Pest Megye Turistája - I. rész. Hír

5 nap kellett a t-túrákkal nem fertőzött 5-14. szakaszokhoz. A Lemaradás 50A-val és a Dunamenti 35-el az 1-2 és részben a 3. szakasz, a Corvin túrákkal és pl. a Gödöllő 35-el a 4. szakasz teljesíthető. Utóbbit nem vártam meg, lejártam külön. A környéken bolyong még az L25 (5. szakasz) és az ISA (6. szakasz), de ezek csak kicsi résztávok. Kavartam a Corvin délelőttjén külön őrbottyán és Vácegres között, de a bozótharcra nem vágytam ebben az évszakban visszamenni, és tovább keresni az eredeti P- jeleket. Elmentem a 2-3. szakasz határán álló Csörög-Vácrátótra is, ezt elneveztem Kimaradás 10 -nek. Ez jön most. Pest megye turistája 3/a szakasz, "Kimaradás 10" Csörög - Sződ - Vácrátót Na de csak azért, mert élmény itt eltévedni. Csörög vm.-en óránként egyszer állnak meg a Vác felől induló vonatok, egyike a legjelentéktelenebb megállóknak. Valószínűleg nem jártam a falu közepén, mert se kocsmára, se templomra nem emlékszem, csak húztam kifelé a betonútra, ami az L50/A-ról volt kicsit ismerős. Akkor egy szalagozás 5km-en belül átvág Vácrátótra. Itt viszont jön egy jó hosszú aszfaltozás. Sződ szintén nem tett rám mély benyomást, a templomnál kell balra fordulni. Egy buszfordulónál feszület áll a sarkon, a jobb oldali utcát kell választani. Az utca végén indul jobbra egy árnyas földút, jól járható, jelzés időnként. Hosszú idő múlva újabb feszület az erdő szélén, itt balra kell kanyarodni és az erdő szélén haladni. Az eddigi jó jelzések egy szántóföldi keresztútnál hirtelen véget érnek. 3 felé lehetne menni és sokáig nem értem Güszi leírását, hogy ő melyiket választotta. Akkor ment balra amikor eltévedt, vagy később? Kipróbálom mind a 3 irányt, de jelzés sehol. Térkép ezt a szegletet éppen hogy csak ábrázolja (vagy mégsem), de később sem stimmel semmi. Sem a távvezetékek, sem az utak, sem a végén az arborétumhoz érkezés iránya. Hülyeség lenne ellenkező irányba jobbra haladni az erdőben, a jobbra-balra flikk-flakk után tartani az irányt csak a füzet vázlata szeretné, az út egyre gazosabb. De lehet, erre ment régen. Végül marad a balra fordulás, de jelek nincsenek. Egy lovas leányzó még sosem látott itt jelzést. A P+ csak nagyon soká kerül elő és kevés lesz belőle, a jobbra-balra kanyarodó, de hosszú egyeneseket tartalmazó egyértelmű úton. Erdőszéle jobbról, erdőszéle balról, átkelés az erdőn és a kerítés előtt a villanyoszlopok felé térve érem el az arborétum sarkát. Közel a bejárathoz a mellékutcában félig letakarva, meg tényleg ott a friss P- jel. Most már tudom, hogy buszról készült. Részletek a Corvin teljesítménytúra beszámolójából Pest megye turistája 3/c szakasz, őrbottyán - Vácegres - Margita Tudtam, hogy hirtelen elrajtolni e kíméletlen távon bemelegítés nélkül nem szabad és arra az a vasútállomástól számított 900 m nem elég. Ezért továbbutaztam még 2 megállót őrbottyánig, hogy kellő rálátásom legyen a környék domborzati összefüggéseire. Itt egy kb. 21 éves MÁV pénztáros néni adott nekem pecsétet a túrafüzeteimbe. Nem csak azért nem busszal mentem tovább, mert ilyenkor már nem illik, hanem mert a falu apraja-nagyja kint állt a megállókban és kérdezte tőlem: a Józsi hol van már? Készségesen válaszoltam volna a helybeliek által felvetett problémára, de előbb azt szerettem volna tisztázni, hogy ki az a Józsi? Már éppen belemerültünk volna a részletekbe, de türelmetlenül elhessegettek. A következő megállónál kezdtük újra elölről. Három ilyen megálló volt. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a Pest Megyei Piros jelzésen indultam el, mert mintha tegnap jutottam volna el rajta őrbottyánig. Miért nem tegnap volt? Mindegy. A falu után jobbra kanyarodtam és egy földúton elértem egészen egy hegy aljáig. Hiba volt. Jelzések ugyan voltak, de belevesztek a susnyába. Arccal óvatosan leszedtem 3-4 pókhálót és kipiszkáltam a csalánt a füleimből. Kullancsból hoztam haza, mert jól mutat a terráriumban. A térkép szerint az erdő szélén a hegy körvonalán kellene haladni. Utakat csak az erdőben találtam - jelzés nélkül - ezek összevissza kanyarogtak és állandóan fel-le mentek mint a hullámvasút, de nagyjából követték a jó irányt. Szerettem volna egy 9 órás buszt elérni Vácegresen, mert ezzel tudok a Corvinon nevezni. Még meg is állapítottam mennyire időben vagyok. Elindultam az ösvényen, ahol se pókháló, se bozót, viszont friss enduró motornyomok. Egyre gyorsabban nyargalásztam, nagyon élveztem, egyszer még túrázók hangját is hallottam és néha megugró őzeket. 25 perc múlva egy erdőszélre érkeztem, susnyával és olyan barátságosan ismerős hely volt. Visszaérkeztem oda, ahonnan indultam. A második körben már sokkal jobb időt futottam. Közben iránytűvel nézegettem, mert nem hittem el, hogy a sok enyhe balra-jobbra, egy idő után visszavisz. "Jó sport a lósport, kell a kondíció..." Ez a kör 15 percen belül lesz. Nincs semmi elágazás, csak sűrű bozótok, nincs hol korrigálni. A szelencében a tű méterről méterre elfordult. Ott ahol már nagyon, a hangok irányába áttörtem a bozótot és kilyukadtam egy szántóföld szélén. Pár száz méter és a "Nagy-erdő" ellenőrzőponton voltam. Odanyújtottam a túrajelentésemet, a srác nem értette. Elmagyaráztam, hogy csak most fogok rajtolni a 20-as távon és mielőtt felocsúdott volna elfutottam a másik irányba, Váckisújfalu felé. Megkerestem a pirosat és azon szaladtam tovább, amíg egy emelkedőnél visszalassultam. K'va sok időt elb'sztam a motocross-ozással. Órámra tekintettem és arra tekintettel megállapítottam, hogy nem fogom elérni a buszt. Így a falutól 3 km-re, Kéripuszta előtt visszafordultam és abbahagytam a pirosozást. Elindultam Erdőkertes felé, rövid időre becsatlakoztam a rövid táv résztvevői közé. Légvonalban egy tanya közelében - gondolom egykori TSZ, most gyümölcstermesztő kft - aszfaltútra leltem és a főutcán a tömeggel szemben haladva beértem a rajtba. Találkoztam Salikóval és az éppen a Margitára készülődő Gethe & VM formációval. Kicsit csapzottan, nyakamban tájolóval és törölközővel neveztem Frankennél. Elindultunk Lídiával és Sz. Gyurival, gondosan ügyelve arra, hogy véletlenül se azokon az utcákon haladjunk, amire az útvonalat kiírták. Valamivel fel kellett dobni a túrát. Van néhány lélekölő szakasza a távnak, ilyen amikor végre beértünk a Nagy-erdőbe, majd 10 méter után újra a nehezen járható, egykor felhagyott gyümölcsösök mögött aszalódtunk a napon. Ha megkérdeznék egy 20-astól: na milyen volt a Nagy-erdő, azt kérdezné hol? Reggel óta tudom, hogy ott az árnyas, szép P- jelzés mögötte. Aztán Háromháznál a 30-40 db ronda ház megtekintése is érthetetlen, amikor helyes kis szekérút halad át a volt(?) katonai területen, kerülve a települést. A már ismerős pontőr nagyon gondos lehetett, mert egy kiterített térkép is volt nála és azon mesélhetett a környékről a többieknek. Aztán én meséltem. /Csak azt a crosspályát tudnám feledni./ Vácegres előtt szép volt a kilátás a Margita felé. A következő ep.-nél helyi néprajzi kiállítást lehetett megtekinteni egy fára akasztva - különösen a betakarítás témaköréből, úgymint sarló, kapa, kasza, gereblye, metszőolló, nagyharang - vagyis hogyan alakítottak ki eleink pontőrhelyet a susnyában a 19. sz. derekán? Izgalmas kérdés. Egy pohár víz elfogyasztása után - a paradicsommal hadilábon állok - a helybéli kocsma felkeresése következett, ami jól jött a sivatagi szakasz előtt. Itt felvetettem, hogy a következő kilométerekre esetleg tevét kellene bérelni. Miután az éghajlatváltozás és egy eltévedt kamion miatt a strucc már-már honos állatnak számít - most akkor a tigrist már ne is említsem - a dolog egyáltalán nem tűnik képtelenségnek ezen a homokos vidéken. Ezután jött a Podravka pont. A dolog megoldódott, mert teljesen normál bélyegzést kaptam. Háromháznál felfedeztük a régi piros jelzés irányát és az egész táv alatt csak itt az utca végén találtunk működő kutat. Tavaly még nem így volt. Próbáltuk a Margitát azért úgy megközelíteni, hogy ne az UKK vezetősége háta mögött érjünk ki a bokorból. Unaloműző csatangolásaink inkább hosszító, mint rövidítő jelleget öltöttek. Odafent vidám hangulat, haverok, buli, gyümölcsszörp. Megismerkedtem Mikóval. A lefelé vezető utat rövidebbnek gondoltam. Jó memóriám lehet, mert nem is csak lefelé vezetett. Bár már kicsit lengedezett a szél, olyan meleg volt, hogy minden kilométer kettőnek tűnt.
Folyt. kőv. Mielőtt túrázni indul, válogasson a Sherpa és a Merell túrafelszerelései között! Forrás: