- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A Vilonyai parkerdő tipikusan az a hely, ahol kis területen nagyon sok mindent fel lehet fedezni, és mindezt úgy, hogy esélytelen valamilyen rendszer szerint ösvényekre tervezni utunkat, mert akármerre megyünk, mindenhol ismertető táblákat találunk az itt élő növényekről… még ott is ahol nincs ösvény. Ezért én ugyan rajzoltam egy ajánlott útvonalat, de szinte teljesen felesleges azt követni, mert a mezőkön is lehet kóborolni a hegyoldalban. A kihívás inkább az, hogy ki hány táblát talál, ebben akár versenyezni is lehet.
A sétát elkezdhetjük Vilonyáról, vagy Királyszentistvánról is, a Balaton-felvidéki két túraútvonalat követve biztosan eljutunk a hegy lábához. Itt következik a bőség zavara, mert akármerre nézünk, mindenhol láthatunk ismertető táblákat, és bármerre elindulhatunk.
A parkerdő a Sukori-hegyen található, így ha a csúcs felé haladunk, biztosan visszatalálunk utána, akármerre is indulunk. A hely változatossága abban áll, hogy lombos karsztbokorerdők, fenyvesek és dolomit sziklagyepek váltogatják egymást, mégpedig igen kis területen többször is, így inkább ligetesnek lehet nevezni, és a facsoportok között található, itt-ott sziklákkal tarkított réteken az embernek kedve van mindenhova IS benézni.
Az erdő növényzete annyira változatos, hogy biztosan találunk virágzó fajokat bármelyik évszakban. Na jó, télen talán mégsem. Ha feljutottunk a csúcsra, megcsodálhatjuk a kilátást a környékre. A másik oldalon lefelé ereszkedve pedig elérhetjük a kőbányát, amelyet dolomit murva kitermelésére hoztak létre. A bánya jelenleg is üzemel, de azért érdemes a peremére kiállva lenézni, némi illúziót kelt a látvány, mintha az olasz Dolomitok fehér sziklacsúcsai között állnánk. A szélén csak óvatosan!
Itt most hivatkozhatnék megint a megrajzolt útvonalra, de választhatunk valami más csapást is ha vissza akarunk menni. Én például egy ösvény mentes völgyben haladtam felfelé és csak később tértem vissza jártabb ösvényekre, nem is bántam meg, mert egy kopárabb gerincre jutottam, ahonnan a hegy csúcsa felé és az északi Hajmáskéri sík felé is kilátások kísérték utamat.
Hajmáskérhez fűződik egy közelmúltbeli esemény: a Sukori-hegyet királylátónak is hívják, mert Ferenc József 1908-ban innen nézte végig a Hajmáskéri síkon zajló hadgyakorlatot, erre emléktábla is felhívja a figyelmet a csúcs közelében.
A terület egyébként Natura 2000-es védett terület, a dolomit sziklagyepek ritka maradványfajoknak, azaz reliktumoknak ad otthont, találkozhatunk itt Szentistván szegfűvel, gubóvirággal, árvalányhajjal, és ahogy említettem valami mindig virágzik, nyár végén, ősz elején például a jelentős mennyiségű cserszömörce borítja vörösbe a hegyoldalakat.
Ha Vilonya felé érkezünk vissza, a falu szélétől nem messze egy síkabb területen focipályát találunk körülötte pihenő padokkal és tűzrakóhelyekkel, ahol pihenhetünk is egy kicsit ebben a ligetes környezetben, vagy piknikezhetünk, sütögethetünk is akár. A tűzgyújtási szabályokról tájékozódjunk előzetesen.