Salzkammergut Trophy 2009- élménybeszámoló Hír

Mi már szerdán elindultunk, hogy verseny előtt még legyen időnk egyet bringázni a környező hegyekben. Szerda délután borzasztó viharra érkeztünk meg a Bad Goisernbe, a verseny helyszínére, ahol a kempingben szálltunk meg. Szerencsére csütörtökön gyönyörű időre ébredtünk így nem maradt el a betervezett egész napos tekerés. Pénteken már csak rajtszám átvétel és nézelődés maradt, csorgattuk a nyálunkat a kiállított gyönyörű bringákra. Ezután korai fekvés, mert szombaton ötkor rajtolt a 200km-es táv. Másnap fél négykor arra ébredtem, hogy elkezdett esni, viszont akkor még szinte csak csöpögött, úgyhogy nyugodtan készülődtem mondván, hogy nem lesz semmi gond, majd eláll. Az öt órai rajthoz elkísért csapattársam Attila is, hogy csináljon pár fotót, az ekkor már szakadó esőben ez nem kis dolog volt tőle. A rajt után felvettem a saját nyugis tempómat és bizakodtam, hogy nem tart sokáig az eső. Ahogy viszont világosodott és láthatóvá vált a környezet, egyre biztosabbá vált, hogy ma esély sincs arra, hogy kisüssön a nap. A versenyre jellemző, hogy már hajnali hat óra körül, szakadó esőben is voltak szurkolók a pálya mellett. A továbbiakban jelentőset esett a hőmérséklet, az eső pedig néha jobban, néha kevésbé esett. A kétszáz kilométer és a 7000 méter feletti szintkülönbség miatt komolyan kellett figyelnem az erőbeosztásra és a helyes táplálkozásra. Ez sikerült is, viszont a hideg és a folyamatos eső kezdte megtenni a hatását, ehhez jött még hozzá, hogy száz kilométer környékén komolyan kezdett havazni, a hőmérséklet pedig két fokra hűlt. Ehhez képest a faluba leérve a 8-10 fok kánikula volt már. Az egész verseny alatt próbáltam kikapcsolni minden gondolatot arról, hogy még mennyi van hátra, és mennyire hideg van. Sikerült is motivált maradnom és kezdtem elhinni, hogy esetleg sikerül befejezni. Arra viszont nem gondoltam, hogy július közepén akkora hó esik majd a környező hegyekben, ami járhatatlanná teszi a pályát. 135 kilométernél kiintettek minket és az akkori állás szerint értékelték a versenyt. Csalódott voltam a körülmények miatt, mert szerettem volna, ha a teljes távot sikerült teljesíteni elvégre a teljes idei felkészülésemet erre a versenyre alapoztam. A szervezők természetesen nem dönthettek máshogy, a körülmények nem tették lehetővé a verseny befejezését. Mire visszaértem a kempingbe Attila már a havas hegycsúcsokat fotózta. ő a 114 kilométeres távon indult, amit ugyanúgy lefújtak. Összességében nagy kihívás volt így is, remélem jövőre sikerül az egész távot teljesíteni.