelé zúzásra alkalmas testhelyzet.

Az igazi móka a Trans-Missionnél kezdődik, a maga 140mm-es rugóútjával (ez éppen 10mm-rel nagyobb, mint a 2009-es modellé). A rugóút növeléssel már határozottabban különválasztható a One-Twenty 120mm és a One Five O 160mm rugóútjától. Nyergébe pattanva erős vágy ébred bennünk egy eszelős lejtőzéshez.

Mit nyújt az össztelós bringa egy amatőrnek?

A biciklizés egyfajta feszültséget kelt bennem. Más kérdés, hogy ez a feszültség a kellemesebbik fajtából való és adrenalint termel, melynek következtében a testem ugrándozik örömében, de akkor is feszültség. A kerékpár teszten is jelentkezett ez a bizonyos feszültség,  melynek segítségével próbáltam felmérni, hogy egy olyan átlag bringásnak mint én, van-e érezhető, tapasztalható különbség a más-más kialakítású bringák között.

Az új Meridák természetesen hozzák, amit alapból elvárunk tőlük. Jól felszereltek, minőségi kialakításúak, dögösek, kemények, melyektől valószínűleg minden igazi kerékpárrajongónak megtelnek a barlangos testei vérrel. Némi tünet nálam is jelentkezett, de igazi áttörés nem volt, mivel akármilyen jók is ezek a gépek, képességeik valódi határait képtelen voltam próbára tenni saját tapasztalatlanságom miatt. 

Szembetűnő különbséget számomra a bringák között: a rugóutak, és kormány szélességének változatossága adta. A hosszabb rugóút nagyobb "vízágyas" mozgást mutatott egy könnyű mezei terepen, mint a rövidebbel megáldott teleszkópé, de ez talán evidens is: keményebb terepviszonyok közé születtek, ahol valószínűleg kiválóan megállják a helyüket. A szélesebb kormánnyal szerelt példányok jobban elnyerték tetszésemet, mivel érzésre nagyobb biztonságot adtak egy-egy izgalmasabbra sikerült helyzetben. A váltókról, hajtóművekről, és a többi alkatrészről csak jót lehet elmondani: a tervezők minőségi darabokat szereltek a bringákra. Így mindenkinek csak képessége, és  vakmerősége szab határt, hogy lezúzzon a legdurvább hegyoldalalról, mivel a technika már adott hozzá. (Tankó József)