A jóakarat utazó nagykövete

Karlovitz Pupu Kristóf

2018/01/26

Egy sokezer kilométert kerékpározó \"nembringás\".

Hirdetés

Január közepén találkoztam Budapesten a grúz Nodar Beridzével, a békét, a megértést, a sportos életmódot és a környezet védelmét szolgáló misszionáriussal, aki épp Vlagyivosztokból Lisszabonba biciklizik.

Nodar Beridze Forrás: Karlovitz Pupu Kristóf — Nodar Beridze

Nodar Beridze nem mindennapi ember, az biztos! Már az is rendkívüli, hogy Eurázsiát teljes hosszában kerékpárral szelje át valaki, ráadásul minimális, tízkilós felszereléssel. Még különösebb, hogy elképesztő teljesítménye ellenére egyáltalán nem tartja magát bringásnak, sőt még csak utazónak sem. Hát akkor micsoda valójában?

Egy különös misszionárius, aki meg akarja szólítani az embereket, ezért van mozgásban, hogy úgy mondjam, lélektől lélekig. Nem valamilyen vallás térítője, noha ő maga ortodox keresztény, és a grúz pátriárka áldásával indult útnak, hanem épp a különféle vallások, nemzetiségek, kultúrák közötti megértést igyekszik előmozdítani, és mindemellett a sportos életstílus, a környezetvédelem, a „zöld bolygó” modern apostola. Mindehhez egy tagbaszakadt, nagyon erős és vagány, ugyanakkor szívélyes, könnyen elmosolyodó férfi.

Jumber Lezhava követője

Mint elmondja, Jumber Lezhava (dzsumber lezsava) menedzsere volt, onnan jött az indíttatása. Hát az meg kicsoda? Megtudom, hogy nem akármilyen példát mutat bárkinek, de különösen a Mozgásvilág olvasójának, hiszen 14 Guinness-rekordot állított fel testedzésben. Néhány eredményét idézve fekvőtámasz-műfajból: egy perc: 57, egy óra: 5011, hat óra: 19.300, 24 óra: 44.141, száz napig naponta 17 ezer, egy év: 4 millió 800 ezer. Kilenc és fél év alatt biciklivel járt hat földrészen, egy argentin kutatóállomástól száz mérföldet kerekezett az Antarktiszon, sokszor a hátán cipelve a drótszamarat verekedte át magát Brazíliából Brit Guyanába, Szváziföldön kalasnyikovval lőttek rá gerillák, majdnem le kellett vágni gangrénás lábát. Volna még tanulnivalóm Grúziáról és a grúzoktól...

Amikor Jumber Lezhava 2014-ben, 74 évesen meghalt, épp dúlt a háború Ukrajnában. A szintén sportember, korábbi birkózó Nodar Beridze elhatározta, hogy odamegy, terjeszteni a "Békét mindenkinek" eszmét. Az apostolok lovánál gyorsabb, de a gépjárműnél nyitottabb kerékpárt választotta, holott szinte nem is tudott biciklizni. „Mindenem sajgott, egyáltalán nem volt mókás, voltak meleg helyzetek is, de nagyon szívélyesen fogadták az emberek.” Innen aztán nem volt megállás.

Földrészjárás

Ha már ilyen szépen svungba jött, Nodar 2016-ban elpedálozott Tbilisziből Almatiba, majd Fehéroroszországba. Most éppen Vlagyivosztokból tart Lisszabonba. Az út elején mínusz harminc fok alatti fagy tette próbára, később felkereste Asztanában az EXPO-2017 világkiállítás grúz pavilonját. Harminc országon halad át, negyvenezer kilométert biciklizik, napi maximum 200 kilométeres adagokban, 850 napig tart az egész. Tavasszal kell hazaérnie Tbiliszibe, a grúz függetlenség százéves évfordulójának ünnepségeire. Más kontinensekre nem törekszik, de a mienket alaposan bejárja, újabban az Eurázsiai Nemzetek Sportbizottságának tagjaként.

Nyáron megint felkerekedik, a mostanihoz hasonló útra, amelyet azonban már nem magányosan akar megtenni, hanem azt szeretné, ha minél többen csatlakoznának hozzá – pedálozásban és szellemiségben is. Innen is vár kísérőket, amikor majd hazánkba érkezik. Útját lehet követni Facebookon, és emailen is fel lehet vele venni a kapcsolatot.

A béke útja

Békekövetként Nodar az emberek közötti megértést, a toleranciát, a jó szomszédságot, egymás támogatását szorgalmazza. Azt szeretné, hogy legyünk emberibbek, segítsünk egymásnak. Ahol teheti, takarító akciókat szervez erdők, vízpartok megtisztítására.

Ez azonban még messze nem minden. Tudomást szerezve az orosz televízió „Várj rám!” műsoráról - amely megszakadt kapcsolatokat újrateremteni, családokat egyesíteni segít -, lelkesen csatlakozott, és már nyolcszáz keresett személy megtalálására tekinthet vissza. Egyben, grúz hazafiként, jártában-keltében felkutatja a szórványban élő grúzokat. Mint mondja, az ő nemzetének sorsa hasonló a magyaréhoz, országuk lakossága négymillió, külföldre egymillióan szakadtak. Nodar összeköt elszakadt szálakat, erősíti a diaszpórában a nemzettudatot.

Szív küldi

A békeutat nem támogatja, finanszírozza egyetlen szervezet sem, ennél nagyobb erő áll mögötte: az emberek szeretete. Könnyen teremt kapcsolatot, szívlelni való fickó (47 éves), sokan segítenek neki, meghívják magukhoz. Egerben Fitala Csaba nyúlt a hóna alá, Budapesten Révész Máriusz kerékpározásért és a szabad idő aktív eltöltéséért felelős kormánybiztos szállóvendége volt. Tiszta ruházata, ápolt külseje arra vall, hogy otthonra talál mindenütt. Angolból gyönge, a tőlünk keletebbre elterülő világ közös nyelvét, az oroszt meg minálunk értik kevesen – rajtam sem sokat fogott nyolcévnyi kötelező tantárgyként –, grúzul csak ők maguk tudnak, de egy nyílt, derűs arccal, kéznyújtással mindenütt érvényesülni lehet.

Miközben annyian megszeretik őt, nem hiányoznak a szerettei? Dehogynem, éppen ezért úgy szervezi, hogy két-három hónaponként találkozzék feleségével és hétéves kislányukkal.

Nem vagyok utazó. Csak utazom, áthelyezem magam városból városba. Semmi sem lehetetlen. Ha akarjuk, élhetünk technikai civilizációban, élvezhetjük az ipari forradalom gyümölcseit, ha környezetkímélőn fejlesztjük országainkat. Mindenki találjon ki és csináljon valamit, aztán majd lépésről lépésre javul a helyzet!