- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A maximális pulzusa 200 felett van, így a cél az volt, hogy egy közepesen erős úszást követően a lehető legmagasabb, még anaerob küszöb alatti pulzussal haladjon addig, amíg ez megy neki. Futásban 180-183 között van a küszöbe, kerékpáron ennél alacsonyabban, olyan 175 körül.
Lássuk, hogy sikerült neki a GARMIN 920XT segítségével betartani az edzői utasítást: Így néz ki a teljes verseny
Kicsit kolbászolt a vízben, hiszen összejött neki több mint 2000m 1900 helyett, de így is első nőként tudta le az úszást, ezért most nem fedem meg. Máskülönben meg lehet, hogy egyszerűen hosszabb volt az úszás. Ami szakmailag érdekes, hogy még az elején sem volt hajlandó a magasabb tempóra váltani. A csapásszáma eleinte magasabb, de nem szignifikánsan. Be is darálták rendesen, és utána jó ideig előzgette azokat, akiknél amúgy jobb úszó. Ezen változtatni kell, mert ugyanígy bent szokott ragadni sprint távokon is. A gond az, hogy ott a visszaúszásra kevesebb esélye van már…
Az óra úszáson megmutatja az úgynevezett SWOLF számot, ami a 25m-enkénti időnk plusz az egy kar által teljesített csapásszám. Nyílt vízben, mivel az óra nem feltétlenül tud folyamatos kontaktban lenni a műholdakkal, előfordul, hogy egy-egy jóval erősebb, avagy lassabb 100-at mutat, azaz a SWOLF szám is ugrál. Az átlag azonban jó eséllyel nem hazudik. Mondjuk 1:20as iramnál 20+olyan 10 karcsapás, ami valójában 20as karfrekvenciát jelent. Ebből lesz 30-as SWOLF. Ez általában igen jól megmutatja az úszás hatékonyságát. Medencében 30 alatti a minimum egy jobb úszónál, mint amilyen Dodó is. Nos, a 32-es átlag ebben az esetben nem túl szívderítő, de ha a sok bunyót nézem, illetve a tényt, hogy nyílt vízben a sok előrenézés miatt általában magasabb a SWOLF, no meg medencében ott van a pihenő a falnál, illetve az elrugaszkodások is csökkentik a csapásszámot, végeredményben elfogadható az úszása.
Összességében olyan nagyon gyorsan nem úszott Dodó, és ezt közepesen magas kartempóval hajtotta végre. Mivel egy féltávú verseny első fél órájáról beszélgetünk, itt most nem jár koki ezért a hibáért, sőt, még talán jobb is, hogy nem hajtotta ki magát a vízben.
A depózás egy nem elhanyagolható szakasz a triatlonban. Ma már féltávon is hatalmas rohanás van a váltás során. Kerékpárra felgumizott cipő, bukóba bújtatott napszemüveg, és zokni nélküli tekerés. Minden arról szól, hogy lehetőleg egy fél percet spóroljunk, de mindenképpen egyszerre üljünk fel a kerékpárra azokkal, akikkel együtt úsztunk. Ez miért fontos? Azért, mert még ha nincs is bolyozás, a tempódiktáláshoz egy jó társ felbecsülhetetlen. Hogy a depózás mennyire nem sétagalopp, azt mutatja Dodó pulzusa, ami már itt beállt a 170-es magasságba, 165 alá akkor sem esett, amikor lerántotta magáról a neoprént! Depózásért tehát dicséret!
A középtáv legnagyobb nehézsége, hogy úgy tekerjük le a 90km-t, hogy a lehető legmagasabb tempó mellett, a lehető legtöbbet, lehetőleg 100%-ot aerob zónában töltünk, azaz szervezetünk steady-state üzemmódban dolgozik végig. Ezt be lehet lőni ma már wattra is kerékpáron, és a legnagyobb királyok ezt használják, de a pulzusszám kontroll is kifizetődik. Dodónak a 170körüli pulzus volt belőve, amit picit felülteljesített. A 180-as zóna már picit veszélyes, mert ott már nagyon sok szénhidrátot éget. A 179-es átlagpulzus egészen fantasztikus, főleg az a tény, hogy 170 alá 1mp-ig sem esett! Még lejtőn sem! A 187-es max pulzus valamelyik emelkedőn lehetett, ez a verseny hevében belefér, az átlagpulzus viszont így is kicsit magas lett. A magassági szintrajzon látszik, hogy nem volt egy tök sík pálya, ezért a 19 éves leányzó által első féltávján, különösebb rákészülés nélkül elért 33as átlagot jónak látom, főleg, hogy nem tudott a saját kerékpárjával versenyezni, mert egy bukás miatt verseny előtt eltört… Egy profi időfutam géppel szerintem 34-es felettit produkált volna. Ami a legszebb, hogy tudta magát motiválni 2:40 percen keresztül egy ilyen magas edzéstartományban. Külön kuriózum, hogy a 2ik köre jobb volt 2perccel, mint az első.
A Garmin programban itt két dolgot vettem észre. Az egyik, hogy az én képernyőmön a magassági emelkedést pont letakarja a szomszéd sor. Ez állítólag abból fakad, hogy az angol fordítás sokkal rövidebb volt, azaz csak magyarul lóg rá, illetve nagyobb képernyőnél már egyáltalán nem lóg rá.
Ami hiányolok, hogy akár futó, akár kerékpár görbe elemzésénél nem tudunk beiktatni külön marker pontokat. Például kíváncsi lennék a két kör statisztikájára, de Dodó nem nyomhatott gombot a felénél, hiszen azzal depózásra váltott volna a triatlonos funkció. Ugyanígy a 4kör statisztikája külön is érdekelne futáson, de ez sem megoldható. Reméljük, a fejlesztés során ezt hamarosan megoldják.
A második depó sem volt rövid. 400m-t kellett megint tolni a kerékpárt. A pulzus érdekesen viselkedett. A fáradtság abszolút látszik azon, hogy a 15mp-es zokni húzás során is csak 165ig ment le, és ahogy elkezdett igen lassan kikocogni a depóból, máris visszaugrott 175-177-re. Ami vicces, hogy a bringát tolva sokkal gyorsabb volt Dodó, mint anélkül :)
A kezdés egészen jól sikerült. Az a tapasztalat, hogy ennyi kerékpár után a sportoló már alig várja az új mozgásformát, így nem bír uralkodni magán. Dodó egy 23:49-es első 5km-rel kezdett, ami abszolút rendben lett volna, hiszen ahogy a pulzusgörbén is látszik ezt biztosan 180 alatti átlagpulzussal tette, ami nála bőven aerob zóna. Tehát azt várná az ember, hogy ez megy végig.
Ami ilyenkor a lassulásba belejátszik azok a következők: bármennyit is iszik a triatlonista, valamennyire mindig dehidrált állapotba kerül a 3ik óra végére. Egyszerűen verseny közben a felszívódás már nem az igazi. Ugyanígy egy magas pulzusos kerékpározás az energiaraktárakat is legyalázza, azaz kezdődhet a folyamatos szájon át táplálás. A core-izmok fáradtságát tenném a harmadik helyre. Ez Dodónál abban figyelhető meg, hogy beleült a futásba, és nőtt a talajon töltött idő hossza, azáltal vesztett dinamikájából a mozgás. Csak 4ik helyre teszem a lábak fáradtságát. A kerékpártól beállt lábak meglepően hamar ki tudnak lazulni, és még ha kicsit rövidebbeket is lépünk, némi frekvencia-növeléssel a sebesség fenntartható. Dodó esetében a második körben kicsit elkezdett kúszni a pulzus, de nem emiatt lassult 2:30-at (26:18-os második kör)!
A lassulás oka itt a lépésütem csökkenése volt, és a slampos futóstílus. Jött a harmadik kör, ami újabb 3perces lassulással telt. Itt meggyőződésem, hogy már hatalmas hiányokkal küszködött. A tapasztalatlanság miatt nem pótolt mindent, amit szépen mutat az is, hogy a verseny előtti 59kg-hoz képest a verseny után, lefekvésnél mért 56kg-ja 3kg mínusz. És ez azt jelenti, hogy jó eséllyel 55 alatt volt a célban! A legnagyobb hibát tehát a nem megfelelő táplálkozással követte el. A 29:23-as harmadik körben egyébként még egy meglepő dolog látható. Az ember azt hinné tovább nő a talajérintés, és esik a láb frekvencia. De nem, csupán a lépései rövidültek be 110cm környékéről 100 alá. Totyogóssá vált, na! Hogy milyen jól motivált, és mekkora akarás van a csajban, azt az utolsó körében mutatta meg. 27:18-as utolsó körével újítani tudott, és az egész verseny legmagasabb átlagpulzussal eltöltött fél órájával zárt. Hosszútávon az a jellemző, hogy a fáradtságtól már nem tudják az intenzitást fenntartani a versenyzők, erre ő még rá tudott tenni egy lapáttal.
Összességgében egy abszolút nem profilba vágó eseményen edzői szemmel is jó produkciót nyújtott Dóra. Az, hogy most ez hányadik helyre volt jó, vagy milyen sebességeket jelentett, másodlagos. A lényeg, hogy fizikailag képes volt 5órán keresztül pillanatnyi teljesítőképességének a 80-90%-án dolgozni. Az elemzésben pedig igen nagy segítségemre volt a Garmin 920XT.
Annyira hasznosnak ítélem meg az órát, hogy a klubban Dodó mellett Zelinka Gabinak is beszereztünk egyet. A következő éles teszt a rövidtávú OB-n lesz, amikor végre én is viselhetem, és akár egy összehasonlítást is tudunk így csinálni „öreg manus vs. fiatal fruska” címmel.