"Egy egykerekűnek gyakorlatilag semmi értelme nincs, azon kívül, hogy cirkuszi mutatványosok ezzel teszik látványosabbá a produkciót" - mindmáig erősen él ez a sztereotípia.
Az igazság azonban az, hogy egykerekűvel le lehet nyomni a 24órás montiversenyt , lehet triálozni (farönkökön ugrabugrálni), teljesítménytúrázni , sőt - egy áttételes megoldásnak köszönhetően - dinamikus tempóban városi közlekedésre is bevethető - elméletileg.
Az egykerekűt először a cirkuszi artisták kezdték használni, a kerékpárok elterjedésével egy időben. Ezek még egyedi készítésűek voltak, különféle bicikli alkatrészeket felhasználva. Napjainkban is kelléke a cirkuszi életnek, annyira hogy az artistaképzőben ebből a számból teljes értékű vizsgát lehet tenni.
Az egykerekűzés, mint sport a 90-es évek elején jelent meg. Egy konkrét ember nevéhez fűződik az egykerekűs sport kialakulása, ez pedig „Kris Holm” aki saját tapasztalatait is felhasználva tervezett újabb és újabb egykerekűket. Kezdetben felkerült egy terep gumi, ami már alkalmas volt a hegyi tekerésre – jobb tapadása révén, majd az ülés első felén elhelyezett egy kapaszkodót, amivel a stabilabb haladást segítette elő. Így már nehéz terepen is használható lett. Itt merült fel a kerék méret kérdése ill. a hajtókar mérete, ami meghatározza az egykerekű sebességét. Terepen általában 24"-es (24 hüvelykes), vagy 26"-es kerékméretet használnak, mivel ezzel már kellemes sebességet lehet elérni. Egyes modelleket fékkonzollal szerelnek fel, ami lehetővé teszi V- vagy hidraulikus fék használatát, a fékkart egy konzol segítségével lehet rögzíteni az ülés alatt.
Természetesen nem csak a hegyi kerékpározáshoz hasonló egykerekűzés alakult ki, megjelent emellett, a flatland-hez hasonló freestyle, street, ill. egyéb ügyességi válfajok is, amiből ma már „olimpiát” is rendeznek. Forrás: WikiPédia
A magyar fejlesztésű HUNI-REX monocikli Szabadalmaztatott hajtásmechanizmusa azon a felismerésen alapul, hogy a hagyományos kerékpár lánchajtása egykerekű járművön is kivitelezhető. Az eredmény: háromszor nagyobb sebesség, a hagyományos egykerekűkhöz képest , így bátran felveheti a versenyt a görkorcsolyázok-, gördeszkások, sőt akár a kerékpárosok táborával is!
Galériához klikk a képre!
Persze tele van kételyekkel az elképzelés. Egy ilyen ingatag, veszélyes/nek gondolt szerkezettel a városi forgalomban? Nincs fék, se kormány, hová kerül a lámpa, a prizmák, a csengő, azaz mit szól hozzá a KRESZ, stb, stb. Hát...
Felszereltség Azt, hogy tényleg olyan könnyen meg lehet-e tanulni egykerekűzni, csak akkor tudjuk biztosan, ha mi magunk próbáljuk ki, ezért kértünk egy Huni-Rex monociklit a Bi-drive-tól és nekiálltunk a nagy feladatnak.
Galériához klikk a képre!
Az első generációs hazai fejlesztésű tesztjárgány alumínium, egyedi tervezésű villával rendelkezik - ami ez esetben egyenlő a vázzal. A 26"-os duplafalú, csiszolt fékfelülettel rendelkező abroncsra Kenda Kwest külsőt helyeztek (úgy tűnik a különleges bringákra előszeretettel választják a Kenda márka termékeit). A 26”-os kerékméretből adódóan a felhasználási területtől függően bármilyen hagyományos 26”-os montikülsővel lecserélhetjük a gyári Kenda-t.
Tanulási tapasztalatok I. fázis: Egykerekűzni rém egyszerűnek tűnik, valójában lehetetlen.
Huni-Rex teszt Galériához klikk a képre!
II. fázis: Egykerekűzni marha nehéz, de talán nem lehetetlen.
undefined Kép forrása: undefined Galériához klikk a képre!
III. fázis: Egykerekűzni talán nem is olyan nehéz, de nagyon sok gyakorlás kell hozzá.
undefined Kép forrása: undefined Galériához klikk a képre!
IV. fázis: Na itt még nem tartok és sajnos egy baleset miatt egyelőre nem is folytathatom a tanulást – nem, nem egykerekűzés közben sérültem le, de ülni most nagyon nehezen megy sajnos… Ettől függetlenül úgy érzem, hogy még két óra próbálgatással már stabilan tudnék haladni, chö, még szép :)
Ha még sosem ültél egykerekűn, akkor csak úgy, a semmi közepén biztosan nem fogsz tudni felülni rá, fal mellett is nehézkes. Mi az iroda rekreációs szobájában (vagyis a konyha egyik sarkában) lévő bordásfalat és a rajta lévő, járókeretként szolgáló tolódzkodó vasat használtuk kapaszkodásra. Nagyon sokat kellet dolgozni azon, hogy fel tudjunk ülni a nyeregbe és szép lassan megszokjuk az előre-hátra mozgást. ( Megjegyzés : egy gyerekkorában sokat egykerekűző srácnak is nehézségei adódtak az áttételes egykerekűvel).
Galériához klikk a képre!
Azt mondták az okosok, hogy akár két-három óra alatt is rá lehet érezni az ízére . Ezt először úgy értelmeztük, hogy a sok-sok (tényleg nagyon sok) meló mellett, 5-10 perces kikapcsolódásként, több nap alatt hozzuk össze a minimum óraszámot, ez azonban csúnya tévedés volt részünkről. Kénytelenek voltunk ezért a munka Istenének oltárán két órát áldozni arra, hogy a gép elől felkelve a nap erős fényének kitegyük testünket és megtanuljunk végre monociklizni.
Tanpálya A kiszemelt helyszín a Margit- és az Árpádhíd közötti pesti sétány volt, párhuzamosan az ott futó bringaúttal - hátha annyira jól fog menni, hogy hazafelé már a kijelölt kerékpárúton haladhatok. Az elsődleges indok persze az volt, hogy a hosszú, végig korlát szegélyezte szakaszon egy kézzel mindig kapaszkodva próbáljunk meg haladni (erre a célra egy hosszú balett-terem is jó, végig futó korláttal, így a tükörben még csodálhatjuk is magunkat közben). Az első fél órában nagyképű gondolatnak gondoltam, hogy ilyen hosszú szakaszt választottam, mert ennyi idő alatt kb. másfél métert sikerült megtennem, azt is inkább az előrebukásoknak köszönhetően, mintsem a gurulásnak.
Galériához klikk a képre!
Technika Amikor felpattansz a monociklire, a pedálokat vízszintbe kell állítani, így lehet előre-hátra jól egyensúlyozni. A haladás legnagyobb nehézsége abban rejlik - még korlátba csimpaszkodva is -, hogy esés nélkül lendüljünk át azon a kritikus ponton, amikor a pedálok függőlegesen állnak és gyakorlatilag azokkal nem tudunk egyensúlyozni. Egyelőre nem tudom precízen behatárolni, hogy pontosan milyen testrészemmel egyensúlyozok, mert kb. még a talpamtól a fejbúbomig, minden alkatrészem megfeszülve küzd a nyeregben maradásért. Fél óra kellett tehát ahhoz, hogy ezen a ponton át tudjak lendülni - először csak egy tekerés erejéig - és további fél óra, hogy akár 5-10 pedálfordulatot is ki tudjak hozni magamból. Sajnos szegény járgány jó párszor nekicsapódott az aszfaltnak és ilyenkor mindig gyomorideget kaptam, hogy mit kapok majd ezért a bi-drive-tól. Azonban talán direkt, talán nem, de a HuniRex a vízszintes felületre dőlve - a kerekén kívül persze - csak a pedálokon és a nyereg elején lévő műanyag kapaszkodón feküdt el, amik eleve jól bírták a strapát és ami fő, hogy cserélhetőek. Érdemes ezért a gyakorlást pl. olcsóbb, műanyag pedállal kezdeni, amiért nem kár, ha kissé elkopik.
Galériához klikk a képre!
Még egy órám volt erre a feladatra, ez alatt az idő alatt egyre biztosabban tudtam haladni és néhány, örökkévalóságnak tűnő másodpercre még a korlát biztonságot adó fogdosását is mellőzni tudtam esés nélkül (sokat emlegetem az "eséseket", de valójában egyszer sem borultam akkorát, hogy ne a talpam érjen le elsőre. Ahhoz kb. be kéne legyen klipszbe szorítva a lábam, hogy együtt dőljek a monociklivel. Nagyjából olyan érzés, mintha valaki meglökne, a lábam ösztönösen lendül előre és meggátol a zakózásban).
A két óra gyakorlás alatt EGOméterem feljebb kúszott néhány százalékponttal, majd leizzadva és a korlátfogdosástól koromfeketére szutykolódott bal tenyérrel lezártnak nyilvánítottam az edzést.
Vélemény Egykerekűzni meg lehet tanulni. A magyar fejlesztésű Huni-Rexszel dinamikus sebességgel is lehet haladni. Gyakorlatilag akár a vázra, akár a "sofőr" testére fel lehet szerelni fényvisszaverőket és lámpákat, sőt még csengettyűt is, hamarosan féket is lehet rá opciósan szereltetni, tehát a biztonsági elvárásoknak meg lehet feleltetni – sőt, további speciális kiegészítőket lehet majd hozzá vásárolni. Mindezek alapján végülis helytálló az elképzelés, miszerint a városi közlekedés alternatívája lehet az áttételes egykerekű. Ettől független még mindig nagyon nehéz elképzelni azt, hogy a bringautakon - vagy akár az autók között - egykeréken biztonságosan lehetne közlekedni, mert egyelőre még mindig az a sztereotípia erősebb, ami szerint az egykerekű a mutatványosok eszköze. Nem mellesleg a KRESZ nem is ismeri az egykerekű kategóriát.
Ellenben ha azt nézzük, hogy montiversenyekre , vagy túrázásra használható alternatíva a Huni-Rex , akkor a válasz egyértelmű IGEN. Erről számos videó is tanúskodik: Klikk ide!.
Itthon várhatóan 2011 júniusától lesz kapható, 149 990 Ft- os (nem éppen alsókategóriás) áron. Türelmesen várjuk hát, hogy hová fejlődik az egykerekű kultúra.
Még több infó a Huni-Rexről: Klikk ide!