Subic Bay 3.0 Hír

Ha megigértem, megígértem. Írok hát az elmúlt hétvégéről pár sort, hála istennek van mit. Subic Bayben 1999-ben voltam először, és azt hiszem életem első ITU pontszerzőjét itt nyertem. Másodszorra tavaly mentem vissza, és olyan kedvesen fogadtak, hogy meg kellett ismételni a túrát. Esztit imádták, így már most irogatnak, hogy jövőre menjünk még többen. Azt hiszem beadom a derekam, és 4-5versenyzővel végérvényesen leigázzuk az ausztrálokat!

De ne rohanjunk előre ennyire. Szingapúrban maradtunk verseny után a kis kurvakerületes odunkban, és féltünk, hogy nullát tudunk majd edzeni, ugyanis az előrejelzések szerint 2hét szakadó esőt jósoltak. Nos, ezek szerint a weather.com sem jobb, mint az mi időjósaink, mert ennél ideálisabb időjárást elképzelni sem tudok. Minden edzést szuper körülmények között tudtunk megcsinálni, és gyönyörűen akklimatizálódtunk a 30fokhoz és párához.

Megmondom őszíntén, jó volt hogy végül kijött a Dudás Eszti, mert magamtól én sem edzettem volna ilyen csitti-vittin. Így viszont a verseny előtt éreztem az erőt, az hiszem ezzel Eszti is így volt.
A rendezőknek háta kaptunk egy olyan lakosztály, melynek ablakából az úszópálya látszódott, édeni állapotok között hangolódtunk. A kora reggeli rajt miatt 3:50-kor keltünk, illetve Bajai Peti már 3-kor. Akkor kezdte el a zpíker probálgatni a mikrofonját. Valahogy mi erre nem ébredtünk fel. Valószínűleg mi már jobban átálltunk az előző nap érkezet Petyához képest. Aztán lerohantunk reggelizni. Eszem-iszom, dínom-dánom volt, alig bírtuk ki, hogy ne lapátoljunk be 5000 kalóriás fejenként. Ekkor már beállt a pultok mögé egy DJ, és innentől olyan hangulat kerekedett, mintha egy party közepén lennénk. Bombajó zenéze készülődött mindenki a félhomályban.

6:30-kor rajt, fiúk-lányok együtt. Nekem igen kényelmesnek tűnt az úszás, egy ausztrál és Baja mögött elcsúsztatgattam, aztán mivel megint volt úszó részhajrá, gondoltam megpróbálom. A 2ik körben a körözött versenyzők között operáltam. És hirtelen már ott is voltam az auszi mellett, ekkor nyomtam egy satu 50m-t, és meg is volt a plusz ajándék az otthoniaknak. Kerékpáron aztán emiatt némileg agonizáltam az első hegyen. A pálya ugyanis más sem volt, mint fel és le. Szingapúrban nem errre készültünk, de amint kilazult a lábam, éreztem, hogy jó lesz ez. 13km-nél ezért nyomtam egy harakirit a felvezető motorost kihazsnálva, és elléptem Petiéktől. Innentől végig maxon próbáltam menni. a baj az volt, hogy nem volt kontroll, ezért sajnos a végén közeledtek rám, de így is 40mp előnnyel vághattam bele a meglehetősen beteg futópályába. 5km felfelé egy hegyre, 5 pedig le...

Sajnos 20-30mp előny még kellett volna, akkor nem 3km-nél ér utol Robins, hanem 4-5között. Akkor a lefelében már tudok vele meccselni, így esélyem sem volt, úgy elrobogott mellettem az emelkedőn. A tavalyihoz képest most sokkal hűvösebb volt, és végig erdőben haladt a pálya, így a meleggel nem volt bajom, de a hegy tönkrevágta az izomzatom. Lefelé már csak őriztem az ezüstöt, ugyanígy tett mögöttem Bajai Peti is. A feladatot megoldottuk, így végül mindketten elégedetten érkeztünk be a party központba.

Közben Eszti sem tökölt sokat, miután elvitte az úszást (több, mint szép tőle), lealázta kerón azt a Belinda Grangert, aki azért elég jó név a szakmában. Az ausztrál Csomor Era ő, 49 ironmannal, top 10-es Hawaii eredménnyel, számtalan győzelemmel. Szóval első kerósidőt ment, ami miatt azért féltettem a futáson. Nem kellett volna, mert az eléggé elkedvetlenedett Grangert futásban is verte. All in-t csinált tehát, aminél szebb szezon befejezést elképzelni sem lehet. Az eredményhirdetésen kábé 10-en akarták feleségül venni, és ha jövőre nem megy ki, tuti érte küldenek valami emberrablót! A túra végére bónuszként a bőrszíne is közelített egy bennszülöttéhez, ami valljuk be igen fontos, tehát széles vigyorral, boldogan tér haza ő is.
Na elmentem pihenni.