A karbontalpú cipők átlagosan 1,06%-kal javították meg a férfi maratoni világcsúcsokat, a futáshatékonyságban 3-4%-os javulást hozva. Egy túl szoros sportmelltartó 2%-kal csökkenti a futás gazdaságosságát. Szerintetek melyik kap nagyobb fókuszt?
Egyszer elmentem egy foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra a Kútvölgyi Kórházba, ahol fejcsóválva állapította meg az orvos, hogy nagy a bordakosaram. Azt sajnos nem vázolta fel, hogyan javíthatnánk ki ezt a tökéletlenséget, anyukám pedig megtagadta a garanciális cserét – akkoriban még nem vezették be a körforgásos gazdaság modelljét. Olyasmit sajnos nem mondott ez a kedves orvos, hogy a képernyő előtti ülőmunkát szakítsam meg olykor gerinctornával vagy légzőgyakorlatokkal, de vélhetően ezeket nem tartotta annyira lényeges információnak. Mint a bordakosaramat.
Szóval én sokáig nem is csodálkoztam, hogy ugyan miért nem kapok rendesen levegőt a sporttopokban, sportmelltartókban. Aztán egyszer egy mászó-ocr-es barátnőm szintén erre a jelenségre (nem az üzemorvosra) panaszkodott. És ekkor felmerült bennem: mi van, ha nem csak a nagy bordakosaram a hibás?!
A kedvencem ebben az egész történetben az, hogy a sporttopok tervezésénél, majd későbbi vizsgálatánál soha nem merült föl, hogy ezek a ruhadarabok esetleg korlátozhatják a nők teljesítményét sport közben. Mert egyetlen faktorra koncentráltak a tervezők (persze a színen kívül): hogy a topok megfelelően tartsák a melleket, azok ne ugráljanak, ne okozzanak fájdalmat, ne zavarjanak. Az, hogy közben az alsó gumirész összeszoríthatja a tüdőt, úgy tűnik, sokáig senkiben nem merült föl.
Nos, a sportmelltartók pedig pontosan azt csinálják: korlátozzák a tüdőkapacitást, vagyis sűrűbben kell, és kevésbé mélyen tudunk csak lélegezni, azaz kevésbé effektív és nagyobb az oxigénfogyasztás.
Elit atlétákat vizsgálva egyértelműen megmutatkozott, hogy a lehető leglazább alsópánt-beállításnál volt a leghatékonyabb a légzés és a futóteljesítmény, míg a túl szoros, illetve a saját maguk által választott beállítás is rosszabb futóhatékonysággal járt, mint a laza viselet (nyilván itt állítható alsópántokról van szó).
Ami nem is csoda: a sporttopok alsó gumija a rekeszizom fölötti bordakosárrészen helyezkedik el, márpedig a rekeszizom végzi a légzőmunka 70%-át. Egy kutatás rámutatott arra, hogy a szűkebb, szorosabb alsó pánt 2%-kal csökkenti a futás gazdaságosságát.
Egyébként a kutatások legnagyobb része csupán a mellek mozgására fókuszált, az egyetemi kutatóintézetek (férfi) vezetőiben fel sem merült, hogy másik szempont is létezhet. Ugyanez igaz a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem kiváló cikkére a sportmelltartókról, ahol ugyan egyetlen egyszer sem érintik a légzés kérdését, viszont elhangzik ez a megállapítás: "Ezeken kívül forgalomban vannak már varrásnélküli melltartók, amelyek különösen kényelmes viseletet biztosítanak, valamint
(Norris, Blackmore Horler és Wakefield-Scurr, 2021)”.
Köszönjük a tippet, és éljen a szakmaiság!
(Nyilván nem arra gondoltak, hogy nekünk, felhasználóknak nyújt esztétikai élményt, mert én például nagyon ritkán futok tükör előtt az erdőben. Egyébként a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem úgy nevezett tudományos folyóiratában nagyon-nagyon ciki ez a cikk az „irodalmi áttekintésével”, amelynek keretében lehivatkoznak egy férfi plasztikai sebészt, aki megmondja, mi a normális mell, és mi nem. Tippeljetek, mit mondhat a plasztikai sebész!)
Nem árulunk el államtitkot, ha azt mondjuk, hogy az intenzíven vagy versenyszerűen sportoló lányok, nők melle több szempontból is eltér a “normál” populáció mellétől. Elmondható, hogy alapvetően kisebb a sportolók melle, noha ez nem minden sportra igaz. Nem igaz az evezésre, elvileg az úszásra sem, nem igaz a dobószámokra, és azokra a sportokra, ahol nyugodtan lehet magasabb a testzsírszázalék.
Viszont igaz a futásra, biciklizésre, az összes esztétikai sportra (korcsolya, RG, balett), ma már elég durván igaz a mászásra (ahol egyre vékonyabbak, egyre kisebb súlyúak a sportolók), és igaz még egy csomó más sportra. De nemcsak a méret, hanem a forma, összetétel is eltérő lehet, mert sok sportnál jóval nagyobb mellizmok alakulnak ki, mint a normál populációnál, miközben a mirigyállomány nem változik.
A bizonyos sportokban jelentkező kisebb mellméret alapvetően két okra vezethető vissza: az egyik az energiadeficit, az alacsony testzsírszázalék, ami nem egy sportban konkrétan éheztetést jelent. Ez ráadásul párosulhat a menstruáció elmaradásával vagy a ciklus zavarával, a növekedés lelassulásával, a csontsűrűség csökkenésével és még néhány kellemetlen következménnyel.
A másik ok a szelekció: egy csomó sportban a kisebb mellű és/vagy kisebb testsúlyú lányoknak könnyebb a dolguk, így a nagy mellű vagy a kerekebb alkatú lányok elhagyják a sportágat.
Szóval a sportmelltartókat alapvetően azért tervezték, hogy tartsák a melleket, mert ha ugrálnak, mondjuk futás közben, az egyrészt kényelmetlen, másrészt rontja a teljesítményt. Csakhogy a legintenzívebben sportoló lányoknak és nőknek átlagosan kisebb a mellük, az előbb már felvázolt okok miatt. Viszont a hátkörfogatuk, vagyis a mell allatti rész sok sportolónál szélesebb, mint a nem sportoló populációnál, hiszen akár úszókról, mászókról, sífutókról, kajak-kenusokról, vízilabdásokról van szó, nagyon erős hátizomzat és mellizomzat fejlődik, illetve a bordaközi és a rekeszizom is fejlettebb. Vagyis nagyobb lesz a hátkörfogat, miközben a mellek sok sportban kisebbek az átlagnál.
Az szintén sok mindent eldönt, hogy milyen erős és milyen széles gumírozás tartja a helyén a topot: az erősebb gumik nagyon-nagyon durván tudják szorítani a tüdőt, vagy akár a gyomrot is.
Miközben a gyártók a kinematikára, vagyis a mell mozgásának csökkentésére koncentráltak, kihagyták a számításból a légzést, különösen a magas oxigénigényű edzéseket tekintve.
Ezzel amúgy nem azt akarom mondani, hogy nagy kosármérettel könnyebb sporttopot találni: a nagyobb mellű nőknél fontosabb az erősebb tartás, és jóval gyakoribb a mellfájdalom, vagy éppen a hátfájdalom, ha nem tökéletes a sportmelltartó. A kisebb mellű, de szélesebb hátú nőknél viszont az alsó pánt okozhat problémát, mert a pánt hossza csak a kosármérettel növekszik – egyáltalán nem indokolható módon.
Persze biztosan vannak olyanok, akiknek ezek a melltartók pont jók, csakhát még rájuk is igaz lehet, hogy a mellek a szoptatással, hízással-fogyással és a korral változnak. A nők pedig különböznek: a melleknek nemcsak a méretük eltérő, hanem a formájuk, az egymástól való távolságuk, a szimmetrikus vagy aszimmetrikus voltuk, és még a női mellkasok és hátak sem ugyanolyanok.
Amikor javítani szeretnénk a sportteljesítményünkön, előbb koncentrálunk a cipőre, az edzésre vagy a táplálkozásra – amik mind nagyon fontos szempontok, de mivel a sportmelltartók a sportoló populációnak maximum a felét érintik (mondjuk Európában), ez a téma valahogy sosem kapott különösebb hangsúlyt.
Kedves hölgyek, rajtunk kívül a kutyát sem érdekli, hogy megfelelő sporttopot gyártsanak nekünk, vagy hogy ez hogyan befolyásolja a teljestményünket, vagyis nekünk kell hangot adnunk a problémának. Írjátok meg a tapasztalataitokat, kis mellel, nagy mellel, közepes mellel, ha találtatok szuperkényelmes topot, vagy ha valamilyen praktikával, tippel megugrottátok a sportmelltartók kényelmetlen kérdését!
