- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A Keszthelyi-hegység lankái között, Zalaszántó közelében egy olyan táj rejtőzik, ahol a vulkáni múlt drámája békés spiritualitással találkozik. A megszokott turistautakon túl, a kíváncsi utazót itt a felfedezés ígérete várja. Induljunk el egy túrára, amely egyedülálló helyszínek sorozatán vezet keresztül, ahol a természet lenyűgöző alkotásai, helyi legendák és mélységes béke fonódik össze, felfedve Zala rejtett arcának rétegeit. Ha meglátogatod a Béke sztúpát, ezeket is látnod kell!
A túra kiindulópontja a Béke sztúpa alatti parkoló. Számíts rá, hogy hétvégén és ünnepnapokon igen nagy a forgalom itt, és nehéz parkolni. Ha busszal jössz, akkor az Ádám utcai megállónál kell leszállni, és a zöld jelzésen éred el, körülbelül 250 méter plusz séta. A túrát a kék kereszt jelzésen kezdjük meg, és egy szép árnyas széles erdészeti aszfalt úton haladunk, majd rövidesen letérünk az aszfaltról és egy földúton megyünk tovább. 1,3 km után egy balra menő ösvényen a kék háromszög jelzésre fordulunk.
Utunk első állomása a Kovácsi-hegycsoport nyugati szegélyén emelkedő Holló-kő. Ahogy kiérünk az erdő sűrűjéből, egy drámai bazaltszikla-kibukkanás tárul elénk – a természet saját kilátópontja. Fentről pazar kilátás tárul elénk: alattunk terül el a Szántói-medence széles völgye. Jó időben a szemközti dombon Rezi várának maradványai látszanak, kelet felé pedig a fák lombjai közül előbukkanhat a Béke Sztúpa fehérlő csúcsa, utalva későbbi célpontunkra. Ez a hely tökéletes nyitánya a környék felfedezésének, bemutatva a vidék vulkáni jellegét és ízelítőt adva a még előttünk álló csodákból. A szikla peremén legyünk elővigyázatosak
A Holló-kő nyílt panorámája után visszasétálunk a kék kereszt jelzésre ugyanazon az úton, ahogy jöttünk. Utunk egy ember alkotta tájseb felé vezet, a Kovácsi-hegy elhagyatott bazaltbányájához. A hangulat megváltozik, ahogy a természetes kilátópontot felváltja az emberi beavatkozás nyomait viselő helyszín. Hatalmas, kivájt tér fogad, meredek sziklafalakkal, amelyek feltárják a hegy bazaltrétegeit. Helyenként talán még láthatók a vulkáni kőzet geometrikus oszlopai vagy mintázatai. A bánya története az 1960-as évek elejére vezethető vissza, amikor a badacsonyi kitermelés helyett ide helyezték át a kőfejtést. Ez a munka azonban sebeket ejtett a tájon: a szomszédos, egyedülálló Bazaltutca egy szakaszát a bányaművelés következtében betemették vagy lerombolták.
A bánya után egy igazi természeti szentély felé vesszük az irányt, a Bazaltutca felé, amelyet méltán neveznek "Zala megye csodájának". A Sárga sáv jelzés vagy a Buruczky Ferenc Tanösvény vezet ide. Belépve a sziklafolyosóra, a táj drámaian megváltozik: 5-15 méteres, repedezett bazaltfalak emelkednek fölénk, miközben keskeny út vezet a leomlott, hatalmas kődarabok között. A látvány olyan, mintha óriások hajigálták volna egymásra a sziklákat. A fény és árnyék játéka, a különleges akusztika és a fölénk magasodó falak láttán eltörpülve érezzük magunkat a geológiai erőkkel szemben. A kőfalakon mohák, zuzmók és a sziklaerdőkre jellemző növényzet telepedett meg. Ez a különleges formáció úgy keletkezett, hogy az évmilliókkal ezelőtt megszilárdult bazaltréteg megrepedezett, majd az alatta lévő puhább üledékek lepusztulása következtében a hatalmas kőtömbök kibillentek és elcsúsztak, kialakítva ezt a bámulatos szurdokot. Egyedülálló látványa és geológiai ritkasága teszi különlegessé – ez Zala megye egyetlen felszíni bazaltos vidéke, amely 2010-ben érdemelte ki a "csoda" elnevezést.
A Bazaltutca rejtekében vagy annak közvetlen közelében bújik meg a Vadlán-lik barlang bejárata. A bazalt folyosóról a barlang jelzésen közelíthetjük meg az árok peremére felmászva. Ez nem karsztbarlang, hanem a bazalttömbök elmozdulásával, összecsúszásával létrejött hasadék. A bejárat szűk, lecsúszva vagy átküzdve magunkat rajta juthatunk be. Csak akkor próbáld meg, ha van tapasztalatod a sziklás felületekben, elég nehéz megközelíteni. Belül sötétség és néhány kisebb terem fogad. Hazai viszonylatban a bazaltbarlangok között mérete számottevő, és a múltban menedékül szolgált: a második világháború idején, majd később a Rákosi-rendszer alatt is menedéket nyújtott embereknek és elrejtett értékeknek. A helyhez egy szomorú monda kapcsolódik a "Vadlányról", egy szépséges leányról, aki szerelme halála után ide vonult vissza, és bánatos dalát néha hallani lehetett az erdő mélyéről. A barlang neve és hangulata összefonódik ezzel a népi történettel, amely a táj és az emberi sorsok elválaszthatatlan kapcsolatáról mesél. Mivel nem sikerült körtúrát formálni ebből az útvonalból, ugyanott a kék kereszt jelzésen kell vissza sétálni a parkolóig.
Bár autóval is fel lehet menni, gyalog kevésbé körülményes a kék jelzésen felmászni a szentélyhez. A dombtetőn egy tágas rétre, az Emberi Jogok Parkjába érkezünk, ahol meglepő és impozáns látvány tárul elénk: a Béke Sztúpa. Egy 30 méter magas és 24 méter széles, hófehér épület emelkedik a zöldellő tájban, körülötte mindenhol tibeti imazászlók lengenek a fákon. Ez a szent hely a békét, a boldogságot és a megvilágosodást szimbolizálja, Buddha szellemiségét, bölcsességét és együttérzését testesíti meg. Története a rendszerváltást követő években indult, amikor Bop Jon, egy koreai buddhista szerzetes elhatározta, hogy ezen a helyen emeli fel a béke jelképes "világítótornyát".
Nemzetközi adományokból épült fel 1992-re, és a következő évben, 1993-ban, a 14. Dalai Láma személyesen szentelte fel. Az építmény belsejében Buddha ereklyéi és egy tekintélyes méretű életfa van, ami fontos zarándokhellyé tette. A hagyományoknak megfelelően az építményt háromszor kell körbejárni az óramutatóval megegyező irányban mindhárom szinten, ahogy a nyilak vezetnek, az alsó szintről kezdve, közben megforgatva a falakon található imamalmokat. A Sztúpa tudatos elhelyezése ezen a hegytetőn (Világosvár), a táj fölé emelkedve, mélyebb jelentést hordoz: a remény és a béke szimbólumaként emelkedik ki Zala természeti és kulturális szövetéből. A túra végén igen kellemes itt hosszabban időzni, üldögélni a padokon, vagy a fűben és kipihenni a fáradalmakat.
