Felfedező természetjáró túrák Lachtal-ban

 

Nyári felfedező természetjáró túrák Lachtal-ban
Nagyon vártam a hétvégét, hogy újra az osztrák hegyekbe mehessek, hiszen itthon tombol a 40 fokos hőség. Gondoltam egy kis frissülés jót fog tenni, a hegyek között biztosan hűvösebb van. A meglepetés nem váratott sokáig magára, ugyanis Ausztriában is közel 30 fokos meleg van, így a hűvös levegő itt is az őszi időszakra tartogatja magát ezek szerint. Első napunk jó részét a kocsiban aszalódva utazással töltöttük, majd a második napon nekivágtunk a gyalogtúrának. A  Sissi Park**** -tól - ahol a szállásunk is volt - egy kanyargós erdei úton indulva céloztuk meg a fenti víztározót. Az út eleinte kellemes árnyékot adó fenyőfák között haladt, majd a magasabb régiókba érve el-el maradoztak a fák utunk mellől.
82588-IMG_1287_580.JPG
Hamarosan feltárult előttünk a dombos hegytető lágy íve és hatalmas füves mező mindenfelé, rajta legelésző tehenekkel. Túránkat a szélmalmok irányába folytattuk, ahol lenyűgözött bennünket a malmok magassága és karcsú szépsége. Elhagyva a szélmalmokat a felső víztározó, a  Tanzstatt-See  felé mentünk tovább, amelyben a hosszú meleg napok hatására a víz kissé leapadt ugyan, ám még tökéletes fürdőzési lehetőséget kínált az elcsigázott túrázók és a kiránduló kutyusok számára.
82588-IMG_1275_580.JPG
A hőséget és a tűző Napot a hegytetőn ellensúlyozta egy kicsit a lengedező szél és a kb. 26 fokos hőmérséklet, de azért érezhetően melegebb volt az átlagnál. Túránkat lejtőn lefelé folytattuk tovább, tulajdonképpen átvágtunk a sípályán és a  Tanzstatt Hütte  irányában ereszkedtünk lefelé egy kis belső frissítés reményében, ahol a társaság pár korsó sört le is gurított egyből. Mi nem álltunk meg, hiszen délutánra még egy rövidebb bringatúrát terveztünk, így siettünk vissza az apartmanunkba a kerékpárokért. Rövid pihenő után máris nyeregbe pattantunk és az előbb leírt útvonalon támadtuk meg a hegyet, egészen a kis tóig, majd mellette elhaladva a gerincen fel a  Kleiner Zinken -en (2135 m), majd a  Niederer Zinken -en (2212 m) át egészen a csúcsig, a  Hoher Zinken -ig (2222 m).
82588-IMAG0110_2.jpg
Utunk nem volt zökkenőmentes, néhol a vízmosások és a sziklák miatt az ösvény nehezen volt tekerhető, de igazából nem lehetett okunk panaszra, hiszen gyalogösvényen próbálkoztunk feljutni a montijainkkal. Ténykedésünket megannyi boci-szempár követte gyanakvóan, ám szerencsére inkább kíváncsiak voltak a különös jövevényekre és békésen legelésztek tovább.
82588-IMAG0124_580.jpg
A csúcsról lefelé már könnyebb dolgunk volt, hiszen egy köves szerpentin út vezetett egészen a völgybe, így a hosszabb mászást követően egy rövidebb lejtőzés után visszajutottunk a Sissi Park apartmanegyütteséhez. A vacsorát időben elcsíptük, így megérdemelten falatozhattuk a finom fogásokat, amikkel a konyha az estére készült.
A következő napon szállásunkról aszfalton gurultunk le a völgybe, majd azt terveztük, hogy terepen onnan visszamászunk. Meg is céloztuk Oberwölz (1100 m) városát, ám az ereszkedés közben olyan gyorsan veszítettük a szinteket, hogy végül 3,2 km-rel Oberwölz előtt visszafordultunk. Döntésünk jónak bizonyult, hiszen az aszfaltos mászás már a legelején is elég tikkasztónak tűnt, hát még a későbbiek folyamán. Kb. 4 km felfelé tekerést követően felfedeztünk egy táblát az út mellett, amely gyalogútként volt jelezve ugyan, de 3 órás túrautat ígért vissza Lachtalba az erdőn keresztül. Nekünk sem kellett ennél több, gondoltuk bicóval 2 óra alatt letudjuk a távot. Természetesen nem így lett. Mint később kiderült, az ösvényen ritkán és kevesen is járhattak, mert jól be volt nőve és a bicókat ezért gyakran tolnunk kellett. Az útjelzés szerencsére mindig jól láthatóan fel volt festve, ezért jó érzés volt tudni, hogy még jó irányba haladunk.
82588-IMAG0158_580.jpg
Az ösvény egyébként gyönyörű volt, néhol kiszélesedett és kedves alpesi mezők nyíltak meg ilyenkor előttünk, valamint a tehenek folyamatos kísérői voltak utunknak, lényegében ők voltak az egyetlen társaságunk, mert túrázókkal nemigen találkoztunk. Közel a gerinchez a vizünk már nagyon fogytán volt, ezért épp kapóra jött egy kis menedékház, ahol hegyi patak vizével tudtuk kulacsainkat újra megtölteni.
82588-IMAG0142_580.jpg
Célunk, a gerinc (1869 m) ekkor már nem volt messze, jól esett látni, hogy merre tartunk. Elérve a fennsíkot ismét feltárult előttünk a lachtali völgy képe és a kanyargós kis út, amin tovább kellett haladnunk lefelé. Könnyű szívvel gurultunk hát, hogy visszataláltunk a kiindulási pontunkhoz. A jelzett 3 órás út kerékpárral is 3 óra, szintben pedig kb. 1100 m-ről visszamászva a hegygerincre, 769 m-t jelent. Sajnos jelzett aszfaltmentes erdei kerékpárutak nem nagyon vannak, pedig a hely adottságai alapján indokolt lenne.