Menü

2017.04.05.     Hozzászólás 0

Megérkeztünk az óriások birodalmába

Az alaptábori trekking túra 4. és 5. napja


Az alaptábori trekking túra 4. napja

Namche Bazar - Tengboche

Újabb csodás napra ébredt az Everest Expedíció 2017 trekking csapata. A tegnapi lazítás után ma egy közepesen nehéz nap várt ránk. A 3440 méteren fekvő Namche Bazarból a 3870 méteren fekvő Tengbochébe meneteltünk. A vezetőnk által tegnap felvázolt 600 méter lejtmenet - 1000 m emelkedés végül jóval szelídebb volt. Alig veszítettünk szintet, ezért ebéd utánra csak 500 méternyi meredek mászás maradt.

Indulás előtt meglátogattuk az 1647 lelket számláló Namche Bazar egyetlen általános iskoláját, ahol éppen tanítási szünet van. Páran a csapatból rögtön ki is próbálták az üres focipályát. Közben megérkezett az iskolaigazgató is, aki mesélt az iskola történetéről és helyzetéről.

 

 

Néhány apró ajándék átadása után nekivágtunk a napi szakasznak.

Utunk hosszan hullámzott a Khumbu-völgy nyugati lejtőjén. Közben végig teljes pompájában láthattuk az Everest-csoportot, az Ama Dablam 6814 m, és a Tamserku 6608 m magas csúcsát. Felhők ekkor még alig zavarták a kilátást.

Beindult a főszezon az Everesten, tele van a völgy trekkerekkel, és a hegymászók is megkezdték a felvonulást. A Himalája kamionjai, a jakok karavánokban szállítják az expedíciós felszerelést. Nem félnek a hatalmas acélhuzalos függőhidaktól sem - igaz, kénytelenek rajta átkelni, mert a völgyben csak egyetlen ösvény vezet. Illusztris mászóval is találkoztunk: Carlos Soria jött velünk szembe, ők lefelé tartottak. A 78 éves spanyol mászó eddig 12 nyolcezer méter feletti csúcsot ért el sikeresen, már csak kettő van neki hátra, hogy ő legyen mind a 14 nyolcezres legidősebb megmászója.

Ebédhez leereszkedtünk a Dudh Kosi folyó partjára, majd megkezdtük az utolsó emelkedőt, ami a tegnap beígérttel ellentétben csak 500 méter szint volt. Nagyon lassú tempóban nem okozott gondot, mindenki gond nélkül felért.

Már Namche Bazarban összefutottunk Hrutka János egykori 24-szeres válogatott magyar labdarúgóval is, aki a miénkéhez hasonló trekkingen vesz részt egy kis csoport tagjaként. Pár napig még együtt fogunk mozogni.

 

 

Mai szálláshelyünk a 3867 m magasan fekvő Tengboche, ahol a Khumbu-régió legnagyobb gompája, a Tengboche (Thyangboche) buddhista kolostor található. Érkezésünkkor sajnos már zárva volt, így nem tudtuk meglátogatni. Cserébe Geszti Péter és a csapat logisztikai koordinátora, Berek Péter egy spontán nemzetközi focimeccsbe szállt be a helyi szerzetesek ellen.

Peti így emlékszik vissza:

"Tengboche már bizony felhőbe burkolózott, amikor megérkeztünk. Száraz Dénes és én egy kicsivel korábban értünk fel, mert Dénes a rá jellemző módón meghúzta a tempót felfelé, én pedig megpróbáltam tartani a lépést a nálam 20 évvel fiatalabb csapattársunkkal. A többiek még nem voltak fent, de a másik magyar csapat, akikkel Namchéban találkoztunk, már igen. Arra lettünk figyelmesek, hogy előkerült három szerzetes, szoknyában, és egy labdát hoztak elő. Az egyikük nagyot rúgott bele, a labda elindult a völgy felé, és ő utána vetette magát, de közben hatalmasat esett. Ezen nagyot nevettünk. Ekkor még több szerzetes jött elő, ők már utcai ruhában, felül pehelymellényben, alul pedig márkás sportcipőt viselve. Hamar felmerült egy focimeccs ötlete. Mi ketten Péterrel az Everest trekking csapatunkból, hárman a másik magyar csapatból (köztük Hrutka János), és két spanyol srác alkottuk a nemzetközi válogatottat, a nepáli szerzetes válogatott ellen. Végül kikaptunk 3-2-re, de hát hagytuk nyerni őket, ugye... Rajtunk még azért túrabakancs volt, amiben nem olyan egyszerű focizni. A lényeg, hogy senki sem sérült meg. Ami pedig még fontosabb, hogy nem fulladtunk ki. Nagyon büszke vagyok magamra, mert soha nem lőttem még 3867 méteren gólt. Veszítettünk ugyan, de legalább egy gólt én lőttem."

Holnap korán kelünk, mert az utunkba eső következő településen, Pangbochében várnak bennünket hagyományos púdzsa (puja) szertartásra. Ennek keretében a helyi szerzetesek megáldja az expedíció tagjait, hogy járjanak szerencsével a hegyen. Bővebben holnap mesélünk róla.

 

Az alaptábori trekking túra 5. napja

Tengboche - Dingboche

Megérkeztünk az óriások birodalmába

Leírhatatlanul szép, ugyanakkor néhányunk számára meglehetősen fárasztó napon vagyunk túl. Tengboche erdős, zöld vidékéről megérkeztünk a kövek és a hideg világába, 4350 méterre. Mai utunkat végigkísérte a nyolcezresek látványa: egész nap az Everestet, a Lhocét, a Nupcét és az Ama Dablamot csodáltuk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy panoráma tekintetében ez volt a legszebb nap, amit valaha hegyek között töltöttem.

Korai reggeli után Tengbochében megtekintettük a Khumbu-régió legnagyobb tibeti buddhista kolostorát. A legbelső, legszentebb részre csak mezítláb szabad belépni, fotózni-videózni szigorúan tilos.

Következő napi programunk a tradicionális púdzsa (puja) szertartás volt, melynek helyszínét, Pangbochét, kétórás gyaloglással értük el. Ekkor léptük át először a négyezer méteres tengerszint feletti magasságot. Hosszú várakozás után bebocsátást nyertünk a gompába (buddhista kolostor), ahol sorban járulhattunk a láma elé áldásért. Mindannyiunk nyakába egy színes sálat akasztott, ezzel kívánva szerencsét a további utunkhoz.

Újabb másfél órás gyaloglás után különleges fogadóban ebédeltünk. A tulajdonosa Lhakpa Norbu Serpa, aki háromszor járt a Mount Everest, kétszer a Manaszlu és egyszer az Ama Dablam csúcsán. Utóbbit ma félig megkerültük, és bármelyik irányból nézzük, félelmetesen lenyűgöző és fenséges. 6814 méteres magasságával 2,5 km-rel magasodik mai szálláshelyünk fölé.

Az utolsó szakaszban volt 300 méternyi szintemelkedés, közepesen meredek ösvényen. A négyezer méter feletti magasság azért már érezteti hatását, de a csapat továbbra is remekül bírja. Kisebb fejfájás, tompaság, álmosság előfordul, de csak átmeneti jelleggel. Pontosan ezért megyünk lassan és iszunk rengeteg folyadékot. A gyomrunk már kissé kényesebb terület, mivel viszonylag szűk az ételválaszték, az itteni konyhához pedig nem igazán vagyunk hozzászokva. Ezt különböző mértékben toleráljuk.

 

 

Jelenlegi szálláshelyünk Dingboche, ahol két éjszakát töltünk. Ez a második akklimatizációs állomásunk. Holnap azért egy picit feljebb megyünk, ugyanúgy, ahogy Namche Bazarban is tettük. Holnapi túránk célja a 4900 méteren fekvő Chukung falu, az utolsó település az Island Peak felé igyekvők számára.

Apropó Island Peak: csapatunkból Száraz Dénes nem csak az Everest alaptábort célozta meg, hanem a 6189 m magas Island Peak csúcsát szeretné elérni. Az eredeti tervek szerint vele tart Mohai Balázs fotós is. Párosuk a trekking során két további taggal bővült: Pintér László, a mozgasvilag.hu hegymászó szakírója, az Eurosport kommentátora, a trekking túra krónikása is lehetőséget kapott, hogy csúcsot másszon, kísérőként pedig Berek Péter, a trekking túra logisztikai koordinátora szintén az Island Peak alaptáboráig tart a mászókkal.

Suhajda Szilárd először jár a Khumbu-völgyben, és őt is azonnal rabul ejtette a Himalája:

"Már amikor a fővárosba értünk, azt gondolom, szerelembe estem. Nagyon tetszett a színes forgatag, az, hogy ez a kultúra kicsit olyan, mintha egy hippi fesztiválba csöppentünk volna. A Khumbu-völgy pedig nagyon színes. Én ugye Pakisztánhoz tudom hasonlítani, ahhoz képest sokkal fejletteb az infrastruktúra. Óriási különbséget jelent, hogy nem sátorban alszunk, hanem vendégházakban szállhatunk meg. Ez elképesztő komfortérték, ami egészen kellemessé teszi a sétát. Persze a séta kifejezéssel semmiképpen nem szeretném lekicsinyíteni a túra nehézségét. Itt vagyunk közel 4400 m magasan, mindenki érzi a magasságot, körülöttünk emelkednek a magasabbnál magasabb csúcsok, alig tudunk betelni a látvánnyal. A kimért tempónk mellett van energiám és kedvem gyönyörködni, és alig várom a következő néhány napot az alaptáborig. Most kövesebb, sivárabb tájra érkezünk, de ez is hozzátartozik a túra változatosságához.

Sokat beszélgetek menet közben a trekking résztvevőivel, és jó látni, hogy kinek mekkora kihívást jelent. Nagyon jó azt is hallani, hogy mennyire elfáradtak. De ami a legjobb, hogy minden nehézség és fáradtság ellenére mennyire lelkesek, hogy itt vannak, és tetszik nekik a túra.

Mint tudjuk, a csapat nagyon heterogén. Vannak olyanok, akik készültek, vannak olyanok, akik rendszeresen sportolnak, és vannak olyanok, akik abszolút nem. Ez természetesen megosztja a társaságot, de azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy mindenkinek hatalmas élmény és mindenkinek nagyon tetszik. Én mindig örülök annak, ha valakit lelkesít a természetjárás, a túrázás. Nagyon jó érzés látni, ahogy ez a mosoly kiül az arcokra egy fárasztó nap végén."

 

Szilárd remekül összefoglalta az Everest Expedíció 2017 trekking túrájának üzenetét:

Szeretnénk felhívni a figyelmet a természet nagyszerűségére, annak szeretetére, valamint arra, hogy a hegyek között csodás környezetben feszegethetjük mentális és fizikai határainkat. Erre pedig bárki képes lehet, nem kell hozzá feltétlenül hegymászónak lenni. Az itt tapasztalt élmények a hétköznapokhoz is komoly motivációt adhatnak.

Olvass többet a témáról: Magyar Everest Expedíció 2017