Nem egy löttyedt nagypapa

- meséli Hajdú Péter vállalkozó, nagypapa, amatőr futó és futó nagykövet, honnan eredt a motivációja. Egy egyszerű ok, amiből nagyszerű elhivatottság nőtt ki, és ami egy nemes cél érdekében nem mindennapi teljesítményben manifesztálódott.

"Elhatároztam, hogy a nagyszüleim és szüleim emlékére, akiket Auschwitzba deportáltak, elfutok Budapestről a hírhedt koncentrációs táborig. A táv 420 km, amit végül 8 nap alatt teljesítettem". - fejti ki a történetet Péter. A projekthez a minden évben megrendezésre kerülő, a Holokausztra emlékező Élet menete adta az ötletet a nagypapának, hogy az addigra már elhivatott futó a saját módján emlékezzen, és hívja fel a figyelmet arra, hogy emlékezni kell.

Megkerestem a Élet menete szervezőit, hogy Auschwitzból elfutok Budapestre. Az ő ötletük volt, hogy fordítsuk meg az irányt. Az ok prózai volt: az ottani Élet menete szervezői jövőre a jubileumi 30. szervezést egy futással tervezik megünnepelni, és nem akarták, hogy előre lelőjem a poént. Persze biztonsági okai is voltak a dolognak, így aztán a budapesti megemlékezésről indultam és érkeztem Auschwitzba.

A kezdetek

2009-ig semmit sem sportoltam. Semmit az ég egy adta világon. Viszont abban az évben született az unokám, én pedig rájöttem, hogy nem akarok löttyedt nagypapa lenni. A futás tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, ezért vettem egy futógépet. Ezt a pincében állítottam fel, nehogy zavarjak valakit. 2 éven keresztül csak itt futottam, ki sem dugtam a lábam a szabad levegőre, és a táv, amit egyszerre abszolváltam, max. 5 km volt. Aztán 2011-ben jött a következő inger, kezdtem unni a gépet, rövid is volt a heti három futás alkalmával megtett 15 km. Így aztán kimentem a szabadba. A közeli parkban körözgettem, és szépen felmentem 10 km fölé. Ez megadta az alapot az önbizalmamnak, hogy nekivágjak egy félmaratonnak. Ebben az évben be is neveztem az első versenyemre, és az első fél maratonom ideje 2 óra 5 perc volt.

Futás közben nagypapának érezted magad vagy fiatal embernek?

Abszolút fiatalnak, egyre fiatalabbnak. Igazából elmondhatjuk, hogy ha van olyan, hogy időkerék, amivel visszaforgathatjuk az időt, akkor a futás az. Amíg minden évben gyorsabb vagyok ugyanazon a versenyen, addig igazából fiatalodom.

Kép forrása: Hajdú Péter

55 évesen azért tapasztalt futóknak is jönnek a sérülések. Neked, akkor még zöldfülű futónak nem voltak ilyen problémáid?

Voltak apróbb problémáim, de hamar rájöttem, hogy ha a testemet kellően megerősítem, akkor ezek az apróbb sérülések eltűnnek.

De visszatérve az első versenyemre: az atmoszféra egyből beszippantott, és még ott helyben neveztem a következő versenyre, ahol megint csak hatalmas élményben volt részem. Viszont rádöbbentem arra, hogy igazából senkit sem ismerek a társaságban. Isteni jelként jött ezután egy email, amiben futónagyköveteket kerestek. Azonnal le is csaptam a lehetőségre, ami alapján a közösségben kellett futóklubot alapítani. A pályázatot meg is nyertük egy barátommal, majd azonnal munkába álltunk, és létrejött a futóklub, aminek ma már kb. 100-110 az aktív tagja. Ezután vált a futás igazán az életem meghatározó részévé. Ezzel együtt arra is rádöbbentem, ha már futóklub vezető vagyok, akkor kötelességem lenne megtanulni helyesen futni. Eleinte ugyanazokba a hibákba estem, mint valószínűleg minden amatőr futó, a sérülések is ezért jöhettek. De idővel elkezdtem utánaolvasni a témának, bújtam a könyveket, az internetet (a Mozgásvilágot), és ma már, ha kérik, oktatom is a helyes futást.

Később más kihívások is jöttek, így 2013-ban elkezdtem triatlonozni. Ez is magával ragadott, és azóta 10 fél távot és 2 teljes távot teljesíttettem, és amire büszke vagyok, hogy tavaly megnyertem a korosztályomat Nagyatádon. Mindezt úgy, hogy az úszásom elég gyenge, az első egész távú versenyemen pl. végig mellben úsztam. A fejlődéshez itt is igénybe vettem az internetet, és autodidakta módon javítottam az úszásomat.

Volt már olyan szakember, aki visszaigazolta, hogy tényleg jól, helyesen készülsz?

Igen, volt, a futásban volt. A klubomban van egy profi edző, akivel mint konzulenssel együtt dolgozom.

8 nap alatt 8 maraton

Ahhoz, hogy az idén áprilisban végül sikerrel zárult futóprojektemre felkészüljek, tudatosan lelassítottam magam. 6-6.30-as, 7 perces tempóval edzettem, mert tudtam, hogy ezt a távot, a 420 km-t, nem fogom tudni gyorsabb tempóban lefutni. Illetve elhatároztam, hogy a napi 50 km-es etapokra a legjobb felkészülés, ha szeptembertől 8-as sorozatokat futok, azaz 8 napon keresztül egymás után mindig ugyanazt a távot. Az első sorozat etapja félmaraton volt, aztán mindig 5 km-rel emeltem a fejadagot, és a végén 8 nap alatt lefutottam 8 maratont.

Egy barátomtól azt a bölcsességet kaptam, hogy ha a 8 maratont képes vagyok így lefutni, akkor nem lesz problémám a céljaimmal. Amikor sikerült a „nyolcas”, akkor ez lélekben is megerősített abban, hogy képes leszek végigcsinálni az emlékfutást.

A nemes cél, a megemlékezés mennyiben segített lelkileg?

Erősítette a tudatomat, hogy meg akarom csinálni. Ha nincs egy nagyobb cél, akkor ki sem találom ezt az őrültséget.

Kacérkodsz hosszabb ultrafutásokkal is?

Nem igazán. Az UB-hez pl. nincs meg a motivációm.

Ezek szerint a napi maraton, vagy kicsit annál több a te távod?

Annál azért kicsit több. Személyes leghosszabb futásom 63 km. A projekt legelső szakasza 60,5 km volt. Aztán nyilván futottam 60 km-t a 60. születésnapomon.

Ezt a szokásomat azóta is tartom, hogy a születésnapomon annyi km-t futok, ahány éves vagyok. Mivel decemberben születettem, általában nem a legideálisabbak a körülmények. 

Lábammal emlékezem futóprojekt

A legnagyobb előkészítő munka a helyes útvonal megtalálása volt. Volt két fő szempontom: csak aszfalt jöhet szóba, és a lehető legkisebb forgalmú utak. Donovaly felé menni pl. tuti öngyilkosság lett volna: arrafelé sok a szerpentin, komoly a kamionos forgalom, így ezt egyből ki is zártam. A végleges útvonalam tehát így nézett ki: Budapest, Esztergom, Párkány, Léva, Selmecbánya, Körmöcbánya, Vág-folyó völgye, és végül Zvardonnál léptem át a lengyel határt. Amint sikerült megterveznem térképen, autóval végigmentem rajta.

Aztán élesben volt egy 10 km-es szakasz, ahol végül a leállósávban futottam, és volt egy másik forgalmas szakasz, ami szintén kikerülhetetlen volt. Ezt a 11 km-es szakaszt a 0. napon teljesítettem, mert itt kénytelen voltam autóba szállni.

A futóklubomból egyébként nagyon sok támogatást kaptam. Volt három állandó kísérőm: ketten a klubból, a 3. a kisebbik lányom. A klubból mindig volt egy társ, aki futva kísért. Ők váltogatták egymást, folyamatosan utaztak haza és vissza.

Egy ilyen projekt megszervezése igen bonyolult lehet. Hogyan étkeztél, hogyan elégítetted ki a szükségleteidet az ismeretlen szakaszokon? 

Itt kerültek képbe az állandó segítők. Az autóban volt minden: váltóruha, enni-innivaló. Illetve számításba volt véve a biciklis kísérő, aki folyamatosan mellettem kellet volna, hogy legyen. Na, itt szólt közbe az időjárás. Ugyanis akkor futottam, amikor itthon is ítéletidő volt, amikor lecsapott áprilisban a tél. Ez a front minket is meglepett. Sajnos ilyen ítéletidőben a biciklis kísérő nem tudott követni, így azt a taktikát kellett folytatnunk, hogy az autó mindig előre ment 2-3 km-t, ott megállt és várt rám.

Kép forrása: Hajdú Péter

Frissítés

Erre is tudatosan készültem, hiszen az egyik kulcskérdés az energia utánpótlása futás közben. Nekem a Hammer Nutrition jött be legjobban, ezt használom. Ennek a cégnek a termékei jó ízűek, nem gejlek, könnyen befogadja a gyomrom.

Titkos kolbászos kenyér recept nem volt?

Az nem, de mivel minden éjszakát szállodában töltöttük, így minden reggel kiadós tojásrántottát ettem, hozzá kávét, Nutellát, miegymást. A vacsoráim is kiadósak voltak. Napközben pedig a Hammer termékeit fogyasztottam, illetve főleg ennek a cégnek egy speciális Perpetuem italát ittam folyamatosan, és az igazából elég is volt. A zselék, szeletek nagy része megmaradt.

Támogatóid voltak?

Nem, a megemlékezésbe nekem nem fért bele bármilyen támogatás. Mindent, a kísérőim költségeit is saját erőmből finanszíroztam.

Felszerelés

Kellett-e valamilyen speciális, a megszokottól eltérő felszerelést használni?

Igazából a teljes ruhatáramat elvittem. Télit is, nyárit is, hogy minden körülményre felkészüljek. Négy pár cipőt is bepakoltam, 3 Hokát és 1 Asicset, de igazából a legjobb párban futottam végig az egészet. Ezenkívül még egy fontos, jól bevált ruhaneműm volt: hátizsák nem kellett a kísérőim miatt, de vettem magamnak egy nagyon drága Asics esődzsekit, és mondhatom, hogy maximálisan megszolgálta az árát. Esőben, szélben, havas esőben, azaz minden körülményben kénytelen voltam kipróbálni.

Melyik volt a legnehezebb szakasz?

Két legnehezebb is volt. Először egy keddi napon 55 km-t futottam 1 000 méter szinttel, erősen szeles időben, majd a rá következő csütörtökön 48 km-t tettem meg, na ekkor volt szörnyű idő. Szélvihar, hó…

Aztán az utolsó napon mellénk szegődött négy lengyel srác, akiket a lengyel szervezők küldtek. Közülük az egyiknek élete első maratonja volt az aznapi. „Jókat” beszélgettünk, mert nem találtunk egy közös nyelvet sem, így az angol „respect” szót mondtuk el 10-20-szor egymásnak…

A sikeres teljesítés nem adott újabb löketet más projektekhez?

Gondolatébresztőnek mindenképpen jó volt. Vannak terveim, de ezeket most nem szeretném elárulni.

Mint „nem löttyedt” nagypapa, milyen tanácsaid lennének azoknak, akik nehezen veszik rá magukat az életmódváltásra?

Egyszer egy beszédet ezzel zártam, és szerintem ez nagyon igaz:

Kép forrása: Hajdú Péter