Bükk Maraton 2012 beszámoló Hír

Kimura szerint...

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy a  legutóbbi Duna maraton  után úgy döntöttem, nem szeretnék megszakadni a következő maratonon, mert az ottani napszúrás kicsit elvette a kedvemet az ilyen negyven fokban való biciklizéstől. Hiába volt a héten pár hirtelen lezúduló nagy eső, a hőmérsékleten ezek mit sem változtattak, így  megint majdnem rekord meleg várt ránk.  Pont ebből a megfontolásból nem hosszúra,  csak középre neveztem, és gondoltam, örömbringázom egyet az egysebességes biciklimmel.

 



 

Az idei év felkészülés szempontjából ismét felemásra sikerült, viszont van egy fix felmérő köröm, ahol látom milyen erőállapotban vagyok. Ez a Kiscelli utca aljától a Hármas tetejéig tart, és pont fél óra szokott lenni. Múlt vasárnap mentem egyet, hogy meglássam milyen állapotban vagyok, ráadásul a single speed géppel, és  másfél perccel döntöttem meg az eddigi rekordomat.  Hát ezek szerint jó erőben vagyok, reménykedtem, hogy lehet keresnivalóm a mezőny első negyedében.

 

A reggeli leutazás Felsőtárkányba  gond nélkül ment, talán kicsit fáradt voltam a hat óra alvástól, de versenyek előtt sajnos nem tudok többet aludni. Reggelinek némi tészta, és mivel nem volt másra idő a nagy sietségben, két zacskós csokis croissant. Indulás előtt ittam még rá egy kis isot, és vártam az indulást. Elsőnek a hosszúsokat engedték el, ez a táv volt idén a Nemzeti Bajnokság, úgyhogy nagy izgalmakat várhattunk, attól függetlenül is, hogy  Burucki Szilárd sajnos kulcscsont törés miatt kénytelen távol maradni a versenytől . Nagy esélyesnek  Blazsó Marci  számított, aki gyakorlatilag mindent megnyert, amin elindult. Ők lassan elindultak, én meg már melegítettem.

 



 

Mi is beálltunk a rajtba, minden tökéletes, minden szép,  igen jól érzem magam, süt a nap van minden. Pár perc kötelező várakozás után jött a fire, elindultunk... Az első másfél-két kilométer még viszonylag síkon ment, ez annyira nem kedvez nekem, a kis áttételen pörgetés miatt, azt még gyakorolni kell. Nem telt el öt perc, jött a rosszullét. Kiment minden erőm, elkezdtem reszketni, és  jött a hányinger.  Teljesen rosszul voltam, kb. az nem volt meg, hogy hol vagyok. A lábamban alig volt erő, többször beletoltam olyan helyeken, ahol amúgy nagytányéron mennék fel, kétszer meg le is ültem a földre pár percre, hogy jobban legyek. Sima víz nem volt nálam csak bekevertek, ezek meg csak tovább émelyítették a gyomrom. Az első itatóponton megittam egyben egy kulacsnyi vizet, ettől kezdtem jobban lenni. Megvolt minden baj okozója,  a műanyag croissant reggelről, nem szabad ilyen mű undorító kajákat enni.

 



 

Végre jobban lettem, az erőm szép lassan jött vissza.  Elkezdtem lassacskán visszaelőzni az embereket,  de itt már eléggé a vége felé jártam, éreztem, hogy ebből már legjobb esetben is csak kirándulós időeredmény lesz. Még egy kis mászás után jött egy hosszú lefelé. Itt elkövettem egy hatalmas hibát, nem néztem hátra, amikor egyik nyomból átmentem a másikra, inkább a fülemre hallgattam ami becsapott. Ebben a pillanatban érkezett meg mellém egy sporttárs, aki már sajnos nem tudott fékezni, meglökte a kormányomat, én meg negyvenes tempóból elszálltam, mint a győzelmi zászló. Sérülések, a bal térdembe beleálló kormányvég csúnya zúzódást okozott, nem tudom megtartani a saját súlyom vele és hajlítani a lábam, jobb térd horzsolás, jobb könyök csúnya horzsolás, zúzott borda, ágyból nem tudok kikelni rendesen, zúzott váll, nem megy az emelés. Hát, nagyjából ennyi. Kényszerpihenő most pár napig, inkább nem is mutatok horrorképeket, hogy nézek most ki.

 



 

Szerencse, hogy a másik srác nem esett, nekem nem lett ennél komolyabb bajom, és közel volt a rajt-cél terület, így egyből tudtam menni az orvosokhoz.  A versenyem véget ért.  Felsőtárkány mumus nekem, itt minden augusztusban összeszedek valami sérülést, ami miatt ki kell hagyni egy kis időt. Tavaly a porckopásom jött ki.

 

Miután megvártam a beérkező ismerőst, akivel jöttünk,  ellátogattunk a rétesfesztiválra a tópart mellé.  Volt itt minden, mi szemnek-szájnak ingere. Rétesek ezerféle ízben, jómagam egy meggyes, mákos-meggyes, és egy túrósat tömtem magamba, hát azt kell mondanom, hibátlanok voltak. Közben szólt a népzene táncbemutatóval, az alábbi képen pedig éppen a középtáv győztese tömi magába a jól megérdemelt süteményeket.

 



 

Volt itt mindenféle vásárfia a kézműves szappantól, báboktól a patronos pisztolyig, meg a „nagymagyarországos pólóig” bezárólag minden, amit ember el tud képzelni. Mikor jó belaktunk elindultunk vissza a célhoz, hogy bevárjuk Salát, aki egy éjszakai műszak után vállalkozott a mai tekerésre.

Sajnálom, hogy csak vasárnap reggel mentünk le,  jó lett volna csomagkapcsolva eltölteni egy egész hétvégét lent.

 

Ami tetszett a Bükk maratonon

Jó ötlet volt egy időben rendezni a rétesfesztivállal. Így ha családdal megy az ember, nem unatkozik az asszony meg a gyerek, míg apa teker.

Plusz pontot jelent még az igényes póló amit kaptunk.  Egyrészt nem a tipikus fehér géprongy, másrészt, ami miatt már régóta értetlenkedem, hogy miért nem lehet igényes mintát tervezni rá, amit szívesen hordana az ember hétköznap is. Most ez az álmom végre megvalósult, és  egy jófajta matyó mintás cuccot kaptunk,  tegnap már abban mentem dolgozni.

Külön jó volt, hogy itt  a távokat külön indították,  így nem kellett elszenvedni a máshol már megszokott ezer ember egyszerre dolgot.

A  pályakijelölés szerintem egyértelmű volt,  bár mindig akadnak emberek akik így is képesek eltévedni. A pálya azon része amin mentem tetszett, nem a legtechnikásabb, viszont kellően haladós, és a kevésbé gyakorlott kerékpárosok is mindenféle gond nélkül teljesíthetik. Mint írtam a frissítőt csak elsuhanva láttam, viszont több asztal is volt, egymástól kis távolságra, ami segít, hogy ne kis területen koncentrálódjon a sok ember.

A  beérkezés után  volt egyből frissítő, ahol  folyamatosan locsolta a hölgy az embereket vízzel . Ő neki kézcsók,  életet mentett  ebben a nagy melegben, szerintem sok ember vélekedik hasonlóan.

 



 

Ami nem tetszett a Bükk maratonon

A helyszín adottságai lévén árnyékot nehezen találni, ami a negyven fokban külön problémát jelentett. Véleményem szerint szervezői oldalról találhatnának végre megoldást, hogy ne forrjon fel a versenyzők feje.

A több mint ezer emberre volt  3db kerékpármosó , és  EGY zuhanyzó  a puszta végén. A rajtcsomagban egy zselé meg a póló kivételével más nem volt.

Aki nem hónapokra előre nevez, az  9 ezer forintot  ad ki erre az eseményre, amiért az ellenszolgáltatások értéke a töredéke. Aki komolyabban nyomja, az nagyrészt úgyis saját zsebből megy végig a távon kajából. Én a rosszullét miatt most nem is ettem semmit, csak vizet ittam - így a frissítőről nem tudok nyilatkozni - de annak legalább háromfogásos menünek kellett volna lennie, hogy némileg kompenzálja a ráfordított összeget.

Az országos bajnokaink rossz feliratú mezt kaptak, az érmekre pedig még csak annyit sem írtak rá, mikor, és melyik kategóriában, milyen versenyen nyerték.

 

A szervezéssel kapcsolatban a főszervező Nagy Ádámot faggattuk, érdemes elolvasni!

 

 

CicaBetty szerint...

Én a rövidtávosok mezőnyében indultam, úgy gondoltam, hogy a 40 fokos hőségben bőven elég lesz a 37 km.

1200 nevező közül a kánikula ellenére 1026-an nekivágtak a versenynek, ráadásul a hosszú távon olyan sokan indultak, hogy úgy tűnt ki is ürül a versenyközpont. Végül azért minden távra összegyűlt a szokásos tömeg.

A rajt után csak arra fókuszáltam, hogy a porfelhőben néhol tiszta levegőhöz jussak, amire csak az első emelkedőn volt alkalmam, ahol belassult a tempó. Mindenki tudta, hogy az első 11-12 km húzós lesz, ezért igyekeztünk takarékoskodni az energiával. Az első 6-8 km elég nehezen ment, lassan melegedtem be, a lábaim kicsit erőtlenül forogtak. Nem sokkal később azért már összekaptam magam és igyekeztem gyorsabb sebességre kapcsolni. Az első itatópont előtt - ami az emelkedő tetején, a 12. km-nél volt -, az erdei ösvény összeszűkült és enyhén kövessé is vált. Itt már többen tolták is, illetve kiálltak ivószünetet tartani.

Én folytattam a tekerést, annak a híve vagyok, hogy még mindig jobb lassan tekerni, mint megállni és tolni, illetve már nem volt messze a frissítő zóna. Ahogy megérkeztem néhány pohár vizet felhasználtam a hajam és a mezem bevizezésére, konkrétan végigöntöttem magam néhányszor, ami már önmagában felüdülés volt. Ezután kértem egy kis iso-t a kulacsomba, ittam néhány pohár vizet és indultam is tovább. Ezután lejtős szakasz következett.

A pályák kijelölése egyértelmű volt , elágazásoknál fehér csíkkal keresztbe húzva a helytelen irány, a fákon piros jelzések, valamint itt-ott segítők mutatták a helyes utat. Már egész jó tempót mentem a fennmaradó pályaszakaszokon, kicsi fel-kicsi le jellemezte a pályát.

 

A baleset

Örömömnek egy kellemetlen baleset vetett véget, ami kb. a 18-20. km-nél következett be  egy olyan kerékpárossal, akinek sem nevezése, sem bukósisakja  (!) nem volt! Egyik csapattársam előtt bukott sajnos és rémisztő sérüléseket szedett össze. Később mentőhelikopterrel szállították kórházba. Igazából nem is értettem, hogyan keveredett a pályára rossz minőségű kerékpárjával, gyengén működő fékekkel. Állítólag 50-nel száguldott lefelé, teljesen koordinálatlanul. Ez az eset amellett, hogy az ő saját testi épségét veszélyeztette, veszélyt jelentett a szabályosan versenyzők számára is, akár össze is ütközhetett volna másokkal. A szerencsétlenül járt kerékpáros mellett hárman is maradtak, amíg a mentő kiért, ami sajnos elég lassan tudott csak az erdő mélyére keveredni, mert már szinte elértem a befutó előtti aszfaltos utat, amikor szembe jött velem.

A konklúzió azt hiszem egyértelmű: bukó nélkül eleve ne indulj el montizni. Bukó nélkül ne indulj (és nem is szabad elindulni) montiversenyen. Bukó nélkül ne indulj el úgy montiversenyen, hogy nevezésed sincs, mert egyrészt etikátlan, másrészt bunkóság, harmadrészt meg baleset esetén a szervezőknek nem is lenne kötelességük segíteni. No és persze a bringádat sem árt felkészíteni a versenyre.

 

Célbaérés után

Kicsit rezignáltan érkeztem a célba , már nem is tudtam magamra koncentrálni igazán. Néhány újabb pohár víz elfogyasztása után elsiettem a bringamosóba, úgy éreztem, nemcsak a bringának van szüksége a frissítésre. Miután az egy szem zuhanynál kígyózó sor állt, a gőzborotvás tusolást választottam, és nem bántam meg, mert hatékonyabbnak is bizonyult a por eltávolításában. A forróság csak nem akart alábbhagyni, ezért gyorsan árnyékot kerestem a csapatsátor alatt, ahol néha-néha járt egy kicsit a levegő. A központi sátor alatt ennél rosszabb volt a helyzet, amíg a büfében álltam sorban, szinte jobban szakadt rólam a víz, mint a pályán. Mindenesetre megküzdöttem 2 pohár kóláért, még szerencsére éppen időben, mert később el is fogyott.

Összességében én elégedett voltam a szervezéssel,  a rövid távon elegendőnek éreztem az egy itató pontot, ellenben a középtávosok kicsit hiányolták a sűrűbb frissítést, főleg ebben az irtózatos melegben.

 



 

Top Maraton sorozat 3. állomás - XII. Bükk Maraton, eredmények:

 

 

A felnőtt férfi címvédő Buruczki Szilárd korábbi kulcscsonttörése miatt nem állt rajthoz; szoros csata volt várható Juhász Zsolt és Blazsó Márton között, ám utóbbi defektet kapott, kerékcserére szorult, így időt vesztett, amit már nem tudott ledolgozni a fiatal Juhásszal szemben, aki a hőségben olyannyira kihajtotta magát, hogy a célban orvosi segítségre szorult.

Nőknél a címvédő ismételt, Dósa Eszter mintegy hat perces előnnyel ért célba örök riválisa, Módos Gabriella előtt.

 

 

Felnőtt férfi, hosszútáv (93 km):

1. Juhász Zsolt (EuroOne Waberer's Cube Pro MTB Team), ideje 3:57:53,

2. Blazsó Márton (VKE-Nelson), 4:02:27,

3. Süle Róbert (KTM-DigitalJet), 4:29:54,

Abszolútban 3. Horváth Csaba (KTM-DigitalJet), 4:29:23 (master1 bajnoka).

 

Felnőtt női középtáv (58 km):

1. Dósa Eszter (Vitalitás SE), ideje 3:00:36,

2. Módos Gabriella (Merida Maraton Team-CST), 3:06:34,

3. Balázs Beáta (Bringabanda SC), 3:47:48,

Abszolútban 3. Németh Nóra (Alpinbike Team Giant Enduro CsontiCar), 3:14:52.

 

További magyar bajnokok:

Megyaszai Lilla és Erdélyi Attila (U17),

Kubovics Klaudia és Somlai András (U19), Rusovszki Gábor (master3),

Kis József (master2).



További felnőtt győztesek:  Temesi Viktor (középtáv), Bene Zoltán

(abszolútban Erdélyi Attila) és Ringelhann Fanni rövid táv.

 

Teljes eredménylista:   http://www.temposport.hu/download/2012_bukkmaraton.pdf

 

A szervezéssel kapcsolatban a főszervező  Nagy Ádámot faggattuk, érdemes elolvasni!