- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Seniorságomat még nehéz megszoknom. Az első sokkhatás igen korán ért, rögtön múlt hétvégén Kaszón. A duatlon eleve nem Elit kategóriás sportág, így csak age-groupokban hirdetnek eredményt. Mivel idén betöltöm a 40ik évem, innentől az AG 40-44-ben lehet velem találkozni.
Ez bizony már egy másik futam volt Kaszón. A legjobbakkal nem meccselhettem, „csupán” az ifi legjobbakkal, illetve olyan szintén kiöregedett sorstársammal, mint Zsódér „Zsozsi” Zsolttal.
Több olyan hangot is hallottam, ami számomra teljesen idegen, és elszomorító. A „mit erőlködik már itt az öregember”? Szánalmas, hagyja már abba, satöbbi.
Vicces az élet! Régen arra voltam büszke, hogy egy sor dologban a legfiatalabb voltam. 16 évesen rövidtávon versenyezve, ifik között legjobb magyar voltam EB-n, rá egy évre, a válogatott legfiatalabbjaként junior VB-n indultam Kanadában. Két évre rá, még juniorként már felnőtt EB-n vettem részt. Aztán egy két-három évig tartó hullámvölgy után 97-ben már a legjobb magyar voltam az EB-n Vuokattiban, és onnantól kvázi 2008-as Olimpiáig őriztem vezető helyem a világranglistán. A legjobb helyezésem, a 26ik szerintem egy ideig még nem lesz megdöntve J
Mindig is Elit triatlonistának éreztem magam. Amikor egy-egy rosszabbul sikerült verseny után laikus ismerőseim gratuláltak a „táv teljesítéséhez”, nem tudtam mire vélni. Nekem az sosem volt egy rang, vagy siker. Számomra a versenyzést az eredmények jelentették, nem csupán a verseny teljesítésével járó élvezet.
Most, hogy a 40-et elértem, ráadásul az edzősségre tettem a fő hangsúlyt az életemben, nem utolsó sorban már apukának vallhatom magam, minden megváltozott. Már elnézést a rám ferde szemmel nézőre, de nem tudom abbahagyni a versenyzést. A nagyon magas szintű eseményeket természetesen kerülni fogom, de úgy érzem sikerült átállítani az agyamat arra, hogy örüljek csupán annak, hogy több száz sorstárssal együtt sportolok, bárhol is legyen az.
Zita ezt elfogadta, hogy a napi szintű mozgás életem része maradt, így mellékhatásként egész jól szaladnak még a lábaim. Tanítványaim is azzal járnak a legjobban szerintem, ha tudom őket kísérni. Erre egy ideig még látok esélyt… Szóval a 40-nel nálam semmi sem változott, maximum az eredményhirdetéseknél máskor fognak szólítani. Akinek nem tetszik, azt inkább arra buzdítanám, hogy próbálja utánam csinálni.
A kor csak egy szám!