Menü

2015.10.12.     Hozzászólás 7

Dr. Szauder Ipoly PhD - Kardiocenter.hu

Maratoni futás: jó-e a szívnek?

Röviden: a maratoni futás nem egyértelműen jó a szívnek.


A címben feltett kérdésre a rövid válasz

a maratoni futás nem egyértelműen jó a szívnek, különösen idősebb korban.

Ugyanakkor ma már közismert, hogy az egészséges életmód része az állóképességi ún. aerob edzés, mely megelőzhet szív-érrendszeri betegségeket, illetve csökkentheti ezek szövődményeit.

Ennek leggyakoribb formája a futás.

Az utóbbi években egyre többen vesznek részt maratoni versenyeken, de kevés szó esik a maratoni futás esetleges káros hatásairól. Áttekintve ennek orvosi szakirodalmát, ebből szeretnék közreadni részeket, melyek révén, reményeim szerint megóvhatunk több maratoni futót a legsúlyosabbtól, a hirtelen szívhaláltól.

 

Rövid élettani bevezetés

A futás során a szívet úgynevezett térfogat terhelés éri, mely hatására szívizom gyarapodás és a bal szívkamra megnagyobbodása is létrejöhet. Ezek nem kórosak, a szív edzettségének alkalmazkodási jelei. A vérnyomás kisebb mértékben emelkedik futás közben, a nyugalmi pulzusszám csökken a vegetatív idegrendszer kedvező áthangolódása miatt.

A maratoni futás azonban igen nagy megterhelést ró a szívre, igen tartós maximális terheléssel, ezért ez egy speciális állóképességi sport.

A szív edzettsége csak megfelelő előzetes tréning, a maratoni táv többszöri rendszeres teljesítésével alakul ki. Számos tanulmány igazolta, hogy jelentős különbség van a szív alkalmazkodásában a rendszeresen, hosszú távokon, megfelelően edzett, maratoni futók, és az évente egy-egy alkalommal maratoni versenyen induló, egyébként rövid távokon edzők között. Az évente egyszer, olyan „megpróbálom-teljesítem” jellegű maratoni verseny (mely az utcai amatőr futóverseny résztvevőinek egy részére jellemző) veszélyes is lehet, a kellően nem edzett szív túlterhelése következtében.(az ízületekről és az egyéb anyagcsere eltérésekről nem is beszélve).

 

Káros hatások

Az utóbbi években kezdtek el ezzel foglalkozni: több tanulmány írta le, hogy a maratoni futók mintegy 50 %-ában közvetlenül a verseny után megemelkedik a vérben az ún. troponin szint, mely a szívizom károsodás jele is lehet, s ez csak 2-3 hét alatt normalizálódik.

Ugyanakkor a maratoni futás során - részben a vesefunkció beszűkülése miatt - a vérben kedvezőtlen "sűrűsödés" jöhet létre. Ez a vér alvadékonyságának fokozódásával a koszorúerekben (különösen, ha ezek nem épek) akár heveny trombózist is okozhat, mely hirtelen szívhalált (infarktus vagy ritmuszavar következtében) idézhet elő (a folyadék és ásványi anyagfogyasztás szükséglete, az időjárási tényezőkön kívül több egyéni adottságtól is függ).

Legújabban panasz és tünetmentes, férfi maratoni futóknál (főként 50 év felettieknél) mutattak ki szív koszorúér betegséget (az érfalból kiemelkedő meszesedéseket- plakkokat) speciális kardiológiai vizsgálatokkal. A vizsgálat külön érdekessége, hogy több ilyen elváltozás volt a maratoni futóknál, mint a nem edzetteknél.

Főként azoknál a maratoni futóknál észlelték ezt, akiknél magasabb koleszterin szint, fel nem ismert magas vérnyomás, vagy előzményben dohányzás szerepelt.

Ez pedig már a szívinfarktus "előszobája" lehet, főként, ha a fent leirt kedvezőtlenül megváltozott anyagcsere körülmények (alvadékonyságot fokozó anyagok, hormonális anyagok vérbeli felszaporodása) ehhez hozzájárulnak. A szívinfarktus pedig súlyos, életveszélyes ritmuszavart is okozhat. A szakirodalom egységes abban, hogy mindezek még további speciális vizsgálatokat igényelnek.

 

Vajon miért nem derült ki ez előbb?

Az állóképességi sportokban a szív terheléshez való alkalmazkodásában ugyanis a koszorúerek közötti összeköttetések megnyílnak, s ha már van koszorúér szűkület által rosszabbul ellátott szívizom rész, ezt a máshonnan jövő koszorúér összeköttetések pótolhatják. Így sokáig teljesen panaszmentes lehet a (maratoni) futó vagy olyan nem jellemező panaszai vannak, melyeket nem szívnek tulajdonítanak. Tehát sokáig felismeretlen maradhat a koszorúér betegség, az ehhez vezető érelmeszesedés folyamata, vagy a magas vérnyomás betegség.

Ma még nem tudni, hogy a maratoni futás okozhat-e koszorúér betegséget, vagy a már meglévő, de fel nem ismert betegséget súlyosbíthatja-e. Ehhez olyan tanulmányok szükségesek, ahol a kezdettől megfelelő, speciális kardiológiai módszerekkel legalább 10-15 évig követik a sportolókat.

 

Mi a teendő?

Megfelelő edzettség nélkül nem ajánlott maratoni versenyen részt venni.

Az edzettség kialakításában célszerű az ebben járatos sport szakemberek, edzők tanácsait kikérni. Ezt nem helyettesítik a következőkben javasolt orvosi vizsgálatok!

Ugyanakkor orvosi szempontból javasolható minden 40 év feletti maratoni futónál a szív ultrahang és a terheléses EKG vizsgálat, az ún. rizikófaktorok (veszélytényezők) laboratóriumi analízise (máj-, vesefunkció, koleszterin, vércukor stb.) alapként. Ha bármiféle gyanú van szív koszorúér betegségre, vagy hypertoniára, akkor további műszeres kardiológiai vizsgálatok szükségesek.

Egészségünk megőrzésére, a fittség fenntartására, a súlyosabb szív-érrendszeri betegségek megelőzésére, a magas vérnyomás kezelésére

idősebb korban is hasznos a futás-kocogás.
 

55-60 év felett nem ajánlható az extrém terhelést jelentő maratoni futás, inkább - az edzettségtől és sportmúlttól függően - a rövidebb-hosszabb távok teljesítése, lehetőleg nem versenyszerűen, hanem kedvtelési sportként.

Részletesebb ismertetést, irodalmi hivatkozásokat illetően utalnék a kardiocenter.hu honlapunkra, illetve az interneten megtalálható Ph.D disszertációmra. 

Dr. Szauder Ipoly PhD
Belgyógyász, kardiológus, hypertonológus

 

Szerintünk...

Amikor valami számunkra kedvesről derül ki, hogy esetleg káros lehet, általában görcsös tagadásba kezdünk és igyekszünk félvállról venni azt, mert manapság már szinte mindenről (talán még az alpesi hegyi levegőről is) hoznak ki olyan tanulmányokat, melyek szerint az egészségtelen. Azért, hogy a fenti orvosi véleményt megfelelően értékelhessük, kikértük az általunk (el)ismert szakedző sportolók véleményét, de persze mi is jól megmondjuk a véleményünket a végén.
 

Kuttor Csaba
Számomra semmi meglepőt nem ír a cikk. Igen biztos hogy veszélyes a maraton, és igen, aki nem felkészült, az lappangó vagy nem lappangó szívbetegség ide vagy oda, ki van téve egy igen komoly kockázatnak.

Az emberek legtöbbször csak legyintenek az olyan intelmekre, minthogy "mindenki vizsgálja meg magát, meg készüljön rendesen, meg kérje szakember tanácsát". Elenyésző számban vannak kivételek!

A rendezők szintén abban érdekeltek, hogy semmilyen szűrés ne legyen, mert az jelentősen visszavetné a jelentkezők számát.

Kábé az lenne a megoldás szerintem, hogy aki pl félmaratonon akar nevezni, az mutasson be egy 10 km-es hiteles futóverseny eredménylistáját, ahol mondjuk 1 órát futott. Ugyanígy féltávú triatlon előtt is kötelezővé tenném a 3 órás rövidtávot! Aztán ha ez megvan, akkor egy maraton előtt kérnék egy félmaratont. Mondjuk 2 óra körülit, féltávból 6 órásat. Akkor nevezhet feljebb, és jó eséllyel az ilyen valamit készült is.

Minőségbiztosítás nélkül ezután is lesznek áldozatai az ész nélküli sportolásnak.

Hogy sajnálom-e ezeket? Nem nagyon! Ugyanilyen erővel bukó nélkül is lehet fekete pályán sielni, aztán ha meghalsz, akkor hülye voltál, bocs. Ez kvázi ugyanez a kategória. Ha valaki ennyire ostoba, hogy nem tiszteli a távot, akkor vállalja, hogy ennek csúnya vége is lehet.
 

Lőrincz Olivér
Egy megfelelően felkészült, egészséges sportoló szívének nem árt a maraton (feltételezve hogy nincs 40 fok, és ésszel fut, frissít, beosztja az erejét, stb). Sokkal szélsőségesebb terhelést képes a szív és vérkeringés túlerőltetése nélkül abszolválni a szervezet. A statisztika egyébként azt mutatja, nincs nagyobb szívre gyakorolt kockázata a maratonnak összehasonlítva bármi mással, pl. ágyban fekvés, kirakatnézegetés, főzés, autóvezetés.

A cikk tartalmával egyetértek, a maratonfutás rejt rizikókat a nem felkészült, illetve szív vagy más betegséggel, egészségügyi problémával élők számára. Aki komolyan sportol (és ha már maratont tervez futni, az komolyan nevezhető), teljesen evidensnek kellene lenni, hogy legalább évente szűrő vizsgálaton vesz részt. Az igazolt sportolóknak ez kötelező és sok versenyen amatőröktől is kérnek orvosi igazolást. Ez követendő.

Sajnos kevés orvos van aki ért a sportolókhoz, érdemes specialistához fordulni. Egy komoly mérés pedig nem csak az egészségügyi kockázatokat szűri ki, de pl egy ergospirometria adataiból edzésterhelés szempontból is hasznos tanácsokkal lát el minket, amennyiben ezt a szakember értékeli és értelmezi számunkra.


Mozgásvilág.hu
Azoknak, akik továbbra is tagadási fázisban vannak: Azt nagyjából mindenki tudja, hogy aki cukorbeteg, az ha teletömi magát cukorral, pórul jár. Mint ahogy a gluténérzékenyek, vagy koffeinérzékenyek is károsítják a szervezetüket, ha nem figyelnek oda fogyasztásaikra. Mások töménytelen mennyiségben nyomhatják magukba a cukrot, koffeint, lisztet, tejet, bármit és semmilyen tünetet nem tapasztalnak magukon. Ezek analógiájára már könnyen elképzelhető, hogy jelentős számban lehetnek olyanok, akik szervezete nem képes megbirkózni a hosszútávú terheléssel járó sportok során kialakult testi reakciókkal (ezt biztos szebben is meg lehetett fogalmazni, de talán értitek :)).

A szerző nem azt írja, hogy ha maratont futsz, meghalsz. Arra hívja fel a figyelmet, hogy igenis lehetnek kellemetlen mellékhatásai annak, ha nem ismered a szervezeted tűrőképességét (azokat, amiket műszerek nélkül nem is veszel észre).
 
Egy figyelemfelhívás pedig akkor figyelemfelhívó, ha felhívja a figyelmet... vagyis célszerű úgy megcímezni, hogy inkább azok is nézzék meg, akiket nem érint, minthogy olyanokhoz ne jusson el, akiket meg igen.

Olvass többet a témáról: maraton, Dr. Szauder Ipoly, Futás tudástár