Menü

2017.03.18.     Hozzászólás 0

Magashegyi kaland a Retyezátban

A magam részéről gyakran szívesebben indulok keletnek...


Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bár hazánkban nincs magashegység, viszonylag rövid úton elérhető közelségben találunk jó pár igazi hegyet. Nyugatnak indulva Ausztriában ott az Alpok, északon a Magas-Tátra, délen a Júlia-Alpok. A magam részéről szeretem ezeket a helyeket, de a már-már túlzott kiépítettségük és népszerűségük, no meg sokszor pénztárcakönnyítő tulajdonságuk miatt gyakran szívesebben indulok keletnek...

 

 

A Retyezát

A Retyezát (románul: Munţii Retezat) Aradtól dél-keleti irányba, Dévától délre terül el. Kiépítettségének hiánya, a hegy hangulata, valamint a tény, hogy középső részén mintegy 18 km hosszan egy ponton sem ereszkedik 2000 méter alá a gerince, sok hegymászót és turistát csábít ide.

A hegy túlnyomó részét főként gránit-grandiorit, kisebb részben pedig kristályos pala alkotja, ennek köszönheti varázslatos színvilágát. A hegység vázát két, egymással nagyjából párhuzamosan futó főgerinc és az őket féltávon összekötő gerincszakasz adja (felülnézetben egy fektetett H betűre emlékeztet).

Az ide túrázók egyik kedvelt kijelölt táborozó helye a Bukura-tó partján levő, 2040 méteren fekvő tábor. Több úton is megközelíthető – sajnos a déli oldalon másfél-két órás gyaloglással betonozott parkolóból is, így előfordul „tecsós” kéziszatyorral, megfelelő felszerelés nélkül érkezők látványa, akik aztán egy éjszakával később, kialvatlanul, átfagyva hagyják el ugyanazon úton a helyet. Aki kalandot és élményt keres, az északi irányból indul el, akár Cârnic, vagy Râușor üdülőből.

 

DSC_0651_K_resize.jpg Forrás: Paraferee - mozgasvilag.hu 

 

Legfontosabb látogatói szabályozások

  • ahhoz, hogy a Retyezát bármely területén túrázzunk, belépőt kell vásárolni (10 lei), mely a megváltástól számított 7 napig érvényes, és ezen az időkereten belül tetszőleges számú belépésre jogosít, valamint hiánya (amit a nemzeti park őrei a területen folyamatosan ellenőriznek) büntetéssel jár!
  • sátorozni csak az arra kijelölt helyeken szabad, így túrázáskor ezekkel tervezzünk!
  • tilos a tűzrakás, ezért főzéshez használjunk gázfőzőt!
  • tilos a tengerszemekben való fürdés!

  

Úton a táborig

Mi már megjártunk Râușor felől (csak hardcore és tapasztalt túrázóknak ajánlom a nehézsége miatt), most pedig a közel 900 méteren fekvő Cârnic parkolójából (a napi parkolójegy ára változó, pár száz forinttól az ezer forintig terjedhet, az épp „szolgálatban” levő jegyszedőtől függően) indulunk el. Innen sajnos egyáltalán nem látszik, hogy nagyjából 9 kilométerre ott magasodik a bő 2400 méter magas Bukura-csúcs.

 

Színkavalkád az út mentén és unalom az úton Forrás: Paraferee - mozgasvilag.hu

 

A parkolóban még a hátunkra dobjuk az 5 napnyi felszereléssel megrakott hátizsákokat, majd egy nyögéssel jelzi mindenki, hogy menetkész. Utunk egy köves, vízmosásokkal szabdalt, a kezdeti izgalom fogyásával egyre unalmasabbá váló dózerúton kezdődik. Mindössze a bal oldalunkon hömpölygő patak színkavalkádja izgalmas – az élénkzöld növényzet között, a sok helyen fehéren tajtékzó kék patak partján, barna köveken bordó zuzmók telepedtek meg. Legalább a komótos meredekség révén szokjuk a hatalmas zsákokat és azok súlyát a hátunkon. Lesz még ennél technikásabb szakasz is…

A 32 °C fokos tikkasztó hőségben az árnyék hiánya sem tesz jót a hangulatnak. Talán kétórányit bandukolhattunk így felfele, amikor a jelzés végre letér az útról, be balra, a fenyvessel vegyesen tarkított erdőbe. De örömünkbe üröm vegyül, mert az ösvény nyílegyenesen halad felfele a meredek hegyoldalban, így lépteink hossza tyúklépéssé zsugorodik.

A sűrű aljnövényzetben riadt vadállatokként megbújó faházakat pillantunk meg, egymás mellett, kissé szabálytalanul elszórtan sorakozva. Ez már Pietrele, mely 1480 méteren fekszik – azaz a mai napi mászásunk felét letudtuk. Van itt egy turistaház is, ha szerencsénk van, nyitva is találjuk. Alap dolgokat – mint sör, üdítő, ropi, csoki és térkép – tudunk vásárolni itt. Mivel mi még a túra elején járunk, meg sok mászás vár ránk, inkább a saját hátizsákunk súlyát csökkentve, abból töltjük fel az energiacelláinkat, amit magunkkal hoztunk.

A rövid pihenőt követően újra lendületben van a csapatunk. Egyre kevesebb a lombhullató növényzet körülöttünk, majd lassan a fenyves magassága is egyre alacsonyabbá válik. Fél órával a turistaház után már magashegyi körülmények között, egy-másfél méteres fenyőkkel körülvéve, sziklákon lépdelünk. Egy újabb bő fél óra múltán elfogynak a fenyők is, és a helyükbe csak a lélegzetelállító panoráma lép: előttünk tornyosul a Bukura-hágó, a mai nap legmagasabb pontja, mely mögött már csak ereszkedés vár ránk a táborhelyig.

 

Végre megérkezünk a Bukura-nyereg lábához Forrás: Paraferee - mozgasvilag.hu

 

Idáig kényelmesnek mondható gyaloglásban volt részünk, épp ezért most jön a „feketeleves”. Szűk fordítókkal tűzdelt szerpentinen kell rövid távon nagy szintet leküzdenünk. Lépteink rövidülnek. Lélegzetünk zihál. A pihenők sűrűsödnek. Egyre többet tekintünk visszafele, a lábaink alatt egyre mélyebben fekvő völgyre, hogy erőt gyűjtsünk belőle a hátralévő mászáshoz.

Végül csak felérünk a szélfújta nyeregbe, ahonnan mesés látkép tárul elénk. A nyereg túl oldalán, egy platón található a hegység legnagyobb tava, a Bukura-tó, túlsó végében parányi színes pöttyökként a sátortáborral. Jobbján szabadon legelésző lovak bóklásznak. Balra a Retyezát legmagasabb csúcsa és társai, jobbra pedig a Bukura-csúcs csipkéi próbálják a felhőket elérni. A telefonok sűrű csipogással jelzik, hogy az elmúlt időszakban a térerő hiánya után ismét bekapcsolódhatunk a modern élet körforgásába… de ez hamar el is múlik, amint a nyeregből elindulunk lefele.

 

A Bukura-tavi táborhely

A Bukura-tavi táborhely mellőz minden kényelmet. Az u-alakban ormok által közrefogott sík terület védett az időjárás viszontagságaival szemben, és bővizű, valamint egyenletes vízhozamú forrása is van. De sem toalett, sem mosdó, sem áram, sem térerő, sem fedett hely nincs itt. Az egyetlen épület a hegyimentők faháza.

 

Bukura-tavi tábor életképe Forrás: Paraferee - mozgasvilag.hu

 

Ami távolról síknak néz ki, az közelről, sátorállításkor már kevésbé az. De a megfelelő hely kiválasztását mégsem a fűben meglapuló kövek nehezítik meg , hanem a kijelölt mellékhelyiség hiánya, és az ebből következően az itt táborozók által szabadon kijelölt „vécék” és azok hozadéka (szagok, szélben szálló papírcsíkok) elkerülése. Épp ezért nem ildomos a házméretű kövek tövéhez sátrat állítani, sem a törpefenyveshez túl közel…

 

Csúcsra jutunk a Peleagan

Harmadik nap reggel korán ébredünk, melynek egyik oka, hogy a hegység legmagasabb csúcsára készülünk, és mindenki izgatott. A másik oka pedig, hogy bár még csak augusztus második felében járunk, a pásztorok már elkezdték lejjebb hajtani a csordákat, nyájakat (hogy mennyire tudják az ott élők az időjárást előre, mi sem mutatja jobban, mint hogy hazaérkezésünk után egy héttel leesett az első hó a csúcson), és bár a jámbor patások a tábor szélén vonulnak el, néhányan közülük tiszteletüket teszik a sátrak között is. Ezen látogatásnak érezhető és látható nyomai kellő hatást gyakorolnak ránk, hogy mielőbb elfogyasszuk a reggelinket, és útnak induljunk.

A tábor jobb oldalán, egy hatalmas patkó alakú völgyben haladunk tovább – egykor jégárak gyalulták a felszínét. A Retyezát legmagasabb csúcsa, a Peleaga előttünk tornyosul, a maga 2509 méterével csak 35 méterrel marad el Románia legmagasabb csúcsától.

Egy óráig kényelmes sétával haladunk befele a völgybe, majd az ösvény nekilódul az omladékos hegyoldalnak. A keskeny szerpentinen bő fél óra alatt érünk fel a csúcs alatti nyeregbe. Innentől hatalmas sziklafolyamon lépdelve kell haladnunk. Itt már nem a hulló kövekre kell figyelnünk, hanem sokkal inkább a bokánkra.

 

Csúcson vagyunk Forrás: Paraferee - mozgasvilag.hu

 

A csúcson végül erős szél és lélegzetelállító panoráma fogad minket. A kopott fémtáblán kézzel festett felirat hirdeti a hely elnevezését és magasságát. A szinte földöntúli látképet hosszú perceken át szívjuk magunkba, míg végül az egyre romló hőérzetünk továbbindulásra késztet minket.

A csúcsot követő szakasz kitett és technikás ösvényen halad. Amennyire nem volt nehéz feljutni, annyira megizzadunk lefele. Csak egy rossz mozdulat, és több száz métert zuhan az ember… Pár száz méter megtétele után a talpnyi széles ösvény a gerinc alá bukik, majd a Bukura-nyereg előtt még egy kisebb csúcsra felkapaszkodva ér véget. Innen már csak vissza kell ereszkedni a sátrakhoz.

 

A búcsú Retyezáttól

A korábbiakhoz képest, az utolsó fent elköltött vacsoránkat szótlanul fogyasztjuk. Talán a fáradtság, de inkább a távozás közelsége folytja belénk a szavakat. Tekintetünk a csipkékre és ormokra szegezzük, csendes búcsút véve a helytől. Ahogy a Nap eltűnik a gerinc mögött, mi is a sátrainkba vonulunk.

 

Visszatekintés a táborra a Bukura-nyeregből Forrás: Paraferee - mozgasvilag.hu

 

A hazafele utat úgy számoltam, hogy az autókig lefele 6 óra gyaloglás, majd újabb 6 óra autózás vár ránk, és mivel időben otthon szeretnénk lenni, így a Nappal együtt kell kelnünk. Így hajnalban lebontjuk a sátrakat, és egy gyors reggelit követően már a nyereg fele bandukolunk, hátunkon ismét a nagy batyuval. Valahogy nem lett könnyebb az 5 nap alatt…

Felérve a nyeregbe, még egy utolsó búcsúpillantást vetünk visszafele, majd a pár napja szintén ezen az útvonalon leereszkedő csorda kihűlt nyomait követve elindulunk a völgybe.

Lendületünk egészen a Pietrele házig töretlen, a dózerútra érve viszont lépésről-lépésre lassul a tempónk. Ez a nagyjából 4 kilométeres szakasz örökkévalóságnak tűnik. A hátizsák is nyomni kezd itt-ott, a bakancs sem akar már kényelmesen simulni a lábfejünkre.

Végül csak véget ér az út, és megpillantjuk a házakat, majd az autókat is. A hajnali tábori 5 °C fok után a lenti 35 °C, valamint a kisebb falusi búcsú méretű tömeg hirtelen fullasztó érzést vált ki… máris mindenki azon gondolkodik, mennyire jó lenne ismét fent lenni.

Olvass többet a témáról: Retyezát, útibeszámoló

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.