A Tátrában történt lavinabalesetről Hír

kalandtura-blog;http://www.kalandtura-blog.hu/hirek/tatra-lavinabalesetrol/?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+KalandtraBlog+%28kalandt%C3%BAra+blog%29
2010/01/05
A mentésben részt vevő egyik társ leír mindent, amit tud az esetről saját tapasztalata és a sérültek elmondása alapján.
Hirdetés
Intenzíven jelent meg a hírekben: Erőss Zsolt és két mászótársa lavinabalesetet szenvedett szombat délután a Magas-Tátrában. Mivel igen sok megkeresés érkezik szimpatizánsoktól és a médiától, ezért ezen az oldalon a mentésben részt vevő egyik társ leír mindent, amit tud az esetről saját tapasztalata és a sérültek elmondása alapján.
Erőss Zsolt, Hajdú Peti (túravezetők) január 2-án felső biztosítással jégmászást oktattak a Menguszfalvi-völgy keleti oldalában lévő, vízjégen. Ez a program kora délután véget ért és a résztvevők lesétáltak turistaösvényen a 25 percre lévő házba. Zsolt, Peti és egy barátjuk hárman továbbmásztak a jégfal fölötti kuloáron, majd a túloldalán, a Sárkány-völgy (Dračej dolinka) nyugati oldalán ereszkedtek le. A lefele tartó kötélpartiban Zsolt ment hátul.
Menguszfalvi-völgy
Zsolt fölött két méterrel indult meg egy hótábla , aki épp egy keményebb, firnes szakaszon állt és eleinte meg tudta fogni az esést, de – mint mondta – a kötél pengett, és a másik két mászót, akiket magával ragadt a lavina, nem tudta megtartani. Ekkor tört el mindkét lába, majd a 2-300 méteres csúszás következtében egy bordája. Végül kötelük egy kőben akadt meg, így nem csúsztak még 1-200 métert a völgy aljáig.
Petinek az arca zúzódott össze, kificamodott a válla és megsérült két nyakcsigolyája. Marci barátjuk összezúzta magát és jobb lába nagyon fájt, de sejtette, hogy nem tört el. Lábára nem nagyon tudott ráállni. Zsolt sérülései voltak a legkomolyabbak; a bordatörésen túl bokatörése és jobb lábán a nyílt lábszártörés miatt nem nagyon tudott mozogni. Peti sérülései ellenére le tudott menni 300 métert a völgy aljába, hogy telefonon segítséget kérjen – itt ugyanis jobb volt a térerő mint följebb a hegyoldalban, ahol Marci és Zsolt táskájukra ülve várták a segítséget.
80446-magas-tatra2.jpg
A segítség először egy másik csoporttól jött, melyet Sándor Misi, Mécs Laci és Rényi Zsolt vezetett. Ők a Vysoka alól tartottak visszafele az Omladék-völgy irányába. Először Peti hallotta a légvonalban kb. 600 méterre lévő, 9 fős csoport hangjait. Először kiabáltak, majd telefonon is sikerült kapcsolatba lépni. Ekkor sötétedett, kb. 16:30 volt.
Laci és Zsolt elindultak a keresésükre a hangok irányában , majd Laci a bajbajutottak fejlámpáit meglátva kb. 1 óra múlva eljutott hozzájuk. Zsolt bevárta Misit, aki közben lekísérte a csoportot az Omladék-völgyben vezető turistaútra, ami reggelről ismerős volt a csoport számára, így ők biztonsággal lejutottak a házhoz. Misi közben csatlakozott Zsolthoz, ők kb. 18:00-ra érték el a hegyoldalban várakozó Marcit és Erőss Zsoltot.
 
Misi lement Petihez a völgybe, aki kb. 200 méterre jött el társaitól . Laci és Rényi Zsolt maradtak Marcival és Erőssel, akiket felöltöztettek, etettek, itattak, illetve próbálták Zsoltot minél kényelmesebb és stabilabb helyzetbe ültetni. Ekkor már úton voltak a mentők, akikkel Misi tartotta a kapcsolatot. Laci lement Petihez és Misihez, majd elindult a völgy irányába egy dombtetőre, hogy jelezhessen a mentőknek. A mentők első, 5 fős csoportja 21:00 körül ért fel, őket még rengetegen követték; a végén 40-en voltak. Azért jöttek ilyen sokan, mert nagyon kevés volt a hó a hegyen, így a havon leeresztés helyett köveken és törpefenyőkön át kellett cipelni a hordágyakat.
80446-magas-tatra.jpg
A sérülteket hordágyra fektették; Zsoltot és Petit légpárnás ágyra tették, Marcinak sínbe rakták a lábát. Zsolttal 22:00-kor indultak el a mentők és több mint 4 órán keresztül tartott az út vissza a házig. Ekkorra Peti és Marci már útban voltak a poprádi kórház felé. Zsolt injekciót és infúziót kapott, levették a síbakancsát, majd őt is elszállították.
 
A sikeres mentés több tényezőnek köszönhető:
- A sérültek végig higgadtak maradtak, nem állt be sokkos állapot ami ilyenkor fenyegető veszély
- A szlovák hegyimentők gyorsak voltak, sokan voltak és gyakorlott profik. Hihetetlen nehéz terepen, frissen behavazott sziklákon kellett levinni a három sérültet hordágyon 2100-2200 méteres magasságból patakágyban, törpefenyők között.
- A Vysoka-csapat a tervezettnél egy kicsit lassabban haladt, így a baleset bekövetkezte után nem sokkal épp hallótávolságban jártak. A szerencsének is köszönhető, hogy a látási viszonyok ugyan nem voltak optimálisak, de nem volt szél és így többszáz méteres távolságból is jól hallottuk egymást.
Fontos segítség volt Bencze Zsolt barátunk Budapesten , hiszen Peti egy jó ideig sikertelenül hívta a Vysoka-csapatot, akiknek nem volt térerejük, így csak a Pesten lévő barátját érte el. B. Zsolt hívta a mentőket és ő is tartotta velük a kapcsolatot egy ideig. Folyamatos próbálkozás után Bencze Zsoltnak sikerült először Misit elérnie.
 
A médiában megjelent néhány pontatlanság az esettel kapcsolatban. Ez nem feltétlenül a magyar média hibája, hiszen elsősorban a hegyimentők honlapjáról vagy a szlovák médiából értesülnek és a hegyimentők honlapja nem mindig precíz.  Íme néhány helyreigazítandó tény:
- “…gerincsérülést szenvedett…” - ez így rémisztően hangzik. A valóság az, hogy Petinek két nyakcsigolyája repedt meg, de az orvos szerint nincs szükség műtétre.
- “…150 métert estek majdnem függőlegesen…” - 150-200 métert csúsztak lefelé 30-45 fokos lejtőn. Volt a csúszásban egy kisebb “repülés” amire mindhárman emlékeznek, de az néhány méter lehetett.
- “…kiásták magukat a lavina alól…” szerencsére nem zúdult le annyi hó, hogy eltemette volna őket. Igen havasak lettek és átáztak, de nem temette őket be a lavina. A lavina alján az összegyűlt hó térdmélységű volt.
- “…hajnalban találtak rájuk…” – a valóság az, hogy társaik délután 5-re tudták, hogy hol vannak, 6-kor érték el őket, 8-ra pedig már a hegyimentők is a helyszínen voltak, majd hajnali 2 után érkeztek le a Poprádi-tavi házhoz.
Mécs Laci Duna TV-nek adott interjúját itt nézhetitek és olvashatjátok . A riportban Zsolt és Peti is megszólalnak a kórházi ágyban – kissé megviselt ábrázattal, de optimizmussal telve.
 
Köszönjük a szimpatizáló, segítségfelajánló telefonokat és emaileket, igen jól esnek – a jókívánságokat pedig továbbítjuk a kórházban pihenő túravezetők felé, akik ezekben az órákban érkeznek haza itteni kórházakba.
Hogyha kérdésetek van, vagy üzenni akartok nekik, akkor a blog oldalán lévő megjegyzésbe várjuk… – kinyomtatjuk és bevisszük nekik a kórterembe :)
 
rényi zsolt
Hirdetés
Hirdetés