- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Mint már többen is láthattátok a tesztnapon, a Merida már a 14-es palettával készült, úgyhogy most következzék egy kis beszámoló a márka három zászlóshajójáról, amik itthon talán legkeresettebbek lesznek. Kezdjük is a legújabb üdvöskével...
Első ránézésre a kerékpár nagyon rövidnek tűnik, rövid tengelytávval, emiatt nagyon kezes és könnyen kanyarodó jószágot kapunk. A váz kialakításában csomó újdonság található, például a cég által még nem használt tárcsafék felfogatás a lánc és a támvilla között. A hegesztések szépen eldolgozottak, nincsenek varratok. Ez régen csak a prémium vázak és néhány Cannondale „made in usa” kiváltsága volt. A bovdeneket nem törték meg, a felsőcsövön a vázon belül vannak elvezetve, illetve a váltókig végig bovdenházban futnak. Ez is újítás, a nagytestvéren nem ezt a megoldást alkalmazzák. Amiről még érdemes szót ejteni, az a142 mm széles X12-es hátsó agy. Ez az egész hátsó traktusnak igen nagy merevséget kölcsönöz. A váltás X9-es Sram, ami nekem évek óta nagy üzembiztonsággal működik, így merem ajánlani mindenkinek amatőr versenyzésre is.
A másik, kevésbé újdonság a merevfarú 29-es. Erről sok dolgot nem mondanék, szintén X12-es tengely hátul. Itt nincsenek végig házban a bovdenek, és a hátsó fékcső is felül lett elvezetve.
Ami kifejetetten tetszik ebben a modellben, az az összkép. Szép design, kiegyensúlyozott alkatrészek, évek óta formálódó koncepció, ami mára teljesen ütőképes bringává tette.
Parafereenek egy Big Ninety Nine Team jutott osztályrészül. Megszokott már, hogy hiába még csak nyár, vagy ősz eleje van, már a következő év kerékpárjainak első fecskéit próbálgathatjuk. A Merida újdonságait Európa legnagyobb szakmai kiállításán (Eurobike) már megleshettük, most itt volt az ideje, hogy az élmény-factort is beszerezzük.
Sajnos nem vagyok az a tipikus átlag méret, így a stílusomhoz közelebb álló kategória tesztmodelljeiből (One-Forty pld) nem jutott alám, de azt hiszem, senki más sem mondana nemet egy két millás paripa tesztjére, még ilyen esetben sem.
A Big Ninety Nine Team rövid rugóutas váza, villája, kormánya és nyeregcsöve is karbonból készült. A hatalmas 29"-os kerekek és 19"-os vázméret ellenére is összsúlyban igencsak a pehelykönnyű kategóriában lép a ringben. S bár tartottam a karbon-cuccoktól, figyelemre méltó merevséget mutattak a próba során. Sőt, már-már túlontúl kemény érzetet adott, ami egy maraton versenyen persze nem hátrány.
Ami nagyon szokatlan és furcsa volt, az a Rock Shox - számomra, a mechanikus lock out karok után - borzasztóan furcsán működő karja. Ha benyomom, akkor old ki, ha még egyszer megnyomom és kiengedem, akkor zár le. No persze furcsa volt a folyamatosan zakatoló (és a karbon váz által felerősített hangú) váltó is. De ebből is látszik, egy kikönnyített alkatrészekkel szerelt kerékpárt talán még jobban be kell állítani, mint egy közép-árkategóriást.
Utolsónak hagytam a One-Forty modellt, ami egy 140-es rugóúttal rendelkező, 27,5-ös all mountain gép. Amivel öröm a lefelé, de még felfelé is lehet haladni. Igazi mindenes azoknak, akik örömből, és nem feltétlenül teljesítménykényszeren akarnak bringázni. Ami elsőre a legjobb benne, hogy gyárilag menet közben állítható nyeregrúddal szerelik, így lejtőzésnél csak a piros kart meghúzva le tudjuk engedni.
Személyesen csak pár száz métert tettem meg vele, így nem tudok bővebben nyilatkozni, de KisDzsoni megdolgoztatta rendesen, és csak jó szavak hagyták el ajkának kerítését.
Mivel Kimura betegsége miatt nem tudta nyúzni a kerékpárokat, egy utólagos teszt keretében nekem kellett ezt helyette megtennem. Szegény fejem!
A tesztalany amire rápattanhattam az egy "belépő" felszereltségű paripa volt. Ez a One-Forty 5-b-nél azt jelentette, hogy a családban a legnehezebb és a legkevésbé felszerelt. Így is jutott Rock Shox lock-out-os első villa, és 2 állású hátsó rugóstag. A váltók Shimano Deore családból származnak.
A súly nem mondom, hogy nem hátráltatott felfelé, főleg amikor összehasonlítom a Big Ninety Nine Team-mel (jó az mondjuk 2 millát ér) de így is a családias peloton elején törtem az utat. A One-Forty nem cross country gép, nem is felfelé érzi jól magát. Az all-mountain kategória megfizethető részében található kerékpárt főleg a hullámvasutas, élmény bringázásra ajánlható. Jól hasít a sziklás, göröngyös terepen és lefelé is kellő magabiztosságot kölcsönöz még az amatőr "rájdernek" is.
Aki szeretné a kerékpárokat kipróbálni, Budapesten négy, vidéken kilenc helyen megteheti. Mindenképpen ajánljuk valamelyik bolt felkeresését egy próbakörre vásárlás előtt, így mindenki megbizonyosodhat róla, hogy valóban olyan bringát vesz-e, amilyenre személy szerint szüksége van-e. Ennek az eldöntésében a tapasztalt eladók a segítségedre lesznek, úgyhogy kérdezz csak tőlük nyugodtan!