- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Egy magyarországi ötcsillagos szálloda árainak megfelelő frankot kellett idén leszurkolnia annak, aki a klasszikus Hörnli-gerincen át kívánta megmászni a Matterhornt. Az árfolyamtól függően 38-39ezer forintos fejenkénti árban benne volt a kötelező félpanziós ellátás (ital nélküli vacsora, valamint reggeli), továbbá a hálózsák használata. Saját élelem felviteléről szó sem lehetett, az árból semmilyen alapon nem adtak kedvezményt. Vadkempingezni szigorúan tilos a közelben, szóval „okosban” éjszakázásra nem sok lehetőség volt.
Jövőre lesz a Matterhorn első megmászásának 150. évfordulója. Az Alpok utolsó problémáját az angol Edward Whymper oldotta meg. A sokak által leküzdhetetlennek tartott Hörnli-gerincet szemelte ki, amely Zermatt felől pengeélesnek látszik. Mégis, később az olasz és a svájci normál út közül ez bizonyult könnyebbnek. Whympernek jó orra volt hozzá.
Az elképesztő kitartásáról híres alpinistát alighanem a guta ütné, ha látná, hogy mivé vált az őt mágnesként vonzó misztikus sziklakolosszus környéke. Whympert még érintetlen hegyvidék fogadta, Zermatt és Chamonix között jobb híján gyalog közlekedett. Ma már felvonók szelik át keresztbe-kasul a Zermatt környéki hegyeket. A Matterhorn lábához is feljuthatunk a könnyebb úton, kabinos felvonóval a Schwarzsee-ig. Onnan azonban csak gyalog mehetünk tovább.
Aki a Matterhorn Hörnli-gerincére pályázik, nem nagyon tudja kikerülni az út lábánál, 3260 méteren épült menedékházat, a Hörnlihüttét. Érdemes is itt éjszakázni, hiszen innen még 6-8 óra a csúcs, és ugyanennyit kell a visszaútra is kalkulálni.
A Hörnlihütte igazából már jó ideje az 1880-ban épült eredeti menedékház, és az 1911-ben mellé épült szálloda, a Hotel Belvedére közös komplexuma. A hüttét a Svájci Alpesi Klub Monte Rosa szekciója, míg a szállodát a zermatti önkormányzat üzemeltette. Mivel nem nagyon tudtak egymástól függetlenül működni, 1987-ben a menedékház is az önkormányzat kezelésébe került át (de maradt az alpesi klub tulajdona). A mászók folyamatosan növekvő számával csak nehezen tudtak lépést tartani: legutóbb 1982-ben volt bővítés, melynek köszönhetően 170 férőhely állt a Matterhornt ostromolni vágyók rendelkezésére. A körülmények azonban messze nem feleltek meg a kor elvárásainak sem környezetvédelmi, sem pedig kényelmi szempontból. A hüttének nem volt szigetelése és fűtése, a szennyvizet és egyéb tartalmakat tisztítatlanul az északi fal lábára vezették.
A hegy megmászásának 150. évfordulója megfelelő apropót biztosított a Hörnlihütte felújítására. A hüttét a Svájci Alpesi Klub Zermatt városának adományozta. A régi épületet már le is bontották, a megmaradt alapokon pedig modern épületet emelnek, melyet egy üvegfolyosó köt hozzá a szállodaépülethez. Így már kialakításban is egységes komplexum épül, amely környezetbarát mind az energiaellátását, mind pedig a szennyvízkezelést tekintve. Utóbbinak örülök, viszont a látványtervet elnézve már kevésbé vagyok elragadtatva. Rondább épületet keresve is nehéz találni az Alpokban. Lehet, hogy szolgáltatásait tekintve méltó lesz a hegy tradíciójához, de a külső dizájn tekintetében inkább illene egy külvárosi kórházkomplexumba, mint a világ egyik legszebb hegyéről készült képeslapra.
Lehet, hogy szolgáltatásait tekintve méltó lesz a hegy tradíciójához, de a külső dizájn tekintetében inkább illene egy külvárosi kórházkomplexumba, mint a világ egyik legszebb hegyéről készült képeslapra.
A nyolcmillió svájci frankos beruházást már tavaly elkezdték, de a hüttét csak idén kellett teljesen bezárni. A hegymászók azonban addig sem maradtak fedél nélkül: egy építésziroda ideiglenes „Alaptábort” tervezett, alumínium sátrakból, melyeket 400 méterrel a Hörnlihütte alatt, a Hirlin, 2880 méteren építettek fel. Az Alaptábor 50 hegymászónak nyújtott menedéket július 15 és szeptember 15 között. Volt közös étkezősátor és mosdósátor is. Az egyéb szolgáltatásokat cikkünk elején már részleteztük.
Svájc sosem az olcsó szállásairól volt híres. A wallisi menedékházakban megszokhattuk, hogy kötelező félpanziót „kérni”, és lazán elkérnek 60 frankot egy éjszakáért. A „Matyi” azonban különleges hegy, igazi fejőstehén, aminek az üzleti értékét nyilván botorság lenne nem kihasználni. Na de 150 frank? Persze lehet, hogy csak a 150 éves jubileum miatt határozták meg pont ennyiben az árat… Őszintén remélem, hogy ez a 150 frank nem az új árszínvonalat jelöli, amibe majd a felújítás után kerül majd egy éjszaka a Hörnlihüttében. Na, nem mintha évente járnám a Hörnligratot. De nem biztos, hogy a pénztárca a megfelelő alkalmassági szűrő a Matterhorn megmászásához.
Ha valaki mégis nekivágna, az alábbi árakkal lehet kalkulálni:
A felújítás előtt 75 euro volt a hüttében a szállás félpanzióval fejenként. Hogy mennyi lesz, azt még nem tudni. Ha valaki hegyivezetőt szeretne fogadni, a Matterhorn az egyik legdrágább, 1300 euro körül van a vezető díja. Cserébe viszont csak ránk figyel, mert ezt a túrát csak 1 vendég – 1 vezető felállásban vállalják. Plusz az ő szállás- és félpanzió költségét is a kuncsaft állja. Idén, az Alaptábor igénybevételével 1790 frank (kb. 455.000,- Ft) volt a mászás teljes költsége vezetővel. Az akklimatizációs túra ebben nincs benne, az még további 4-500 CHF. Sajnos még csak azt sem mondhatjuk, hogy a dédelgetett álom, életünk hegyének megmászása megér ennyit, ha elolvassuk a tömeges csúcstámadásról, rohanásról, a hegyen való összetartozás érzésének teljes hiányáról szóló beszámolókat.
Úgy vélem, a Matterhornnak csak akkor érdemes nekivágni, ha tökéletesen felkészültek vagyunk fizikailag és szellemileg is, és nincs szükségünk a hegyivezető nyújtotta biztonságérzetre, valamint a helyismeretére, hogy ne tévedjünk el a gerinc aljának sziklás útvesztőjében. Ebben az esetben csak a drága szállás és a tömeg okozta keserű pirulát kell lenyelnünk, de a mászás legfontosabb élményét megtapasztalhatjuk. A felkészülést viszont a lehető legkomolyabban kell venni, mert a Matterhorn eddig több mint 800 áldozatot szedett.