Félmillás zsákbamacska?

Félmillás zsákbamacska?

Baumann Viola
Baumann Viola
2016/10/06
Nem vennék biciklit látatlanban.
Hirdetés

Én mondjuk szoktam futócipőt venni a neten, mert egyrészt, nagyjából tudom, mire van szükségem, és melyik márkától mit várhatok. Másrészt, max. 4 hónap alatt szétrúgom, szóval nincs marha nagy jelentősége. Harmadrészt, a két testvérem összesen négy lába nagyjából ugyanakkora, mint az enyém, szóval elég jól lehet velük cipőket cserélgetni. Tehát nem gondolom, hogy a netes vásárlás kipróbálandó cuccoknál ördögtől való lenne.

Ennek ellenére sem vennék biciklit látatlanban. Márpedig, a bolti, ránézéses vásárlás csak annyival jobb, hogy legalább tudom, nem a kicsinyített mását veszem (mint az az alibabán valakivel már előfordult), a színét sem a képernyőm beállításai határozzák meg, és a méretet legalább hozzávetőlegesen be lehet lőni.

 

Vidd el!

Erre a problémára találta ki a Merida a tesztprogramját, ami immár 9. éve fut, és amiben az az egyetlen megdöbbentő, hogy ugyan miért nem csinálja mindegyik márka. A lényege, hogy miután a neten, boltban, katalógusban kinéztünk egy-két nekünk való jószágot, besétálunk a programban részt vevő boltba, és a paripával az oldalunkon sétálunk ki, miközben a tulajdonjoga még nem vándorolt át hozzánk. A kereskedő szempontjából nézve, az lehet, hogy szegény tesztbringa kicsit megkarcolódik, kopik a fogassor, vagy valaki csúnyán megerőlteti a váltót, és persze a váz rejtett repedéseit is nehéz lekövetni. Viszont, ha mondjuk több mint kétszázért veszek biciklit, akkor szeretném kipróbálni is, és azt fogom megvenni, amelyiket próbáltam… Ez nyilván egyénenként változik, de félmillánál és afölött már garantáltan nem szeretnék zsákbamacskát. Sőt, ha nem muszáj, úgy egyáltalán nem szeretnék.

 

Merida One-Twenty Juliet Forrás: Paraferee - Mozgásvilág.hu
Merida One-Twenty Juliet
Kép forrása: Paraferee - Mozgásvilág.hu

 

Meridákat az ország 13 pontján kérhetünk ki tesztelésre: két budapesti boltban, a Bringalandnál és a Bergusonnál, és 11 vidéki városban, többek között Pécsen, Pátyon, Veszprémben, Miskolcon és Szombathelyen. Az új big.nine (29-es) és big.seven (27,5-es) családban például érdemes megfigyelni, hogy a bowdenelvezetés végre belülre került, hogy csökkent a súly, hogy rövidebbé, így könnyebben kezelhetővé vált a lánc, de a kábelbelépést is megcsodálhatjuk, amit a nagy Merida központban egy magyar mérnök srác fejlesztett.

 

És ha nem értek hozzá?

Ha valaki tudja, mit keressen, annak már csak azért kell ráülni a kerékpárra, hogy érezze is, valóban azt kapja, amit gondolt a gyártó, váz, alkatrészek alapján. Ha valaki nem ért hozzá különösebben, csak szeret, vagy szeretne tekerni, esetleg szintet lépne, annak jól jöhet, hogy a meridások még értenek is az általuk árult (és az általuk nem árult) biciklikhez. Például, ha az ember kíváncsi, hogy miért Srammal szerelték a kiszemelt szépséget Shimano helyett, akkor olyan őszinte választ is kaphat, hogy azért, mert időre abból tudott szállítani a gyártó. Elég hasznos feltenni ilyen kérdéseket, mert teljesen hamis világképet építhetünk fel magunkban, amit a szakember egy szavával porig rombol.

Ha tehát bringát vennél, légyszi, légyszi, próbáld ki előtte. Mégpedig egy montit terepen (lefele, durván is), országútit olyan aszfalton, ahol majd használod, fullyt pedig megfelelően beállított telókkal.

 

Vigyázat, a szépség vakká tehet!

És még a tesztelésnél sem mindegy, hogy indulsz neki. Például, ha úgy, mint én a teszttáborban, hogy a One-Twenty össztelós, alu Julietje egyszerűen gyönyörű a fukszia-sárga vázával, akkor ne csodálkozz, ha könnyebb vele lemenni a köveken, vagy elhiszed, hogy az a nagy, gonosz gyökér nem állíthat meg. Amúgy, a Juliet tökéletesen kényelmes volt, a fiúk irigyelték a váz színeit, a derékfájás messze elkerüli az embert a hátsó csillapítással, de maratonra én személy szerint nem választanám, mert túl sok energiámat elvezette a teló. Viszont lefele nem gondolkodtam, hogy át tudok-e menni az akadályokon, igaz, időm sem volt bármin is töprengeni, mivel Paraferee és Thommey nem vacakolnak a lejtőkön.

 

Merida One-Twenty Juliet Forrás: Paraferee - Mozgásvilág.hu
Merida One-Twenty Juliet
Kép forrása: Paraferee - Mozgásvilág.hu

 

Virsligumi és a vagány ciklo

Én mondjuk elvittem egy hosszabb körre egy Kultúrát is, azaz a Merida Scultura 6000 Discet, dekódolva egy karbon (az ezres modellek a szénszálasak, a százasok az aluk), tárcsafékes országútit, amitől – már csak az ára alapján is – azt vártam, hogy minimum felteker helyettem a hegyre. Hát nem. Nem tekert. Nekem kellett tekernem, ettől kicsit fel is háborodtam. Jó, azt nem éreztem, hogy magamon kívül még egy cangát is fel kell cipelnem az emelkedőn, de mondom, tőle azt vártam volna, hogy magamat se érezzem. Na de. Az hagyján, hogy felértünk, odáig egészen nyeregben éreztem magam. Csakhogy aztán le is kellett jönni, márpedig a Pilisszentlászlótól Visegrádig vezető út nem felfele húzza az aszfaltminőségi átlagot. A saját acélvázasom után a jó kis karbon úgy rázta a kezemet, hogy félre kellett állnom, amíg elmúlik a zsibbadás, és újra tudok fékezni. Pedig a tárcsára nem lehetett panasz, az úgy megfogta a biciklit, hogy majdnem a bozótban kötöttem ki. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy inkább a Comfort családot kellett volna tesztelnem, hogy nem volt tökéletesen beállítva a bicikli az én testméreteimhez, és hogy egyelőre nem indulok a Touron.

 

Merida Cyclocross Forrás: Paraferee - Mozgásvilág.hu
Merida Cyclocross
Kép forrása: Paraferee - Mozgásvilág.hu

 

Aztán felpattantam a karbon Cyclocross 6000-re is. Amit nem kellett volna, mert nem is ciklót akartam venni, hanem montit. De ez a bicikli terepen is százszor kényelmesebb volt, mint a Kultúra autóúton; aszfalton is ment, mint a nyíl, és mondom, a Touron egyelőre úgysem indulhatok, a többi szinthez meg teljesen jó. Terepen pedig egyszerűen elképesztő. Mászásnál simán veszi az akadályokat: nem pörög ki, nem csúszkál köves talajon, miközben a súlya alacsony, nagyon jól kormányozható, nem pattog, és isten tudja, hogy, de elvezeti a rezgéseket. Amúgy nagyon szép is, de nyilván, khm… tehát nyilván nem emiatt venné meg bárki is. Lefele, erősen köves talajon nem olyan érzés, mint egy fully, de a fullykra nézve szomorú is lenne, ha tök feleslegesen lenne rajtuk a teló. Igazából csak némi technika kell hozzá, szóval, ha tudunk bicózni, akkor a kis ciklo lefele is állat! Ha túl sok felesleges pénzem és helyem lenne a lakásban, akkor biztos ott állna egymás mellett a Cyclo cross 6000, meg a Paraferee által próbált Big.Trail (véleményt lásd lent), és velük járnék játszani szabad időmben. Ha fotelben akarnék szórakozni, akkor a Big.Trail óriás ballonos gumijain vigyorognék az erdőben, ha meg döngetni akarnék, miközben nagyon vagánynak érzem magam, akkor a ciklo indulna velem az ösvényekre… Mivel már így is 5 "biciglivel" lakom együtt, a terven még csiszolni kell.

 

Bringa-e vagy?

Be kell vallanom, hogy tőlem egyelőre kissé távol áll, de valójában az e-bike nem is hülyeség. Végülis ugyanannyit lehet vele tekerni, csak az ember távolabbra jut, mintha kizárólag önerőből szamaragolna. Mondjuk, ha amúgy motorozunk, akkor ez biztos nem olyan nagy szám, de minden más esetben nagyon vicces érzés, mikor tekerés közben elkezd húzni a bicó. Ha betévedünk egy tesztprogramot ajánló boltba, akkor mindenképp üljünk fel egy elektromos járgányra is, és legalább próbáljuk ki, hogy mi is az. Ha ugyanis a hétköznapokban ügyesen cikázunk az autók között, akkor van rá esély, hogy egyszer még öregek is lehetünk, vagy ki tudja, lehet, hogy a következő munkahelyünkön nem értékelik az átizzadt bringás ruhát a csekkolásnál, és ilyenkor jól jöhet egy rásegítős bicikli. Meridáék 2017-ben is újítottak az e-járgányaikon, és felső kategóriás montit is kérhetünk motorral. A Tesztprogram keretében pedig kivihetjük terepre a kiszemelt vagy csak kipróbálni óhajtott kétkerekűt, csak azzal számoljunk, hogy nehéz lesz tőle megválni.

 

Én ugyan nem, de Paraferee szerencsére ért a biciklikhez, viszont nem merészkedik országútra. Úgyhogy tőle kizárólag MTB-król olvashattok, íme:

Merida One-Sixty

Miután a Eurobike szakmai kiállítás Merida standján megpillantottam az új enduro bringát, nagyon izgatott lettem, és vártam az első találkozást élesben. Szerencsére a szokásos őszi partner találkozóra érkezett egy teszt modell, így eme várakozás nem volt hosszú.

 

Merida One-Sixty Forrás: Paraferee - Mozgásvilág.hu
Merida One-Sixty
Kép forrása: Paraferee - Mozgásvilág.hu

 

Első métereken arra lettem figyelmes, hogy a One-Sixty geometriájának tervezésekor nehezen tudták eldönteni, mire is legyen jobb – mászásra vagy lejtőzésre? Éppen ezért egy picit fura, öszvérérzést ad. Hol hosszúnak éreztem, hol rövidnek az L-es méretet, de hamar hozzá szoktam. Rögtön egy Fellegvár-mászással indítottam Visegrád óvárosából. Annak ellenére, hogy egy 160 mm-nyi rugóutakkal felvértezett paripával tekertem, meglepően könnyen felértem. A tesztkörön ezután pár kilométernyi hullámvasút következett, és végül a megérdemelt zúzás! Kövek, gyökerek, szűk kanyarok, gyors egyenesek váltották egymást. A One-Sixty pedig kezes bárányként ment arra, amerre vezettem. Egy furcsaságot tapasztaltam csak: a Float Link virtuális forgáspontos rendszerének köszönhetően fékezéskor kissé bemerevedik a hátsó rész, így ilyenkor jobban elpattog. Igaz, Steve Peat is megmondta már: a fék a b×ziknak van...

Bár a váz első háromszöge karbon, összsúlyban a One-Sixty tesztmodellje épp csak 14 kilogramm alatt volt (pedál nélkül). Ezzel nem a legkönnyebb enduro kerékpárok közé tartozik, de valószínűleg ezért lesz tartós.

 

Merida Big.Trail

Őt is vártam, hogy tesztelhessem, még hozzá két okból is: egyrészt a 90-es évek végén, az akkori technológia és piac engedte lehetőségekhez mérten nagyban ehhez hasonló bringát próbáltunk összerakni, így kíváncsi voltam, mennyire nyújt ez most mást. Másrészt az is érdekelt, hogy a borzasztó gyorsan felfújt, majd kipukkant fatbike-lufi után megérkező pluszos méretű gumikkal (2,6-3,0”) mennyire lehet tekerni.

 

Merida Big.Trail Forrás: Paraferee - Mozgásvilág.hu
Merida Big.Trail
Kép forrása: Paraferee - Mozgásvilág.hu

 

Az enduro bringa tesztkörével azonosra indultam a Big.Trail nyergében. A mászás enyhén nehezebb érzést nyújtott, mint a 160 mm rugóutas össztelóssal, pedig a 2,6”×27,5” gumikat 1,2 barra felfújtam. No de egy ilyen méretű külső rendesen felfekszik a talajra, nincs min csodálkozni. A síkabb részeken meglódult a paripa, és meglepően jól haladtam vele. Aztán a kövesebb, gyökerekkel gazdagított ösvény előtt gyors megszabadultam egy kevés légnyomástól (0,8 bar-ra engedtem a gumikat), majd pár percnyi gurulást követően fura dologra lettem figyelmes: arcomra széles vigyor kezd kiülni.

Ősrégi emlékek, betanult mozdulatok jöttek elő, és bizony az előttem, a One-Twenty össztelóssal haladó kolléga sebességét simán tartottam vele. A ballonos gumik és az extra széles (40mm) felnik rengeteget lehetőséget adtak, míg a váz geometriája nagyon jól kezelhetővé tette.

Összességében a Big.Trailt azoknak tudom elképzelni, akik most ismerkednek a terepkerékpározással, szeretnének nagyobb biztonságot/hibázási lehetőséget, viszont összteleszkópost nem vennének. Valamint azoknak jó még, akik imádnak technikás bringázásokra menni, de egy, az össztelósoknál kisebb karbantartási igényű kerékpárt keresnek...

 

A Merida tesztprogramról és a kerékpárokról bővebb infót a BikeFun Hungary Kft. weboldalán találsz.

Hirdetés