A túrát a Tanoda kávézónál kezdjük. Ha éppen nyitva van, térj be egy frissítőre. A szemközti Önkormányzat és Közösségi ház udvarán parkolóhelyek is vannak. A tanösvény jelzés a kávézó épülete mellett vág neki a hegynek, és mi tagadás, elég meredeken. De ez nem véletlen pontosan oda vezet, ahova kell. A hegyoldalban egy villanyvezeték halad keresztül, ez alatt átmenve egy gömb alakú sziklához érkezünk. Ez a Nagy-Gömböc kő. Épp jókor, hogy kifújjuk magunkat. Felnézve a hegyoldalra, nem túl reményteljes, talán még meredekebb, mint eddig. És valahol ott felettünk kell lennie a Rejtek-rétnek. Hát jól elbújt! Még néhány lépés, még néhány lépés, és egyszer csak ott egy pad. A fára erősített tábla szerint ez a Katinka pihenő. Tudták hova kell tenni, a Rejtek-réten a fák alatt. Hibátlan időzítés! Vehetünk néhány mély lélegzetet, és most vízszintesen haladunk tovább a hegyoldalon. Még a jól időzített pihenőn merengsz amikor eléd tárul az Emőke-forrás, és a forrásból táplálkozó aprócska Babuka-tó, egy lehetetlen helyen a hegyoldalban. És mégis ott van. Egy mélyedésben megáll a víz, aztán elindul a hegyoldalon lefelé. Pont csak annyira, hogy meglepjen...
Haladunk tovább a hegyoldalon, nem kell sokat menni, és kicsivel fentebb meglátod a trianon keresztet egy fa alatt. Egy fából készült emlékkereszt épp látótávolságon belül. Elindulsz felfelé és amikor a közelébe érsz, megint feltűnik egy pad, az előzőhöz hasonló. Odafordulsz, és akkor látod meg mögötted a panorámát. A egész völgy, a település és a hegyek. Talán azért a legszebb, mert így hirtelen meglátva eléggé el tud kápráztatni. Persze nem én találtam ki, hogy a legszebb, a helyiek állítják ezt. Meg kell hagyni, nem tudok vitatkozni vele. Kissé visszafordulva a másik irányban harántolunk fel a hegyoldalban a Róka pihenőhöz. Itt már nem változik sokat a látvány, csak annyi, hogy még magasabbról látjuk a völgyet. Aztán felérünk egy erdei útra, ahol elsétálunk a következő felfelé menő ösvényig. Itt 2 lehetőségből lehet választani. Az egyik egy kisebb ívű, de meredekebb, a másik egy picit hosszabb, de kevésbé meredek, és még egy forrást is érint. Szabadon választható, hogy melyiken éred el a hegytetőt. A tanösvény (igaz, táblákat nem láttam) a Rókás-tető csúcsát kerüli meg. Fent a csúcs közelében van egy havasi rét - legalább is nagyon hasonlít rá. Ezt hívják Vacogó-tisztásnak. Ettől a ponttól már lefelé haladunk. Az ösvény egyenesen levezet Óhuta nyugati végébe.
Az út túloldalán felfelé vezet tovább a tanösvény, és néhány száz méter után megérkezünk a Barátok dűlőbe, ahol a 14. század elején alapított pálos kolostor romjai állnak. A szerzetesek a közeli forrásból nyerték a vizet, és a vulkáni riolittufa kőzetből a forrás alatti mélyedést tovább vájva egy kis tavat hoztak létre, amelyben halakat tartottak. A 16. században a reformáció itt is véget vetett a kolostor életének, és az erdő visszavette az uralmat a terület felett. Tarnóczi Bernát, helyi lakos, egykori vájár és bányász, később a település polgármestere, a rendszerváltás után a kárpótlás során visszakapott családi földterületen fekvő romokat saját kezűleg, bozótvágóval és kéziszerszámokkal tisztította meg felesége segítségével. Most egy csodálatos turista pihenő áll a tó partján, ahol a végtelenségig lehetne üldögélni a táj és a tó szépségét szemlélve. De lehet ezt a helyet más perspektívából is szemlélni. Irány a hegytető!
Ha tovább megyünk a jelzésen felfelé, akkor egy újabb kaptatás után felérünk a Barát-pihenőhöz, ami egy kis tisztás a hegyoldalban éppen a kolostor romjai felett. Innen madártávlatból szemlélhetjük meg a kolostor és a tó környékét, sőt a kilátást a Regéci-vár is szinesíti szemben a horizonton. Nehéz ott hagyni ezt a látványt, de van még egy célpont a túra végére, ez pedig a Kiskirályos csúcsa, ami a maga 425 méterével nem tűnik olyan magasnak, de fent állni vadregényes szikláin olyan látvány, mintha az Alpok valamely csúcsát hódítottuk volna meg. Legalább is hangulatra olyan. Utána lemászni róla a túloldalon is olyan!
Az első 20-30 méteren oda kell figyelni hova lépünk, de utána is meredeken lejt az ösvény. Fokozatosan lankásodik, míg el nem érjük a falu egyik hátsó utcáját, ahonnan egy hídon át jutunk vissza a főutcára. Mielőtt visszasétálnánk a kávézóhoz, feltétlenül nézzük meg az út túloldalán található szabadtéri üveghuta tárlatot, ahol nem csak az ipar történetével ismerkedhetünk, de gombnyomásra a kemencében is felizzik a tűz. Igaz csak egy lámpa fénylik bent, de érdekes.
