Egyedi élményekre vágytunk és nem kellett csalódnunk. Az elkövetkezendő egy hétben rengeteg szép helyen tekertünk és közel 500 km-t barangoltunk be a mediterrán szigeten, miközben hazánkra újabb hófelhők telepedtek és az emberek már felhagytak minden reménnyel, hogy valaha is látják a tavaszt.
A bringás leleményes fajta. Időt és energiát nem kímélve keres addig, amíg meg nem találja a menekülés megfelelő módját a télből. Így voltunk ezzel mi is, hiszen már régóta kinéztük magunknak ezt a kissé távoli, ám előnyös helyen fekvő szigetecskét. Ciprusra egyszerűen nem lehet normális időpontban érkezni, csak késő éjjel vagy hajnalban. Kettő is elmúlt már, mire lekászálódtunk a repülőről. Abban a pillanatban legszívesebben ledőltünk volna egy ágyra, ám ehelyett újabb problémákat kellett megoldanunk, ugyanis kiderült, hogy hiába jött értünk két busz is a 40 percre fekvő hotelből, az utánfutókba csak a bringák egy része fér be. Eleinte kókadtan ácsorogtunk, de húsz perc múlva megértettük, nekünk kell kezelésbe venni a problémát. A helyi sofőrök szerencsére nagyon lazák voltak, és széles vigyorral nyugtázták azt az ötletünket, hogy a minibuszokban az ülő emberek közti folyosókat is töltsük föl bringadobozokkal. A buszba rétegesen szálltunk be – azaz egy sor bicikli, egy sor ember – majd az egészre ajtó rácsuk, a végeredmény: bringáskonzerv. Ez a laza gondolkodás egyébként az egész szigetre jellemző, és hol a ciprusi társadalom előnyére, hol meg a hátrányára válik.
Az útikönyvekben az áll, hogy Ciprus, a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete és műemlékekben igencsak gazdag. A turisták messzi földről zarándokolnak ide, hogy gyönyörködjenek a hajdan volt korok építészeti remekeiben. Nos, akinek ilyen célja van az ne Limassol környékére induljon, mert ezen a részen a felhozatal igen szegényes. Nyáron a város rettentően forgalmas nyaralóhellyé válik, látszik is, hogy a helyiek nagy tömegre vannak berendezkedve (mindenfelé ócska abc-ék, szuvenír boltok, étterem, bár és diszkó).
Azonban aki bringázni jön ide, biztosan nem fog csalódni. A sziget változatos tájai – az aranyfövenyes tengerpart, a mandarinligetes síkságok, a magas, erdőkben burjánzó hegyek, a csendes, hangulatos falvak kiváló edzőterepet nyújtanak. Limassolnak, Ciprus második legnagyobb városának az a nagy előnye Larnacával szemben, hogy a hegyek a város határánál kezdődnek, és egy negyed órás bemelegítés után már lehet is tekerni felfelé.
Ami Ciprusra lépve először feltűnik az embernek az az, hogy itt mindenki rossz oldalon közlekedik. Mikor már azt hittük, hogy megszoktuk a bal oldali közlekedést, egy-egy néptelen országúton néha – mintegy álomból felriadva – észrevettük, hogy megint a jobb oldalon tekerünk. A másik, amit nem lehet nem észrevenni, az az autótuning boltok tömkelege – melyek az utcai harcosok nem szűnő igényeit hivatottak kielégíteni. Esténként Limassol utcái csak úgy forranak a tuning autók motorzúgásától és fékcsikorgatásától.
A szigeten egész évben kiválóan lehet edzeni, bár kétségkívül nem a nyár lesz a legideálisabb időpont a kiutazásra (hacsak nem lubickolni megyünk a tengerhez). A meleg klíma már most, februárban is érződött: többször tekertünk 30 fokban, ami izzasztó hőségnek tűnt a mínusz 5 után. Mi lehet itt júliusban?! Az egész éven át tartó szezon alól kivételt képez a Troodos-hegység, ahol a tél kb. novembertől áprilisig tart. Ez lehet tehát az egyetlen hely, ami tekerésre alkalmas júniustól kezdve. Nem hiába költözött föl oda sok angol bevándorló.
Szöveg és fotó: Kovács Nati