Menü

2019.07.10.     Hozzászólás 0

Egy verseny, ahol a részvétel a fontos - Trans Julius

Szuper pályák, családias hangulat, gyönyörű környezet… ezek várták idén is a Trans Julius négy napos enduro verseny résztvevőit, ahol nem igazán a győzelemért folyó küzdelem volt a legfontosabb, mint inkább az enduro kerékpározás öröme.


2017-ben rendezték meg az első Trans Julius versenyt, mely több szlovéniai helyszínt kombinált 4 nap alatt - nem titkoltan turisztikai felütéssel. Miután résztvettem ezen, a mesés tájak, a nagyon jó, családias hangulat és a kellemes pályák miatt alig vártam, hogy elteljen egy év, és mehessek újra bringázni ide, ám az achilles szakadásom miatt kihagyni kényszerültem a tavalyit. Így aztán az ideitől semmi nem tántoríthatott el... 

 


Mi az az endurozás?
A terepkerékpározás egyik alkategóriája, melyben változatos meredekségű – de legfőképp 20-25% feletti meredekségű – igen technikás pályákon kell lefele haladniuk a versenyzőknek, miközben a nyomvonal kezdeti és végpontja közötti menetidőt mérik, majd a következő hasonló szakaszig egy kevésbé meredek transzfer szakaszon kell tekerve feljutniuk, szintidőn belül. A szintidőn kívül érkezők számára a többlet idő büntetésként jóváírásra kerül. A Trans Julius verseny specialitása, hogy a transzferekre nincs határozott szintidő megadva, és a szakaszok 4 napra bontva kerülnek lebonyolításra.

 

A pályák

A Trans Julius fejlődésének egyik legjobb mutatója a szakaszok száma: míg az első rendezés során a 4 nap alatt 4 pálya várt ránk, az idein már 8 nyomvonal került kijelölésre! De nem csak a darabszámban történt változás. A nyomvonalak megkomolyodtak, sokkal technikásabbak lettek, és több is akadt, mely nagyobb, akár SloEnduro futamon is megállta volna a helyét.

Persze emellett a családias hangulat maradt, amihez hozzátartozik az is, hogy ezen a pályákon olyan kiemelt figyelemmel voltunk körbevéve, amit ritkán látni, tapasztalni… További újdonság volt idén, hogy minden nyomvonalon vakon kellett versenyezni – azaz előzetes bejárás nélkül, ami persze nem teljesen teszi egyenlővé az esélyeket, hiszen a helyi arcok továbbra is kellően begyakorolhatták előző napokban a már kijelölt pályákat.

 

65257334_2053675218269208_4082948632024711168_o_resize.jpg Forrás: Trans Julius Enduro Race

 

Na de, akkor az idei nyomvonalakról... Első napon Cerknoban kezdtünk, ahol rögtön 4 szakasz és 3 transzfer várt ránk. És sajnos nem csak a szakaszok, de az egész mezőny is várt ránk, miután hiába indultunk hajnali 3 órakor Budapestről, a Ljubjana környéki forgalom annyira megfogott minket, hogy a kiírt időponthoz képest másfél órával később érkeztünk meg... ezúton is köszönjük a szervezők hatalmas türelmét!

A prológ egy gyors, pár droppal és alattomosan csúszós kanyarokkal tarkított nyomvonalon haladt, melyen a hátralevő szakaszok indítási sorrendjéért gurultunk – az összetett eredménybe nem számított bele az itt elért idő. Teljesítése után azonnal neki is kezdtünk az első transzfer 500 méter szintjének legyűréséhez, amit a 30 fok feletti forróság, valamint az útra vetülő árnyékok hiánya igencsak megnehezített. A szervezők gondoltak erre előre, és a transzfer tetején izotóniás frissítő várt minket.

Miután a frissítés közben megkaptuk a prológon elért eredményünk alapján leosztott új rajtszámainkat, kezdetét vehette az igazi verseny. Félpercenkénti indítással rajtoltunk annak a nyomvonalnak, mely egy korábbi SloEnduro szakasza is volt már. Ehhez mérten meredek, gyökerekkel, droppokkal, switchbackekkel és technikás kanyarokkal telepakolt 7-8 perces pályán gurultunk.

A mért szakasz végén csak pár percet szusszanhattunk, mert jött az újabb transzfer, melyben ugyan sok szint felfele nem volt, de legalább az mind végig tolósan meredeken... A következő szakasz ismerős lehetett a 2017-es Trans Juliuson indulók számára. Egy nagyon gyors trail, minimális technikai részekkel, erősen csúszós kanyarokkal, a végén a település szűk sikátorszerű utcáin és járdáin sprint a célig. Ezen a szakaszon könnyen el lehetett dobni a vasat… és ha elsőre nem sikerült, sötétedéskor, este 9 órakor újra lehetett "próbálkozni", hiszen a harmadik mért szakasz ugyan az volt, csak már lámpafényben. A napfény hiánya valamint a pár órával korábbról még élénk vonalvezetés emléke nagyon megbolondította a pálya teljesítését... volt is pár túlvállalás, köztük nekem is sikerült az egyik kavicsos szűk kanyarban pár másodpercet eldobnom a vassal együtt. Szerencsére pár horzsoláson és a bosszúságon kívül nem történt más… jöhetett a vacsora és a sör!

A második napot autós transzferrel indítottuk, azaz mindenki a saját gépjárművével, becuccolva, átgurult a festői Most na Soci településre, pontosabban az a fölé magasodó hegyre, a Siroko turistaházhoz. Ez a helyszín és a nyomvonal szintén ismerős volt az első Trans Juliusról. 

 

65499440_2054303824873014_6151140217303597056_o_resize.jpg Forrás: Trans Julius Enduro Race

 

A hegytetőn lélegzetelállító panoráma tárult elénk a környék kisebb-nagyobb hegyeire, köztük a távolban tornyosuló Triglav-tömbre, valamint a lenti völgyekre és az azokban található településekre… Innen 500 méternyi szint és egy lendületes, jó ritmusú nyomvonal várt ránk. Később, a hazavezető úton a magyar csapat egybehangzóan ezt a pályát választotta meg a legjobbnak, legélvezetesebbnek, pedig a vége, nagyjából 300 méter sprintből állt. Az én teljesítményemet apró, de annál nagyobb technikai probléma hátráltatta, miután a szakasz felénél a lánc beszorult a váltókanálba, és lehetetlen lett pedálozni... már pedig arra igencsak szükség lett volna, főleg a célba sprinteléskor.

Bő egy órányi malomkerekezéssel jutottunk vissza a mért szakasz teljesítését követően a turistaházhoz, ahol ebéd várt ránk, majd a mezőny két konvojra bontva elhagyta a hegyet, hogy a átguruljon a vasútállomásra, hiszen a következő versenyközponthoz, Bohinjska Bystricába vonaton jutunk el... Ez a rész még mindig óriási élmény! Csak ülsz a kocsidban, miközben alattad suhan a vonat a festői környezetben, hogy negyed órával később, egy 6 kilométeres alagúton át megérkezz a hegy túloldalára. 

 

Át a hegyen kocsiban, a vasúton
A Szlovén Vasút érdekes színfoltja a gyönyörű alpesi tájon haladó Jesenice-Nova Gorica vasútvonal, amely a Száva völgyét köti össze az Soca völgyén keresztül az adriai térséggel. A nyomvonalat még a monarchia idején kezdték építeni, mely számos alagúton és hídon keresztül halad. Előbbiből a leghosszabb a Bohinjska Bystrica előtti közel 6 kilométeres, mely tulajdonképpen keresztül vágja a hegyet. A vasút érdekessége, hogy gépjármű-szállítóvagonokkal is el van látva, melyeken "utazva" negyedórára lehet csökkenteni a Most na Sociból Bohinjska Bystricáig tartó közel 2 órás közúti vezetést.

 

Sajnos már a vasúti szerelvényre való várakozáskor szárnyra kapott a pletyka, miszerint másnapra igen erős vihart jósolnak, ami miatt a szervezők az aznapi szakasz törlésén gondolkodnak... persze mindenki abban reménykedett, hogy nem így fog történni.

Másnap sajnos rá kellett jönnünk, hogy a szlovén meteorológiai előrejelzés nagyon pontosan működik. Már előző nap mondták a szervezők, hogy délelőtt 11, és délután 2 óra körül várható egy-egy hatalmas vihar, villámlással és özönvízszerű esőzéssel, és szinte szinte percre pontosan így is történt... Reggel jelezték a szervezők, hogy törölték a szakaszt. Persze ha nem egy dupla fekete és több részen erősen kitett nyomvonalról lett volna szó, akkor lehet, ezen információk ellenére is megtartják, de így túlzottan veszélyesnek lett ítélve.

Mivel mindenki bringázni jött, és nagyon kíváncsiak voltunk az új, az idei versenyre elkészült ösvényre, a szervezők rögtönöztek egy gyors autós felszállítást, és versenyen kívül, extra kísérettel, sokszor elhangzó „nagyon óvatosan” óvaintésekkel leereszkedhettünk a nyomvonalon… de milyen nyomvonalon!? Ej-atyuska-bátyuska! Hát ez a pálya minden bizonnyal nem csak átrendezte volna a mezőnyt, de erősen meg is szelektálja... Egy majd 100 éves, de már rég nem használt ösvény lett versenyzésre átalakítva, túlnyomórészt  70-80% meredekségű hegyoldalon, rövid egyenesek között szűk visszafordítókkal, néhol apró kövekkel, néhol sziklákkal, néhol pedig avarral fedett talajon… A 7-8 perces menetidőből szinte minden pillanatot „kézen állva” kellett ereszkedni. Miután - a pontosan érkező esőtől - alsógatyáig ázva értünk vissza a versenyközpontba, egyöntetűen mindenki belátta, hogy a szakasz törlése jó döntés volt a szervezők részéről.

 

65440673_2055664254736971_8192411935413633024_o_resize.jpg Forrás: Trans Julius Enduro Race

 

Utolsó napra maradt még két szakasz, melyből az első rögtön a négy nap tekintetében legnehezebb transzferrel indított. 760 métert pedáloztunk felfele a nagyjából 12 kilométeres úton, többnyire aszfalton és dózeren, hogy a végén egy közel kilométeres vállon cipelős résszel érjük el a rajt helyét. A nyomvonal felső része a törölt szakasz meredekségéhez és visszafordítóihoz hasonló volt – minden kanyarban egy szervezővel, hogy baj esetén elkapjon vagy segítsen. Ezt követően nagyon gyors, hosszú egyenesek következtek, köztük visszafordítókkal. Itt nagy előnyre tudott szert tenni az, aki esetleg bejárta előző napokban. Az alsó részén pedig gyökerek, katlanok és több drop várt ránk. Az ilyen 10-11 perces szakaszokra szinte képtelenség itthon felkészíteni a fejünket, kezünket, lábunkat…

A versenyközpontban a korábban vasúti tranfszferként használt vonaton érkeztünk vissza, ahol derült égből villámcsapásként kapjuk a hírt: az utolsó szakaszt szintén törlik a szervezők. Az indok egyszerű. A szakasz tömegrajttal indult volna, és a nyomvonal többnyire agyagos, az előző napi özönvíztől veszélyesen csúszós talajon halad. Mi a tömegrajtoltatás része miatt picit azért örültünk ennek...

 

Számok tekintetében

A Trans Julius 4 napos verseny, mely során összesen 8 mért szakasz várt ránk. Ezek során összesen 92 kilométert tekertünk, közel 8 órányi idő alatt.

Felfele nagyjából 2800 métert, lefele 4000 métert gurultunk (ezekben nincs benne a két törölt szakasz, melyek további nagyjából 800-800 méter szintet, és 8 kilométernyi tekerést jelentettek volna).

A 4 nap során 3 helyszínen jelöltek ki nyomvonalakat a rendezők - Cerkno, Most na Soci, Bohinjska Bystrica települések környékén. Minden mért szakaszon professzionális chipes mérés lett kiépítve.

A versenyre maximum 100 versenyző nevezhet, melyek között idén olyan távoli helyekről érkezettek is voltak, mint Ausztrália vagy Mexikó.

 

Költségek

Mindennemű számolgatás nélkül kijelenthetem, hogy ilyen jó áron más többnapos enduro versenyt nem tudnék mondani... csodálom, hogy ennyiből ki tudják hozni a szervezők ezt a fantasztikus versenyt!

Az előnevezési költsége 150 euro, amit februárig be kellett fizetni. Ez az indulási jogon felül tartalmazott egy egyedi ION mezt, minden napra egy étkezést, izotóniás frissítést és energiagéleket a transzfereken, egy vonat-transzfert, egy koncertet, egy DJ partit, a prológon a felszállítást, utolsó nap a korlátlan sörfogyasztást, valamint pár apróságot még a szponzorok jóvoltából a start-csomagban (mint például kulacsot, foltkészletet, térképeket a környékről).

A nevezésbe foglalt étkezéseken felül háromnapi reggelivel és kétnapi vacsorával kell készülni, amiket egy jól megválasztott szállással akár egy kalap alatt meg is oldhatunk, de nem szabad kihagyni a szlovén pékségek "gasztro-túráját" sem. Szállás-opcióra a kempingezéstől, a lakókocsizáson át, a teljes ellátásos apartmanig bőven akad lehetőség – nagyjából a napi 5-6000 forint/éj/főtől felfele mozognak az árak.

 

Gostilnica - trgovinica Štrud'l
Bohinjská Bistrica központjában találunk egy autentikus épületet. Amennyire kívülről picinek tűnik, olyan tágas valójában. Fedett terasszal, hangulatos beltérrel várják az étkezni és inni vágyó vendégeket, ritkán látott vendégszeretettel, széles mosollyal… A tradicionális ételek ízletesek, az adagok hatalmasak. Helyi kraftsörök és egyéb alkoholos és -mentes italok közül válogathatunk. A padlástérben pedig két, csodálatos apartmant találunk (teljesen felszerelt konyhával), ahol tuti kipihenhetjük a nap fáradalmait. További infó itt.

 

A négy nap alatt összesen 1100 kilométert autóztunk (Budapestről Budapestig), főként autópályákon (a hazai és a szlovén pályamatrica személyautóra: 3500 + 4783 Ft), így az utazási költségnél egy kicsit magasabb fogyasztással kell számolni. Kint az üzemanyag a cikk írásakor szinte olcsóbb volt, mint itthon (persze nem az autópályák mellett nézelődve). Parkolásért egyik helyszínen sem kellett fizetni.

 

Egy ember, aki összefogott mindent

1 koncert, 1 DJ est, 3 versenyközpont, 4 napnyi rendezvény, 8 szakasz, 74 rider… plusz a szponzorok és egyéb támogató szervezetek ismeretében azt gondolhatnánk, egy ilyen rendezvényt hatalmas csapat koordinál és vezényel, de a Trans Julius mögött egy ember áll, Vesna Stanic. Ő az, aki az utolsó egy-másfél hónapját a fő munkáit háttérbe szorítva napi 12-14 órát szervezett, egyeztetett, épített. Ő az, aki összehozta ezt a fantasztikus rendezvényt, és most nem véletlenül nem versenyt írok, hiszen a Trans Julius attól függetlenül, hogy vérbeli enduro versennyé nőtte ki magát, még mindig egy családias hangulatú esemény, ahol rengeteg új ismerősre és barátra lelsz, miközben kedvenc hobbidnak is hódolhatsz, és összemérheted erődet valamint tudásodat a profibbakhoz. Hvala za vse Vesna! Respect! 

Mi szinte biztos, hogy jövőre is ott leszünk… de jó lenne, ha 2020-ban nem csak négy főből állna a magyar versenyzői csapat, mint idén. Gyertek ti is, a szuper élmény, családias hangulat, és mesés helyszínek garantáltak! Legyünk minél többen magyarok!

 

Olvass többet a témáról: trans julius, útibeszámoló

Ajánló