Az álom megvalósult - Dolomiti Superbike Hír

Egy régi terv (álom) vált valóra, 10 év után jubiláltam, ismét részt vettem a Dolomiti Superbike montis maratonon. A  90-es években mélyen megérintett a Dolomitok , már 1994-ben és 1997-ben is jártam a környéken, de akkor még túrabringával „felmálházva”. Akkor elhatároztuk ide vissza kell jönni montival. 2000-ben Magyarországon még igen gyerekcipőben járt a maraton sport. Az akkori nagy külföldi maratonozó  és bringás szakíró Popovics Gyuri társaságában volt lehetőségem először kipróbálni a Dolomiti Superbike-ot, már akkor tudtam, ide visszatérek.
 
az első emelkedő tetején, 2000 m felett, itt még nem tudtam mi várt rám, csak sejtettem…
 
Mi változott azóta? A táv hosszabb lett, megnőtt a szintkülönbség, eltűntek a V-fékes gépek, mindenki tárcsafékkel, carbon vázzal, ja és lehetőleg könnyű össztelós gépekkel teker, digitális fotók készülnek…. De lássuk részletesebben:
A 16. Dolomiti Superbike versenyen 3.648 induló vett részt 33 országból a hosszú és közép távon. A legtöbben természetesen olaszok-közel 3000-en, majd németek, osztrákok, belgák, svájciak, hollandok és csehek. A résztvevők többsége a 34 és 47 éves korosztályból került ki, a legidősebb induló 70 éves volt.
 
ezt a sokszoros patakátkelést nagyon profin kiépítették, persze máshol tényleg kellet patakban is menni…
 
A maraton Villabassa nevű faluból startol reggel fél 8-kor. Hogy miért ilyen korán? Praktikus oka van, a rendezvény legfőbb szponzora a régió idegenforgalmi hivatala, így a korai start miatt kénytelen vagy a környéken megszállni. A versenyen mindkét táv együtt rajtol, 38km-nél - magad mögött az első nagy mászással - eldöntheted, hogy elegendő a középtáv, vagy vállalod a hosszú táv közel 4000 méteres szintkülönbségét. Persze a döntésedet nagyban befolyásolja az időkorlát is, a pályán 4 ponton van időkapu, ha nem éred el a kijelölt idő alatt, akkor automatikusan lezárják a pályát és a legközelebbi aszfalt úton visszaküldenek a célterületre.
 
Túl a 110. kilométeren…A Dolomiti Superbike esőben, eső után is jól járható. A talaja nem ragad, csak esetleg csúszik…persze csak ott ahol gyökeres
 
Kíváncsi voltam hogyan tudnak a versenyen, a pályán ennyi bringást kezelni: a nevezési csomag átvétele már 2 nappal a verseny előtt megkezdődik, körülbelül 10 perc alatt megkaptam csomagom, telis-tele a szponzorok hasznos termékeivel. Persze helyszíni nevezés nem volt, a nevezés online betelt már június elején. A rajtoltatás 5 perces blokkokban történt, egyszerre 700 versenyző indulhatott, tervezett befutási idő szerint kellett már előre nevezni. E szerint kaptuk a rajtszámunk számát és színét. Az első 100 rajtszámot az eddigi legjobb teljesítők és a VIP személyek kapják. Az én rajtszámom (mint Bike Mag-Merida Maraton Team-CST ) teljesen véletlenül a 69-es lett, aminek nagyon megörültem, hisz a bringám típusa 96-os: …
 
Végre a célban, 8 óra 40 perc a nyeregben. A rajtszám szerencsét hozott, teljesen véletlen, hogy a 3600 indulóból pont én kaptam, pedig másoknak is volt Ninety-Six gépük-)
 
Megjegyzem, ekkora tömegben még soha nem maratonoztam. Mivel a verseny első 17 kilométere alatt 2014 m magasra kell feljutni először aszfalton, majd erdei murvás úton, a mezőny jól széthúzódik.
 
Próbáltam az erőmet jól beosztani, mert ennyi szintet még soha nem tekertem egyszerre, illetve az olasz időjósok szerint az év eddigi legmelegebb vasárnapjára számíthattunk. Nem versenynek, inkább  „teljesítménytúrának”, kihívásnak fogtam fel a hosszú távot. Egy cél lebegett előttem, egy jót bringázni, megcsinálni szintidőn belül, elérni minden időkaput, megúszni baleset nélkül, elkerülni a görcsöt, lehetőleg nem eléhezni, dehitradálódni. Az első időkaput bőven elértem, de meglepődve láttam, a legtöbben a hosszú távot választották. (Hazai maratonokon  általában 150-en vagyunk hosszú távon, itt meg sikeresen szintidőn belül 1400 férfi és 60 nő fejezte be, hihetetlen ez a létszám)
Ami már az első lejtőn szembetűnt, az hogy a murvás, sodródós lejtőn számomra felfoghatatlan sebességgel küldik lefelé. Egy ekkora tömeg azzal jár hogy por, por és por…elég egy kanyar, egy fékezés és nem látsz a portól.
 
a mósónál nem kellet sorba állni, 2 helyszínen legalább 20 mosó várt a célbaérkezőkre. A bringán jól látható a 2.kulacs házi tuningja.
 
Körülbelül 75 kilométernél, 2300 méter hegymenettel mögöttem éreztem, hogy itt pont elég lett volna . Az időjósoknak igaza lett, kezdett a meleg elviselhetetlen lenni, még 2000 méterhez közel is 30 fok felett volt a Polar órám szerinti hőmérséklet. Hiába készültem 2 kulaccsal, hiába álltam meg minden frissítőnél, erre a melegre nem számítottam. Közben megjelentek a viharfelhők és érződött a fülledt levegőben eső lesz…meg is jött 80 km után, jó kis zápor, vihar kíséretében. Először még örültem, gondoltam elveri a port, de aztán ahogy egyre jobban esett, esett a hőérzet, meg kezdett csúszni az út.
 
Itt az élmezőny még együtt haladt, a győztes Urs Huber az élen
 
És a neheze még hátravolt, újabb és újabb elgyötört mászások, észveszejtő lejtőzések. Amíg délelőtt a rekord meleg és a por, délután az eső, 20 fok alatti hőmérséklet és a csúszós lefelék okozták a nehézséget. Az utolsó emelkedő után jól elfáradva(kissé kimerülve) gondoltam már csak legurulunk és kész…na jött a feketeleves, a végét megfűszerezték egy jó technikás, gyökeres ösvénnyel , ami az eső hatására igen csúszós lett. De végre a cél elérkezett és az eső is elállt.
 
Egy pihentetős egyenes szakasz kb 1400 méteres magasságon, háttérben a híres Monte Cristallo csúcsa.
 
Az erőmet jól sikerült beosztanom, sikerült teljesítenem, bár több mint 9 órát voltam a pályán . Hogy miért érte meg mindez? Igazi magashegyi környezetben tekerhettem, az Alpok szerintem legszebb ösvényein, bringás útjain, egy profin szervezett versenyen. Ide még visszajövök.
 
Tények: A Dolomiti Superbike helyszíne Budapestről közel 700 km-re található. Érdemes időben nevezni, idővel a nevezési összeg növekszik, illetve a létszám limitált. Ha eljössz a versenyre érdemes pár napot maradnod, bringás eldorádó a környék, igazi turista paradicsom. Családdal, gyerekekkel, barátokkal ideális „aktív” nyaralási célpont lehet.
 
Egy kis erdei csiki-csuki, néhány fahíddal a vizenyős terepen. A 61 hosszú távot teljesítő nők egyike.
 
A nevezési díj 60 euro, hogy ez mit foglal magában: A versenyen 9 frissítő pont található, a frissítő pontokon izotóniás ital, szendvics, banán, alma, dinnye, sütemények, gél, izotóniás szelet, keksz. 500  szervezője van a versenynek, a pálya minden pontján lelkes segítők, balesetisek vigyáznak a versenyzőkre. A rajtcsomagban minden induló - az egyik szponzor - Vaude szélmellényét kapta, hozzá még Enervit szeletet, gélt, kekszeket, olasz tésztát, pasztát. Ja és a végén amikor az időmérő csippet leadod értékes ajándékok közül választhatsz, pl Vaude keréktáska , hátizsákok, pólók, sapik közül, amit épp szeretnél. Illetve jár még hozzá hatalmas paszta party, masszázs….
 
Bővebb info a versenyről és a környékről: http://www.dolomitisuperbike.com/ és  
Pályarajz és szint térkép: http://www.dolomitisuperbike.com/en/courses.html
A 2010-es verseny videója:
 
És jöjjön pár szó az élmezőnyről: A hosszú távon ( 119,9 km / 3.830 m szint ) dupla svájci győzelem született. Urs Huber 4:50.06-es idővel nyerte a hosszú távot, őt követték az olasz Mirko Celestino és Mike Felderer.  A nőknél a svájci Erika Dicht nyert 5 óra 44perces idővel, őt követte a finn   Pia Sunstedt és a brit Sally Bigham. 
 
A svájci Urs Huber nyerte az idei versenyt, hihetetlen 5 órán belüli idővel. Nyereménye 2500 euró-)
 
Elite Férfiak 1. Huber Urs 1985 (CH)  4:50.06,5  Team Stöckli - Craft 2. Celestino Mirko 1974 (I)  4:50.26,3  Semperlux Axevo Haibike 3. Felderer Mike 1983( I)  4:52.32,4 Full Dynamix 4. Vastaranta Jukka 1984( FI)  4:53.31,7. Tampereen Pyora Union 5. Deho Marzio 1968 (I) 4:53.51,4 . Cicli Olympia 6. Debertolis Massimo 1975 (I)  4:57.26,1 Full Dynamix 7. Sahm Stefan 1976 (D) 4:59.00,0 Team Bulls 8. Pallhuber Johann 1974 (I) 4:59.26,9 Silmax Cannondale Racing Team 9. Platt Karl 1978 (D) 5:01.08,9 Team Bulls 10. Leisling Matthias 1988 (D) 5:03.50 Muskelkater Genesis Team
 
80892-dobogo_best10.jpg
 
Elite Nők 1. Dicht Erika 1981 (CH) 5:44.04,6  Wheeler IXS Swiss Team 2. Sundstedt Pia 1975 (FI) 5:49.29,5. Craft Rocky Mountain 3. Bigham Sally 1978 (GB) 5:55.43,2  Topeak Ergon Racing Team 4. Söllner Birgit 1973 (D) 5:57.55,0  Team Firebike-Drössiger 5. Kaltenhauser Barbara 1977 (D) 6:02.29,8 Team Radsport-Oberland-Stevens 6. Schwing Katrin 1972 (D) 6:12.25,0 Trek 
 
A hosszú táv női győztesei: balról jobbra- Pia Sundstedt (2.hely), Erika
Külön gratulálok két honfitársamnak, akik közül Pap Zoltán a hosszú távot, Czira Zoltán pedig a középtávot teljesítette.