Már itthon a Makalu Expedíció - Kollár Lajos beszámolója Hír

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2008/06/06
A Makalu expedíció tagjai június 3-án érkeztek Budapestre. Itt olvashatod az expedíció összefoglalóját. Egy csúcsskalp, 2 csúcsközeli mászás oxigénpalack és sherpák nélkül!
Hirdetés

A Magyar Makalu Expedíció eredményei: Erőss Zsolt csúcsmászó, Sterczer Hilda majdnem (lsd. lejjebb), Mécs László 8250 méterig jutott. Mindezt oxigénpalack es sherpák nélkül, önerőből!

 

2008 Magyar Makalu Expedíció - Kollár Lajos összefoglalója:

(A csapat eredetileg Cho Oyu-Everest expedícióra készült, amit az olimpia miatt kirobbant tibeti válság miatt lefújtak, és új hegyet választottak.)

A „hegyváltás” meglehetősen ködössé tette a viszonyokat. Azt mindenesetre tudtuk, hogy semmiképpen sem megyünk a nepáli oldalra, hiszen minket a Hornbein-, vagy a Nagykuloár érdekelt! Így került előtérbe a következő évi terv, a dédelgetett nagy hegy, a Makalu! És végül ez maradt az egyetlen, szakmailag is támogatható megoldás.

 

Csúcs a Makalu nyergéből

 

Kis, ütőképes és gyors csapat kellett, mert a Makalu magasan fekvő környezetét nem tűri sokáig a szervezet. Az alaptábor 5700 méteren fekszik egy szűk, hideg katlanban, jóval az elfogadható, élettani határ fölött. Ott pihenni nem nagyon lehet, és a felmeneti út is megkéri az árát. A déli alaptáborban eltöltött pihenő- akklimatizációs idővel együtt ez nekünk tizenhárom napig tartott, május elsején állítottuk fel az alaptábort. Nem mondhatom, hogy minden rendben volt, mert a csapat nagy részét emésztési es kisebb, az akklimatizációval is összefüggő gondok gyötörtek. Az Alaptábor ellátását két segítőnk, a szakács Chavang sherpa és segítője, a konyhafiú Chiri sherpa látta el kitűnően! Szolgálatkész es tisztelettudó magatartásukra, munkabírásukra eddig nem is láttam példát! (csak megjegyzem, Chirinek le kellett vonulnia három napra az alsóbb táborokba, mert hegyi beteg lett, de nem tette.) Az élelmezésünk saját kezű besegítéssel egészen jónak volt mondható. Nem hiányzott semmi, még néhány doboz sörünk is volt, ami nem kis szó!

 

A csúcstámadás hajnala

 

Május negyedikén már állt az 1-es tábor 6200 méteren, és kalkuláltunk egy ott alvással.

Az időjárásról: Általában délelőtt szép, tiszta, de legalábbis elfogadható idő, délután viszont felhősödés, havazás és szél. Az időjárás jelentést az EUMET, Pártai Lúciáék csapata szolgáltatta, kifogástalanul!

A kommunikációs kapcsolatrendszerünket alapvetően meghatározta az alaptábor szűk, zárt helye: a műholdra rálátás keskeny sávja, felhősödés, vagy havazás miatt a kapcsolat esélytelen volt.

Az Alaptábor 14-15 expedíciónak adott helyet egyszerre. Ennél nagyobb létszámban csak sherpák lebzseltek ott, talán ötvennel is többen vadásztak, vagy kísérték az expedíciós kuncsaftokat. Többnyire persze magashegyi, mászó sherpákról van szó. Meg kell jegyezni, hogy – a magyar csapat és talán Denis Urubko kivételével – mindenki használt sherpa teherhordókat és oxigénpalackot a hegyen.

 

Az Ihotce és az Everest látképe a Makalu nyeregből

 

Közben a Mécs László, Erőss Zsolt, Sterczer Hilda hármas pedig felállította a 2-es (6600m.) majd a hármas tábort a Makalu nyeregben, 7400 méter magasan. Május tizedikére mindenki visszatért az Alaptáborba és vártuk a jó időt és alkalmat egy csúcstámadás elindítására! A jelentések 17., 18. és 19.-ét jelölték meg, a többi expedíció is ezekre a napokra időzített. A mi három csúcstámadónkat 16-a már a Makalu nyeregben lévő 3.-as táborban találta. Az eredeti terv az volt, hogy másnap egy sátrat elhelyeznek följebb (7400-7500 méteren), de ezt a tervet elvetették, mondván csak fölöslegesen fárasztják magukat. A csúcsig 1000 méter szintet kell fölszedni, a technikai megoldásokról nem is beszélve!

 

Csúcstámadó napnak a 18-át jelöltük ki. Lúciáék jelentése és személyes ajánlása is ezt a napot részesítette előnyben, mint a gond nélküli, zavartalan napsütéses, szélcsendes időt. Kíváncsian vártunk! A rádióösszeköttetés a 3-as táborból nem működött, a gerincen valamivel följebb kellett menni es onnan mar a csúcsig működőképes kapcsolatot lehetett csiholni. Az ICOM rádióink kifogástalanul es hosszú időn keresztül működtek, nem volt gond velük.

 

A Makalu csúcstömbje

 

17-én este tíz óra körül megindult a csúcstámadás! Másnap délelőtt tizenegy óra körül Hilda jelentkezett be, hogy szétesett a csapat. ő van legfölül, 7700 méter körül, Laci és Zsolt valamivel lejjebb követi. Lassan azonban bevárták egymást és el kellett dönteni, hogy tovább mennek-e vagy sem! Laci jelezte, hogy ő nem érzi túl jól magát és nem tudja, meddig megy. Lehet,hogy nemsokára visszafordul.

Hilda kisebb szédülésektől eltekintve jól volt, a lába sem fázott (nem tudtuk, a cipőlopás után az én Asolomban mi lesz vele?). Zsolt föltette a nagy kérdést: mennyi ideig lehet még jó idő, kitart-e a lejövetelig? A csúcsot elérhetik, de nem lesz egyszerű lejövet, az biztos. Én is biztosíthattam, hogy az idő soha nem látottan jól alakul, azaz lehet folytatni bátran! Mondhattam, mert Pártaival többször beszélve megnyugtatott, hogy holnap hajnalig zavartalan időjárásban lesz részünk. Így is lett. Én még ilyen időt ilyen hosszan a Himalájában nem láttam, de ránk is fért.

 

Az egyes tábor fölött

 

Mécs Laci jelentkezett délután három óra körül, hogy saját részéről reménytelennek látja a feljutást, ezért 8250 méterről visszafordul. Zsoltékat ugyanakkor látja a csúcstömb felé haladni. 4 óra 10 perc, Hilda jelentkezik. ő az előcsúcson van és nem megy tovább, Zsolt viszont igen. Felmászott a főcsúcsra, ahonnan öt óra körül bejelentkezett! A csúcsfotót látva Hilda szintben kb. 3 méterre, távban pedig 30 méterre volt a Makalu csúcsától! (A csúcsfotó bal felső sarkában ott kuporog Hilda) Az egyéni döntéseket tisztelnünk kell nyolcezer méter tájékán. Ezután a 3-as táborig egy nem mindennapi éjszakai lejövet következett, miközben Zsolt lábujjai fagyási sérülést szenvedtek. Az 1.-es táborban holtfáradt, lemerült, de jókedvű emberek találkoztak.   

A lejövet visszafelé sem volt enyhébb, ráadásul rossz, csapadékos időben. Hiába, a Makalu az a Makalu!  

 
Hirdetés