Telkibánya egy igazán hangulatos kiindulópontja lehet a túránknak! Sok szép útvonalat bejárhatunk a környéken, ha eljövünk ide pár napra, rengeteg szálláshely található a faluban egy hosszabb pihenésre. Tömegközlekedők Hidasnémetiből buszozhatnak, ahová pedig vonattal lehet a legkönnyebben eljutni. A községháza előtt kezdhetjük a túrát, a busz is itt tesz le, illetve van egy parkoló is a Nagy út elején. A mini Coop bolt mellett a Szabadság utcán indulunk dél felé. A zöld, a piros és a Szent Erzsébet zarándokút is erre vezet. Figyeld a jelzést, mert a következő V alakú elágazásban mindkét irányban a Szabadság utca kanyarog, nekünk balra kell menni az Ezüstfenyő hotel felé. A falu szélén található erdei szálloda mellett vezetnek a jelzések az erdőbe, ahol a bemelegítésen is áteshetünk. Meredeken emelkedni kezdünk, aztán 200 méter után egy elágazásban a zöld jelzés balra leválik. Innen már nem lesz nagyon meredek, de továbbra is felfelé haladunk. Pár perc után az Ökör-hegy és a Kerek-hegy nyergébe érkezünk, ahol egy hangulatos turistapad kínál némi pihenési lehetőséget az emelkedő után. De mi köze ennek a hamuzsírhoz?
Egy kellemes pihenő után ereszkedni kezdünk a Gönci patak egyik mellékágának a völgyébe. Kellemes lankás útvonal a völgy oldalában harántolva, 1-2 helyen bedőlt fa átugrós vagy alatta átcsúszós mutatványokkal. A völgy alját elérve átkelünk a patakon egy gázlón, aztán kicsit a patak fölött párhuzamosan haladva, továbbra is a völgy oldalon megérkezünk a Gönci patak fő ágához és egyben a Potácsházhoz. Megnevezése a német Pottasche kifejezésből ered, amely a hamuzsírt jelent. Ez a tevékenység a 18. és 19. században kulcsfontosságú volt, hiszen a környék sűrű bükkerdei biztosították a fűtőanyagot és a nyersanyagot ehhez az égetésen alapuló eljáráshoz. A hamuzsírt a környék üveghutáiban hasznosították, az üveggyártás alapanyaga volt. Az egész Zemplén tele van olyan falvakkal, aminek benne van a nevében a huta szó. A Potácsház kezdetben a hamuzsír égető munkások szálláshelye volt, de aztán a szakma eltűnése után az erdészet szálláshelye lett belőle. Sajnos itt nincs turista pihenő.
Ismét patak átkelés következik. A turistajelzést a köveken lépkedve követjük a patak túloldalára. Nagyobb hóban elég kalandos, nem árt, ha be van fagyva! A túloldalon ismét felfelé vesszük az irányt. Újabb patak átkelés, aztán emelkedés s Dobogó-hegy oldalában kanyargó ösvényen. Durván még 250 méter és meglátjuk a kolostor falait a fák között.
A monostor fénykora az Anjou-királyok és Zsigmond uralkodása idejére tehető. Ebben az időszakban, 1450 körül a pálosok gondoskodtak a közeli Telkibányán működő Szent Katalin-ispotály betegeiről és szegényeiről. A kolostor központja a Boldogasszony tiszteletére szentelt templom volt. 30 métert is meghaladó hajójának nyugati falán egykor díszes rózsaablak engedte be a fényt a hívők közé, ez szerencsére még most is látszik a fal közepén. A gótikus falak ma is több méter magasan állnak, megőrizve olyan részleteket, mint a konzolok faragványai. Az épületeket a szerzetesek a 16. században hagyták el a politikai viharok és a reformáció előrenyomulása miatt. Ekkor indult pusztulásnak. A kövek egy jó részét a helybéliek hordták el házépítéshez. A megmentett maradványok egy része, és a rózsaablak is a Gönci Huszita Házban vannak kiállítva. Oda is érdemes benézni. Jelenleg az Északerdő Zrt. kezelésében állagmegóvó helyreállítás zajlik, ettől függetlenül a rom körbejárható. Még pihenni is lehet, az ismertető táblák mellett padok is vannak, elfogyasztható az útravaló.
Pihenés megvolt, templomot körbejártad? A geoládát is megkerested? Akkor mehetünk is tovább, vagyis egy kicsit visszafelé. Ismét leereszkedünk Potácsházhoz, és a patakon ismét átkelve most a zöld négyzet jezésen haladunk tovább északkelet felé a Gönci-patak mentén. Ez a szakasz nagyon kényelmes, széles erdei út, hiszen erre halad a Zempléni gyümölcsút bicikliút hálózat Sárgabarack ága Göncről Telkibányára. Van idő az erdőben gyönyörködni, nem kell az orrunk elé bámulni séta közben. Az idilli sétának a Hatvanas-nyereg vet véget, ami egy T alakú elágazás. Keresztben találjuk a zöld jelzést, a bringaút pedig egyenesen és lefelé ágazik szét. A széles erdi út meglepően egyenletes, már-már zavarba ejtően. A magyarázat az, hogy itt egy régi erdei iparvasút nyomvonala volt, de a sínek már eltűntek. Oké, de miért Hatvanas? Némi vizsgálódás után kiderült, hogy a szám az erdők tagolásához közhető, itt lehetett a Hatvanas erdőtag, később az 1880-as évek végén a kisvasút nyomvonalának építésekor a név bekerült a térképészeti köztudatba is.
A zöld jelzésen, vagy a bicikliúton egy rövid sétával térhetünk vissza Telkibányára. Bányászati múzeum? Ásványkiállítás és ajándékbolt? A Szent Katalin kápolna mellett található középkori ispotály romja? Ezeket mind érdemes még megnézni túra után.
