- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Amikor több napra indulunk sátor- vagy nomádtúrázni, az egyik fontos kellék a gázfőző. Nincs jobb, egy hosszú és esetleg kemény nap végén, egy melegen gőzölgő, főzött vacsoránál, és a szabadban töltött, esetenként csípős éjszaka után egy forró kávénál vagy teánál. Ilyen célra könnyedén beszerezhető bármelyik outdoor boltban egy gázpalack és főzőfej. Ám, ha csak egy-két éjszakáról van szó, vérbeli grammániások lévén, hamar tudatosul bennünk, hogy ezekkel "sok" felesleges grammot cipelünk magunkkal – hisz nincs szükségünk csak pár főzésnyi energiára, nálunk mégis több heti adag lesz.
Galériához klikk a képre!
A legelterjedtebb palackok – méretüknél fogva több napra, másodmagunkkal is könnyedén elindulhatunk velük – 230 gramm töltősúlyúak (ezek bruttó 390 gramm súlyt jelentenek). Persze elérhető a kisebb, 100 gramm töltősúlyú palack is (bruttó 198 g), de kevesen vásárolnak mindkét méretből otthonra. No meg, ha évente csak két-három éjszakát töltenénk kinn, nem is biztos, hogy vásárolnánk fejet és palackot. Ami a főzőfejeket illeti, ha nem akarunk tizenezreket költeni, akkor 100-120 gramm körüli az átlagos, piezzo nélküli fej. Vagyis a forró vacsoránkhoz és lélekmelengető teánkhoz minimum fél kilogrammot kell cipelnünk magunkkal...
No, ehhez képest ígér brutális súly megtakarítást a DIY (Do It Yourself, vagyis Csináld Magad) mozgalom keretében számos videó – sörös-, üdítős- vagy épp energiaitalos pléhpalackokból készíthetünk "gázfőzőt". Ezekből próbáltam ki két verziót is, hogy kiderítsem, mennyire működő képesek is a valóságban.
Egyik kiválasztott verziót sem nagy ördöngösség elkészíteni. A művelethez szükségünk lesz egy ollóra, barkácskésre, harapófogóra, falitábla kitűzőre, alkoholos filcre és fém tollra, egy 2-3 cm vastag könyvre vagy egy hasonló méretű fadobozra, valamint a pléhpalackokra (az egyik megoldáshoz két, a másikhoz egy palack kell).
A legegyszerűbbel kezdek, amihez két, egyforma kaliberű pléhpalackra lesz szükségünk (ehhez két 0,4 literes sörös palackot használtam fel). Ha már üresek a palackok (egészségünkre), az egyik aljának közepére szúrunk egy lyukat, amit egy fém toll hegyével tovább szélesítünk. A karimára, ahol cirka 45°-ban törik a palack fala, a falitábla kitűzővel készítünk 16 lyukat, nagyjából egyenlő távolságra egymástól.
Galériához klikk a képre!
Ha ezekkel kész vagyunk, mindkét palack alját le kell választanunk, azonos magasságban. A barkácskésünk fektessük egy 20-25 mm vastag könyvre vagy egy kb. ugyanilyen magas fadobozra. A palackokat pedig ehhez hozzányomva forgassuk mindaddig, míg óvatosan ketté nem tudjuk választani azt.
Miután kész a két egyforma méretű "pohár" forma, már csak össze kell illesztenünk a két részt. Ha nem akarunk megőszülni - miután mindig valahol lesz egy apró kis rész, ami beakad a másik fél peremébe, ezzel megakadályozva az összecsúsztatást - a nem luggatott fél peremét kicsit hajtogassuk be a harapófogóval, finom csavaró mozdulatokkal. Óvatosan, lehetőség szerint párhuzamosan toljuk szorosan egymásba őket, mert a palackok könnyedén szét is repedhetnek közben!
Ezzel készen is vagyunk. Súlya mindösszesen 8 gramm (folyadék nélkül)!
A fentieknél kicsit lesz csak munkásabb ennek a változatnak az elkészítése, viszont hosszabb „működési” időt ígér. Elég egy palack ehhez, amit három részre fogunk vágni, hogy a végén egy darab legyen ismét (ehhez egy 250 ml méretű energiaitalos palackot használtam fel).
Először is az üres palack tetején, hasonlóan az előzőekhez, a karimába a falitábla kitűzővel készítünk 16 darab lyukat, nagyjából egymástól azonos távolságokra. Majd a kiöntő nyílás körül, az erősítést szolgáló hajlítás mentén óvatosan vágjuk ki a barkácskéssel a lapos részt.
A palack palástjából, az alsó és felső résznél cirka 5 mm-rel magasabb részt vágjunk le, és terítsük ki. Az alsó fél homorú része körüli perembe illesszük bele hengert formálva, és a filccel jelöljük be ahol a palást véget ér (vagy csak tartsuk így összefogva), majd egy-egy, fentről illetve lentről elhelyezett félmagasságú vágást ejtsünk a paláston. Ezáltal önmagába fonva már megáll a méretre szabott henger. Az egyik végén készítsünk 4, pár milliméter magas vágást, majd hajtogassuk ki a két így keletkezett sarkokat, hogy háromszög-alakú törések keletkezzenek a henger élén.
Az alsó fél száját, mint az előző megoldásnál, kicsit hajtogassuk be, majd elkezdhetjük az összeillesztést. Először rakjuk a hengert az alsó részbe. Ezt az egységet toljuk bele a felső félbe óvatosan. Figyeljünk arra, hogy a henger felső pereme a külső részben a kivágott karimán belül maradjon. Addig toljuk óvatosan egymásba a két félt, míg a henger teljesen felfekszik a felső fél karimájába. Kész is vagyunk a 9 grammos cuccal...
Súlyra mindkét verzió nagyon ígéretes, bár a főzés hatékonysága még mindig kérdéses. Akkor jöjjön a tűzijáték! Már veszem is elő a gyufát, és a denaturált szeszt – itthon nem lehet 70%-os töménységűnél töményebb alkoholt kapni, és azt is igen drágán (50 gramm kb 500 Ft), így marad a jól bevált szesz, amiből 1 liter mindösszesen 800 píz.
Mindkét főzőnél első körben 3-3 cent szesszel próbálkozom. Csípős, őszies időben, nagyjából 10-12 fokban, a csapból hozott vízzel, forrásig tesztelem a főzőket.
A szimplafalú verzióval kezdek. A középső kicsi lyukakon keresztül feltöltöm, és míg a kezem bírja, alulról melegítem gyufával a tartályt, hogy a szesz párologni kezdjen. Ezt követően a középső nyíláson keresztül próbálkozom begyújtani a főzőt... de féldoboznyi gyufa után sincs előre lépés. Kezdek nyűgös lenni. Szerintem ezen a ponton, kinn az erdőben, éhesen, fáradtan, most dobnám el a pi***ba. Adok neki még egy esélyt. Addig melegítem alulról, míg fogat összeszorítva tartani tudom. Gyorsan a fenti nyíláshoz emelem a gyufát és apró láng gyullad! Pár percig csak nézem, miközben nem történik változás. Megnoszogatom: jól meglötykölöm a tartályt, aminek hatására begyulladnak az oldalsó nyílások is. Meg az asztalra kiloccsant denaturált szesz is. Összességében szép látvány, csak nem ez volt a cél. Ráadásul pár másodperccel később el is alszik az egész. Feladom.
A duplafalúért nyúlok. Ha ez sem működik, ott rohadjon meg a sok gramm… Beleöntöm a folyadékot, majd fölé emelem az égő gyufát. Azonnal magasra csap a láng, majd 30-40 másodperccel később megjelennek a lángnyelvek az oldalsó pici lyukakon keresztül is. Kicsit várok, míg halkan sercegni kezd belül a szesz, ekkor helyezem rá a fémbögrém, a fél liter vízzel. Telnek a percek a csípős hidegben, ráadásul enyhe szellő is kavarja a levegőt, de lassan gőzölögni kezd a víz, miközben kitartóan nyaldossa a 16 darab lángnyelvecske a bögre alját. Cirka 10 perc elteltével jut eszembe, hogy a szimplafalúhoz használt flakonok maradékából csinálhatnék egy szélfogót. Végül 17 perc alatt kezd pezsegni a vizem, és két perccel később egy lobbanással el is alszik a főző (szobában megismételt teszt során elég volt ugyanezt a mennyiségű vizet 8 perc alatt forralta fel). Siker!
Galériához klikk a képre!
Először is az egyszerűbb verziót felejtsük el. Lehet, hogy kicsit többet kell dolgozni a duplafalúval, de megéri. Ha csak egy-két éjszakát szeretnénk kint tölteni a vadonban, és nem szeretnénk 1 grammal és köbcentiméterrel sem többet cipelni a kelleténél, ráadásul barkácsolás mániások vagyunk, akkor nagyon praktikus tud lenni a duplafalú főző. 1 deciliternyi denaturált szesszel felvértezve 3 főzésre elegendő üzemanyagunk lesz nálunk, és a szettünk súlya csak harmada-negyede (főző 9 gramm, folyadék és palackja 120 gramm) a hagyományos szetthez képest. Ráadásul, ha szoktunk inni energiaitalt, dobozos üdítőt vagy egy sört, az alapanyag "ingyen" kéznél van. No meg szuper vagány cucc! Minimalistáknak és csináld-magad mozgalmistáknak kötelező!