Vörös panda és Kőrösi Csoma

Kancsendzönga. Brit megegyezés alapján tibeti nyelven (talán) azt jelenti, a „Végtelen hó öt kincse”. Az öt kincs (arany, ezüst, drágakövek, vetőmag és szent könyvek) az öt csúcs, ezek közül négy meghaladja a 8400 métert, a főcsúcs pedig 8586 méterrel nyúlik a tengerszint fölé. A Himalája legmagasabb csúcsai közül a legkeletibb, egyszerre tartozik Nepálhoz és Indiához. 

1905-ben indult az első expedíció a hegyre, de csak 50 évvel később sikerült meghódítani a brit George Bandnek és Joe Brownnak, utóbbi közvetlenül a csúcs alatt kimászott egy 5.8-as utat (V+/VI-). A hegy legtetejét eddig jellemzően nem érintették a hegymászók, mert a helyi lakosság vallása szerint a csúcs szent, tehát az utolsó pár métert nem illik megtenni, ehhez pedig az első expedíciótól kezdve szinte mindenki alkalmazkodott. Ide indult a „Magyarok a világ nyolcezresein” keretében Kollár Lajos, Erőss Zsolt, Kiss Péter és Jaroslav Dutka, hogy a világ harmadik legmagasabb csúcsa mellé is behúzhassák az ikszet. Ez lehet a 14 megmászandó nyolcezres közül a 12., ha az expedíció sikerrel jár.

Az expedíció tagjai
Kollár Lajos a program szervezője és vezetője, ő az alaptáborból biztosítja a hátteret a csapat többi tagjának, ahogy azt már megszokhattuk. Erőss Zsoltot sem nagyon kell bemutatni, a Hópárduc emlékezetes tátrai balesete óta is töretlen lendülettel köt szövetséget a hegyek szellemével. Kiss Péter a csapat legfiatalabb tagja, futó, mászó és expedíciós barlangász, emellett első magyarként érte el az Alpok összes (82db) 4000-es csúcsát, és természetesen más magashegyi mászások is fűződnek a nevéhez. Jaroslav Dutka a szlovákiai hegymászók körében előkelő helyen jegyzett sportember, aki az Eiger északi falában eddig összesen 35 napot töltött. Jó pár nyolcezresen járt már, és a 2005-ös MOL-expedícióban is részt vett.

Út az Állatkerten át, Kőrösi nyomai után
A csapat március 28-án érkezett Katmanduba, egyeztetett a helyi szervezőirodával, majd ápr. 1-jén Dardzsilingbe repült. A teatermelő vidék ad otthont a Himalayan Climbing Institute-nak, amit az első sikeres Csomolungma-megmászás után hoztak létre. Az intézményhez egy állatkerten keresztül lehet eljutni, ahol a csapat látott vörös pandát és a kötelező hópárducot is, a helyi fauna jellegzetes fajait.

Darjeeling, vagy Dardzsiling rejti a keletkutató Kőrösi Csoma Sándor földi maradványait. A székely családból származó, 1784/87-ben Csomakőrösön született világutazó, orientalista, nyelvész számos (kb. 20) nyelven beszélt, és a magyarok eredetét kutatva jutott el Tibetbe. Itt évek munkájával, lámák segítségével állított össze tibeti-angol szótárt és tibeti nyelvtant. Szkander bég és Molla Eszkander Csoma néven is alkotott, miközben feldolgozta Tibet földrajzát, kultúráját és történelmét. Számos évig élt Kalkuttában, illetve tibeti kolostorokban. Végül Lhászába tartva maláriát kapott, és Dardzsilingben adta fel a harcot, de nevére Nepálban még 100 évvel később is emlékeztek.

A csapat tehát az ő sírját látogatta meg, hogy tiszteletüket tegyék a 19. század úttörő kutatójánál. Magát a várost dzsungel veszi körül, keskeny utak kígyóznak a hegyoldalban, és teaszedő asszonyok dolgoznak az ültetvényeken.

Innen a fiúk visszautaztak Nepálba, hogy elinduljanak az expedíció első állomásához, az alaptáborba. 2000 méterről indulva április 5-én elérték a 3410 méteren fekvő Lassiya-hágót, itt pedig becélozták a következő állomást, Cheramot. Kollár Lajos pozitív hírekkel szolgált erről a pár napról: „Mindenki jól van, jó a hangulat, haladunk és valószínű itt tartunk egy akklimatizációs pihenő napot”.

Gyomorbajra táborverés
Két nappal később már ott is voltak a kitűzött úti célnál, így az alaptábor egyre elérhetőbb közelségbe került, miközben elbúcsúztak a trekkinges ötödik csapattagtól, Kovács Gábortól. Április 11-én hosszú, megerőltető út után el is érték a tervezettnél magasabban, 5500 méteren kiépített tábort. A cuccaik azonban lemaradtak, mivel a hordárok nem érkeztek meg, és az áramforrásaik is végesek voltak. 12-én végre pihenőnapot tarthatott a csapat.
Az alaptáborban mindenkinek saját sátor jutott, és ezen felül egy közös étkezősátoron osztoztak a fiúk. A pihenés után viszont másnap már megkezdte első akklimatizációs túráját a csapat, amelynek során egészen 6000 méterig jutottak. Peti akklimatizációja nem volt tökéletes, gyomorpanaszok és más tünetek is felléptek. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy bevonták őt is az egyes tábor kiépítésébe 6200 méteren. A kúra bevált, egy akklimatizációs ottalvás után Peti szervezete helyrebillent, és lendületesen folytathatta az expedíciót. Vagyis várnia kellett ezzel pár napot, mert erős havazás kezdődött. De mihelyt kitisztult az ég, a csapat már indult is fel a kész egyes táborba, ahonnan egy éjszakázás után a kettes felé vették az irányt. Peti és Zsolt már délben felértek az erősen tagolt gleccseren keresztül a kettes táborhoz 6400 méterre, majd pihentek és ott aludtak, miközben Jaro az egyesben igyekezett kibekkelni, hogy rosszalkodik a gyomra.

Másnap, 26-án Peti már reggel 8-kor megjelent az alaptáborban, ahová a kettesből száguldott le. Zsolt kicsivel később követte, és így együtt költhették el a reggelit hármasban Kollár Lajossal. Közben Jaro összeszedte magát, és elindult a kettes tábor felé, ahová szerencsésen meg is érkezett, majd ott maradt éjszakára akklimatizálódni.
Két pihenőnap után Zsolt hajnali három órás indulással felmászott Petihez, aki már az egyes táborban várta. Ott felszámolták a tábort, és felszerelésekkel együtt továbbmentek a kettesbe. Közben a remek időre való tekintettel a hegyen tartózkodó dél-koreai különítmény elindult a csúcs felé serpákkal és oxigénpalackokkal, de a hármas tábor megközelítésénél problémákba ütköztek, tavaly óta ugyanis hatalmas gleccserhasadékok támadtak az útban. A serpák megfeszített munkával igyekeztek új utat nyitni a gleccseren, hogy a dél-koreai ügyfeleik feljuthassanak a hármasba. Zsolt és Peti is igyekeztek segíteni, de aztán úgy ítélték, sokat nem tehetnek, úgyhogy egy serpacsapat mögött visszaereszkedtek az alaptáborba. A mászók tapasztalata alapján az iparágban átvette a hatalmat az ifjabb serpageneráció, aki korántsem gondolja úgy, hogy a nyugati fizető vendégek minden igényét ki kell szolgálni. Emiatt a jelenség miatt cserélt a magyar csapat is szakácsot, mivel a fiatal szolgáltató minősíthetetlen színvonalon dolgozott. Persze a folyamathoz a másik oldalt is látni kell, hogy hogyan viselkednek a kereskedelmi expedíciók tagjai, milyen emberek és hogyan kerülnek a hegyre. És a magyar csapatnak is akadnak konfliktusai, mivel nincs fogadott serpájuk, viszont mások hegyivezetői építik ki az utakat, Zsolték pedig használják azokat. Ezt a mentalitást a serpák eddig lopásokkal honorálták, bár ezen a túrán a magyaroknak még nem tűnt el semmijük.

Készen állnak?
Május 5-én Peti, Jaro és Zsolt felmásztak a kettes táborba, ott aludtak, majd másnap folytatták a taposást a hármas táborig, 7000 méterre. Időközben itt sikerült új utat nyitni, így a magyar csapat is bevette magát egy sátorba, és ott éjszakázott az akklimatizációs túrájuk utolsó állomásán. Innen a cél a leereszkedés az alaptáborba, és mihelyt megfelelőek a meteorológiai előrejelzések, irány a csúcstámadás. Előzetes tervek szerint először a kettes táborig kell majd feljutniuk, majd egy pihenés után hármas tábor, előretolt négyes, ott megint pihenés, majd még éjszaka fel a csúcsra, és le is legalább a négyesig, majd fokozatosan az alaptáborba. Kollár Lajos szerint ilyen a csapat állapota: 

„Zsolt egyre jobb formába kerül, szinte a régi énje szerint alakul. Egyre összetettebb és erősebb, jó az akklimatizációja, azt gondolom beért a hegyhez. Semmiféle láb- probléma nem jelentkezik, sebessége is szinte a régi. Nincs gyomor, torok és egyéb gond!

Péter: Hasonlót tudok mondani róla is. Az akklimatizációja összeállt ehhez a magassági szinthez (7000-ig) Remélem a további emelkedéseknél, már nem lesz gond. Gyors, jó technikájú, csak így tovább. Azt látom benne van a csúcs, ha a 8000 méter és egy kis "ide nekem az összes hegyet" túlkapás nem löki hanyatt!

Jaro: lassan följavult a sebessége és együtt halad a csapattal. Tapasztalt, jó mászó, reméljük meglesz az első nyolcezrese!” (forrás: http://himalajaexpedicio.postr.hu)

Az interjú
Tehát ha minden jól megy, négy napon belül elérheti 12. nyolcezresét a magyar csapat. Az biztos, hogy az erőnléttel és a hangulattal nincs gond, ezt bizonyítja villáminterjúnk is, amiben kulisszatitkokat szerettünk volna megtudni a hegymászóinktól, de úgy tűnik, nem szeretik leleplezni magukat és ezt a kevesek által ismert izgalmas, veszélyes világot. A válaszok nagy része Kollár Lajostól származik:

Hogy néz ki a reggel a csapatnál, ha aznapra mászás van betervezve, és hogy alakul a délután-este, amikor épp megérkeztek a következő céljukhoz?
̶ Kb, mikor Téged a Putyilov gyárba hajtanak reggel 4-kor!

Hány kilós zsákokkal vágnak neki a csúcstámadásnak?
̶ Igen kevés a kiló!(5-6) Van úgy, hogy zsák sincs!

A folyamatos együttlét nem hoz ki feszültségeket? Ha igen, hogyan kezelik?
̶ A csapat kultúráltabbik része Tyereskovat, a mégkultúráltabb Belgát hallgat! Az egyszerű polgár lefekszik!

A csapat együtt tartása és biztonsága a fontos, vagy a csúcshódítás? Tehát ha valaki pl. nagyon lelassul, akkor önként feladja a csapat érdekében/megvárják őt a többiek/ott hagyják, aztán lesz vele, ami lesz?
̶ Nincs semmiféle hódítás, megtette Napóleon. A nyolcezres mászás csapatmunka, de egyéni megoldásokon is alapul. Természetesen egy nagyobb problémát együtt kell megoldani, senkit se hagynak magára! Ha mégis elfordul, az menthetetlen.

A biztonság a fontosabb. Expedíciókban viszonylag jó hegymászók vesznek részt, akik többnyire idejében tudnak a visszafordulásról dönteni, mielőtt önmagukat és másokat a mentésre kényszerítéssel veszélybe sodornának.

Mit esznek? Hogy néz ki egy reggeli az alaptáborban, és hogy működik feljebb, a többi táborban?
̶ Bc.[alaptábor] reggeli: Kolbászos-sonkás-hagymás tojásrántotta csapatival, tea, stb.

Hány réteg ruhát viselnek mondjuk a kettes táborba fölfele menet? Nem izzadnak bele a
tollkabátokba?
̶ Szélsőségesen meleg és hideg körülményekhez kell alkalmazkodnunk. A nap nagyon éget és vékony öltözékkel, kalappal kell védekeznünk. Hidegben jobb menni, sok réteggel lehet alkalmazkodni. Csak a legmagasabb szintek hidegjéhez kell menet közben a pehelyruházat.

Szoktak mosakodni hóval, vagy csak akkor tisztálkodnak, amikor visszaérnek az alaptáborba/
repülőtérre/haza? Általában milyen fürdési lehetőségek vannak, és van-e a táborokban wc (terület), vagy vigyázni kell, ki hova lép?
̶ Igen! Van tisztálkodási lehetőség... hetente egy vödör melegvíz és a fürdő sátorban lehet felhasználni. Elég is.
Van toalett sátor ahol az ember a szükségét végzi. Nincs harctéri állapot, habár a végtermék közel annyi!

Amikor másznak, akkor szokták nézni a tájat is, vagy mindig csak a következő lépésre koncentrálnak?
̶ Mindig van idő körülnézni, hiszen könnyen kifogy a szusz. Figyelni kell a veszélyhelyzetekre mint kő - jéghullás, technikailag nehezebb terep, vagy gleccserhasadékok. Ugyanígy figyelünk arra is, hogy mit próbáljunk megörökíteni fényképezőgépünkkel.

Mi a hálózsákjuk extrém fokozata, és teljesíti-e a megadott értékeket?
̶ Mindig az alkalomhoz illő és teljesíti is, máskülönben kidobásra kerül!

Mennyire pontosak a térségre a meteorológiai előrejelzések?
̶ Megbízhatóak. De az időjárás az időjárás!

Ez alapján mikorra tervezik a csúcstámadást?
̶ Ha jól megy minden , május 15-e körülre.

És végül: kit mi motivál arra, hogy feljusson a Kancsendzönga tetejére? Kinek mi az erőssége, és mi az Achillesz sarka?
̶ A hegymászási tevékenységből egyenesen következik. KL.

EZs: Egy szép és nehéz feladat aminek jó megfelelni, amelyhez jól összekell szedni magamat. Erősségem, hogy meg tudom csinálni, gyengeségem hogy nem tudok biztosan minden veszélyt elhárítani.