Menü

2017.06.30.     Hozzászólás 0

Futni mindenhol lehet, de itt érdemes is.

Terepfutás a Monte Rosa csoport környékén


Elöl Herr és Möszjő Tor de Géants, mögötte két 50-es olasz, akiket majdnem utolérek. Kár, hogy hangosan csevegnek, én meg küzdök az életemért. 1 000 méter szintet 5 km alatt nehéz begyakorolni otthon, el kell telni 1-2 napnak, míg az elejével kényelmesen elmegyek.


Futás és túra az óriások birodalmában

5 napos terepfutó táborba voltam hivatalos az Aosta-völgybe, Milánótól 1 órányira a francia/svájci határnál. A szervezők, az olasz Soul Running magazin és a helyi idegenforgalmi régió elég ütős 5 napos programot raktak össze, arra azért figyelve, hogy ne csináljanak ki minket. A napi 15 km-es etapokba ugyanis 1-2 uzsonnát és ebédet is beterveztek... Ennek hátrányait mondjuk hamar felismerte a német és a gall társam, akik sajnos tapasztalt ultrások, több UTMB és hasonló ultra van a tarsolyukban. Így hamarosan Jensszel és Alexisszell társulva reggeli előtti repetafutásokra voltam hivatalos, hogy a sok evés mellett azért némi edzésértéke is legyen a napnak.

Gressoney-völgy Forrás: Francesco di Domenico- Soul Running

Van még kép! Klikk!


Mivel 9-kor kezdődött a napi program, ami előtt reggelizni okos dolog, kb. a 6-8 óráig tartó időablak állt rendelkezésünkre. Ennyi idő alatt kellett megtennünk 10 km-t 1000 m szintemelkedéssel , köves, vizes, technikás csúszós terepen. Mondanom sem kell a kamaraerdei „hegyek” nem készítettek fel teljesen erre a megterhelésre, hajnali zihálásom valószínűleg a teljes völgyben hallható volt. Nem baj, nem adtam fel, a srácok sarkában tepertem végig, sziklákon, vízfolyásokon keresztül egészen a csúcs tetején, a naplementében fénylő bivak-házig.

Itt azért lepihentem 5 percre és amíg én a szervezőket informáltam a valószínű késésünkről, Alexis és Jens a közeli nyergen összegyűjtött még 10 méter szintet, hogy meglegyen pontosan a 1000 méter.

990-nél csak nem hagyjuk abba!

Az Aosta-völgyet az Alpok legmagasabb hegyei veszik körbe, a Mont Blanc mellett a Monte Rosa csoport, a Gran Paradiso és a Matterhorn szegélyezik. Bármerre is induljunk, a hegyek közül valamelyiket megpillanthatjuk. A csúcsokon kívül megemlítendő, hogy itt található Európa legmagasabban fekvő menedékháza, a 4 554 méterre épített Margherita.

Ha kedvünk támad, hamar összeszedhetjük a szintet, de nem kell megijedni, kellemesen lehet túrázni a hegyek oldalában is, menedékháztól menedékházig. Ha nagyon kényelmesre vesszük a figurát, akkor a síliftet is használhatjuk.


5 nap alatt összesen 100 km futás, 5800 méter szintkülönbséggel.

 

A futások kulturális tárlatvezetésnek is elmentek. Walser [ti. helyi „őslakos”] falvakba, helyi múzeumokba, nevezetességekhez is elnavigáltak minket. Szerencsénkre, mert a pihenő jól jött azok után, hogy többször is cseréltek túravezetőt, az aktuális új guide pedig mindig frissen, lelkesen vágott bele a feladatba.
Ráadásul a vezetők nem is akárkik voltak. Egyik nap a helyi legenda terepfutó vezetett minket, másik nap egy kétszeres olimpikon, válogatott sífutó.

A legemlékezetesebb futásunk a Facciabella csúcstámadása volt. A 2 619 méter magas hegyhez először Champolucból autós segítséggel eljutottunk Blanchardig. Ezt gyalog is meg lehet tenni, csak az erősen megnöveli az amúgy sem rövid távot.

Innen először a Lago Blu felé tettünk egy kitérőt, hogy egy erős kezdés után kiérjünk egy alpesi rétre, amit egy vadvizű folyó keresztezett. A völgytől szinte karnyújtásnyira helyezkedett el a Felik gleccser, és a környező hegyek koronája mögül előbukkant a Matterhorn csúcsa is.

Sok hegyet bejártam már, de a patakátkelések mindig a legszebb emlékeim. Mivel közel 30 fok volt, a tűző napon különösen frissítő volt átkelni a zúgón. Hosszú futásoknál, túránál fontos, hogy száraz maradjon a lábunk, ezért a vizes zokniban futást elkerülendő, mezítláb szeltük át a habokat. Az okosabbak nyakukba akasztva cipelték a surranót, de volt, aki megpróbálkozott azzal, hogy áthajítja a cipőjét a túloldalra. Ebből lett aztán a hét legviccesebb jelenete:

Innen egy hosszabb részen hegyoldalban, először köves ösvényen, majd sóderes úton haladtunk, ahol akár igazi futással, gyors tempóra is lehetett váltani.

A túra legemlékezetesebb része maga a csúcstámadás volt. A csúcsra vezető kitett gerincen futni a 4000-es csúcsok ölelésében közösségi oldalon büszkélkedős emlék.

Futás a Facciabella nyergén Forrás: Kakuk András - Mozgásvilág.hu


Sokat segített a túra pozitív emlékének megőrzésében, hogy a csúcstól számítva 20 perc lejtmenet után már a menedékházban frissítettük magunkat a helyben készült sonkával, polentával, joghurttal, fagyival…
Külön kiemelendő, hogy egy vega és egy gluténérzékeny is volt a csapatban, és egy helyen sem okozott gondot a vendéglátók számára, hogy maximálisan ki tudják őket szolgálni, sőt Champolucban még gluténmentes sört is kaptunk.

A futásnál már csak az étkezések voltak nagyobb kihívások. Olasz házigazdáink megadták a módját. A legjobb arcukat akarták mutatni, ami azzal is társult, hogy nem értették azt: „köszönöm, nem kérek több bort”.

Az egyik ebéd menünk, így nézett ki: Előétel összesen 4 db, beleértve az elhagyhattalan sonkát majd cukkinis quiche, saláta és helyi sajt. Aztán következett a tészta. Abból is 2 külön fogás, az első tagliatelle (olasz tojásos tészta) 3 féle szósszal (vadhúsos, hagyományos paradicsomos és bolognai), a második pedig tortellini helyi sajttal töltve. És ez még mindig nem a fő fogás! Az bizony még ezután jött. Vadpörkölt polentával és persze hozzá való borral. Ezután már csak a desszert, a kávé és a grappa volt terítéken. 3 óra alatt meg is voltunk.

Az Aosta-völgy, a Walser régió és a Monte Rosa

A Monte Rosa csoport környéke több szempontból is érdekes rész. Az Aosta-völgy Olaszország legkisebb régiója. A francia határ mentén elterülő terület több kisebb völgyből áll, ahol megannyi dialektust beszélnek. A hivatalos nyelv az olaszon kívül a francia. Ezen felül az általunk is meglátogatott Ayas- és Gressoney-völgyet is a walserek lakják, akik német területekről érkeztek, és a mai napig megőrizték hagyományaikat. Nyelvük, a titsch is német eredetű. Az egyik legfurcsább hagyományuk, hogy sok helyen a mai napig évente mindössze egyszer sütnek kenyeret, egy hatalmas fesztivál közepette. A falu központjában található közösségi kemencét 1 napig tart befűteni, majd az itt elkészült kenyereket egy kenyértárolóban tárolják a következő éves sütésig.
A mezőgazdaságon kívül a turizmus a fő iparág. Télen jönnek is a síelők, a Monte Rosa síparadicsom ugyanis 6 völgyet fog össze: Antagnod, Brusson, Champoluc-Frachey, Gressoney- La Trinité, Gressoney Saint Jean és Alagna Valsesia völgyét.

Panoráma Forrás: Francesco di Domenico- Soul Running

A nyári hónapokban hétvégente ki tudnák tenni a megtelt táblát, de a hétköznapok elég üresen telnek. Az utóbbi évek terepfutó lázát meglovagolva a helyiek igyekeznek fellendíteni a turizmust. 3 híres ultrafutó verseny is erre halad: a Tor de Géants, Európa talán legnehezebb versenye a maga 330 km-ével és 25 000 méter szintkülönbségével, aztán az Ultra Tour Monte Rosa és a Monte Rosa Walser Trail, amit a helyiek szerveznek.

Mi két völgyet látogattunk meg. Az egyik Gressoney néven fut, a másik Val’s Ayas. Míg Gressoney szűkebb, meredek sziklaormaival kicsit vadabb, addig a szomszédos völgy kicsit szellősebb, szélesebb és ugyanakkor turistásabb is. Családosoknak az Ayas-völgyet javasolnám, ahol a meredek emelkedőkön kívül is van látványosság: patakparti sétányok, játszóterek, modern wellness fürdő színesíti a kínálatot. Gressoney völgyét pedig inkább a kalandorok, a kihívást kedvelők számára ajánlom.
Bármelyik völgyet is látogatja az ember, szánkat állandó jelleggel mosolyra húzza a felettünk lógó Felik és Lys gleccser és a Monte Rosa csúcsai.

Érdekesség: a Monte Rosa név nem a vörös olasz megfelelőjéből származik, mint ahogy szinte mindenki gondolná. A név a walser nyelvből ered, és a gleccsert jelenti. A walser ugyanis, amelyik Európában az első olyan nép volt, ami nem a völgyben, hanem tudatosan a hegyekben telepedett le, félve tekintett a gleccserre, ami számukra semmiféle romantikus érzést nem okozott. A kúszó jég számukra a rossz megtestesítője, a völgyeken keresztül nyúló kereskedelem meghiúsítója volt. Egy helyi legenda segítette őket abban, hogy először érjék el az állandóan mozgó jeget. Azt hitték ugyanis, hogy a gleccser túloldalán egy mindig zöldellő völgy található. Elég nagy lehetett a csalódás, amikor a 6 nemes walsernek elsőnek sikerült a Monte Rosa csoport túloldalát megpillantania...

Hol fussunk az Aosta-völgyben?

 

Természetesen bármelyik ösvényen lehet futni, mindössze jól kell felmérni a viszonyokat. Bár nagyvonalúan futásról beszéltem végig, a tapasztaltak tudják azonban, hogy a meredek kaptatókat legfeljebb Kilian futja meg, így nyugodtan számoljunk azzal, hogy az erős gyalogtúra tempót kombináljuk futásokkal, ahol utóbbit engedi a terep.

Térképeket, tippeket minden szálláson adnak, de a két legemlékezetesebb túrát mi is feltöltöttük, és most közkinccsé tesszük. Mindkettő lélegzet-elállító látványban részesít minket, olyanban, amit csak itt tapasztalhat meg az ember. A Monte Facciabella kör alatt a Monte Rosát, a Castor csúcsot a Felik gleccserrel és a Matterhornt csodálhatjuk, míg a Testa Comagnáról a Mont Blanc-ra nyílik felejthetetlen kilátás. Az összesített pozitív szintkülönbség 1 000 méter felett van mindkét esetben, de csak rajtunk múlik, hogy szép kényelmesen teljesítjük vagy mindent bele adva gyűrjük le.

Túra #1: Kilátás a Mont Blanc-ra

Túra #2: Monte Facciabella

Szállások: A 2 völgyben bőven akad hotel, mi a következőkben szálltuk meg: Charmant Petit Hotel, 2Petit Tourmalin, Castor, Residence Oberteil Gressoney. Az első kettő kifejezetten karakteres épület, bőrfoteles bárral, parkolóval a völgyben futó patak mentén, ahol több játszótér, ösvény is kialakításra került. Mindenhol beszélnek franciául, németül és sok helyen angolul is. A vendéglátás szintje csak szuperlatívuszokban mérhető.