LLoret de Mar Hír

A sors össze-vissza játékának köszönhetően keveredtünk Barcelona közelébe. Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly a dél-Spanyolországi Garruchában voltunk, ami remekül sikerült, ezért idén is oda szerettünk volna menni. Somogyi Lacinak, helyi segítőnknek hála ismét remek ajánlatot kaptunk. A repülőjegy oda elég macerás, de még úgy is korrekt ár jött volna ki.

Aztán kezdődtek a bizonytalanságok. Előbb lapátra került a Héraklész vezető Verrasztó Gabi, akivel a táborokat szervezni szoktuk, és a központi finanszírozás bizonytalansága miatt el kellett gondolkodnom rajta, hogy ha esetleg a már réges-rég központinak betudott tábort az új vezetés mégsem ismeri el válogatott edzőtábornak, akkor ezt bizony majd a versenyzőknek, illetve a szüleiknek kell kifizetniük. Mivel közben engem is kirúgtak, valamint más pöcörőjével sem szeretem verni a csalánt, olcsóbb megoldásokon kezdtem el törni a fejem.

Épp akkoriban jött a francia Mezt megkeresése, hogy két versenyzőnket, Horváth Zsanit és Fuchs Renit leigazolnák, és egy füst alatt meg is invitálnák egy közös táborozásba Lloret de Marba. Megnéztem, hol is van ez. Láttam, hogy Barcelonához közel, ahová a fapadosok is előszeretettel repkednek, így az utazás jóval olcsóbb lett, mint Garruchába. A másik meglepetés akkor ért, amikor a Vaya Traveles Bodnár Peti batárom elárulta a félpanziós 2hét árát: 220euro...

Innen nem volt kérdés. Ha egy profi francia csapatnak megfelelő a hely, talán nekünk is megteszi. Repjeggyel együtt 100ezer forint körül jött ki a tábor, ami szerintem a legolcsóbb központi tábor, amit valaha szerveztek. Az új utánpótlás igazgató Kropkó Andi is volt olyan kedves, hogy a tábort megfinanszírozta a Héraklész büdzséből, így a program szépen spórolt, a sportolók pedig nem bukták el a megígért táborukat. Az igen ritka kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt esete forog fent.

Pár dologtól azért féltünk. A booking.com-on nem igazán dicsérték a hotelt. Mindenkinek minden baja volt, rossz kaja, bunkó alkalmazottak, turistaverés voltak a kommentek. Az uszoda bár ingyen volt, mert a hotelben található, ellenben 20m-es. A transzfer pedig a reptérről elég komplikáltnak tűnt.

Erre a Vayások találtak nekünk egy remek buszbérlési lehetőséget. Az sofőr amigo táblával a kezében várt, és órán belül kirakott a hotelnél. A kerékpárokat a Ruzsás Dávid - Bajai Peti duo szállította ki a Mogyi SE buszával menetrend szerint. Az uszoda abszolút megfelelt erre a 8db úszóedzésre, a helyi atlétikai pályára pedig 2perc beszélgetés után ingyen beengedtek.

A hotel portásai is elsőre teljesítették minden kérésünket, a külön hátsó kijárat melletti kerékpártároló szobától, az uszoda korai kinyitásán át Bicsák Bence gluténmentes tésztáinak kifőzéséig. Semmi gondunk nem volt hát. A kaja pedig: nem tudom ki mihez szokott otthon, de én nem igazán tudtam belekötni. Friss ezer féle saláta mindig, mellé hal, kagyló, nyúlhús, satöbbi. Ezért az árért, de még többért is nagyon rendben volt.

Az időjárás párszor megtréfált bennünket, de 90%-ban meg tudtuk csinálni amit terveztünk. A végére pedig csoda időnk lett, mindenki jól le is égett. Az utakon egy darab repedés nem volt, mindenhol olyan széles leállósáv, hogy kettessorban lehet állandóan kerékpározni, az autósok pedig szerintem szeretik a bringásokat, mert talán egyetlen dudálást sem kaptunk a 2hét alatt.

A táj egyszerűen gyönyörű, nem hiába él rengeteg profi kerékpáros a közeli Girona környékén. Van sík, hullámos, hegyes terep egyaránt, a szél pedig legtöbbször csak szellő szintű.

A benyomásaink tehát nagyon pozitívak, ezért élek a gyanúval, hogy a jövőben ide rendszeresen vissza fogunk járni. Ár-érték arányban verhetetlen helyszínt találtunk.