Az új generációs versenycipőkről

Van egy fixa ideám arról, hogy ezek a cipők miről is szólnak. Milyen cipők?

Karbontalpú futócipők. Nike Vaporfly és társai...

Hát a Nike Vaporfly és társai, avagy az Adidas Adi Zero Pro, vagy mint például a Brooks Hyperion Elite 2 és ezek klónjai.
Ha visszalapozunk a régmúlt versenycipőihez, akkor azt látjuk, hogy a versenycipőkkel kapcsolatos alapvető elvárások akkor is ugyanazok voltak, mint ma. 

Mik ezek az elvárások a verseny futócipőkkel szemben? 

Alacsony súly, hiszen a lábak és rajta a cipő súlya meghatározza annak tehetetlenségét, amikor azt a futómozdulat hátsó állásánál előre kell lendíteni. Minél nagyobb a láb súlya, annál nagyobb erőt igényel ez a művelet. Itt a genetika, és a biomechanikai adottságok nagyon fontosak. Egy „izomtalan” csontos, hosszú lábszár (lásd kenyaiak) ebből a szempontból is hatalmas versenyelőny.

Feszes tartás. Jellemző volt mindig is, hogy a versenycipők nincsenek túlpárnázva. A kényelem és a profi teljesítmény sosem járnak kéz a kézben. Lást még F1-es pilóták helyét például az autókban… A versenycipőnek úgy kell tartania, illetve illeszkednie a lábra, hogy az gyakorlatilag együtt éljen a futó lábával. Minden felesleges párnázás, amellett, hogy csak plusz súly, de az apró energiaelvesztések melegágya is.

Dinamikus erő visszaadás. A gyors futásnál fontos, hogy a cipő talpában ne vesszenek el a becsapódási energiák, hanem azok mindig a következő lépés dinamikáját határozzák meg. 

Az új generációs versenycipőkről-1

Forrás: Kakuk András - Mozgásvilág

Mire jó a boka? 

A régi idők versenycipői ezért kő egyszerűek voltak. Egy szál bőr felsőrész, és szinte nulla talp. Ismerek egy bitang jó energia-visszaszolgáltató eszközt! Úgy hívják: boka. Arra van kitalálva, hogy tompítson, és az energiát visszaadja futásnál. Régen bármit is tettek a lábak alá, az csak rosszabb lehetett, mint a boka. Ezért például nyertek Olimpián maratont mezítláb, de a 10km-eket is egy szál dorkóban szaladták még 50 éve. A „semmi kis cipők” minden kívánalomnak megfeleltek, könnyűek voltak, nem veszett el az energia, és a feszes bőrcipők szépen idomultak a futó lábához.

Mit nem adtak meg ezek a cipők? A tompítást!

A régi idők futói például rengeteget tudtak futni földúton, a résztávokat salakpályán végezték, jóval kevesebb volt a felkészülésükben az aszfalt. De ráadásul jellemzően 50kilós csonti futók foglalkoztak a hosszú futásokkal, akiknek nehéz volt amúgy is kárt okozni a lábaikban. Az ultrázás nem is igen létezett, de több 10ezres maratonok sem voltak, ahol mindenféle testű futók próbálnak szerencsét.
Jó ideig ment a kísérletezés a súly vs. hatékonyság mezsgyéjén, és az áttörést a legújabb kori anyagok, és a karbonszálas talpbetétek hozták el. 

Az új generációs versenycipőkről-3

Forrás: Kakuk András - Mozgásvilág

Miért is fontosak ezek?

Lassan ott járunk, hogy a korábban versenycipőnek hívott modellek súlyát össze lehet hozni úgy, hogy a futó nem 1centis talpra érkezik, hanem akár 5centisre. Régen az 5centi talp egyenértékű volt a túlzott tompítással, az iszapos futással, hiszen az ilyen vastag talpak zabálták a dinamikát, jóformán nem adtak vissza semmit. Jól lehetett bennük csoszogni. Ma már olyan anyagokat kísérleteztek ki, melyek amellett, hogy nagyon könnyűek, 5centi vastagság mellett is kifejezetten feszesek, és jól adják vissza a becsapódási energiát. Ezt még a karbon-betétek különösen felerősítik. A súly spórolás oltárán a legújabb modellek is nagyon vékony felsőrésszel készülnek, viszont minden gyártó kitalál valamit, amivel a lábfejre még jobban tudja illeszteni az adott modellt.

Az új generációs versenycipőkről-4

Forrás: Kakuk András - Mozgásvilág

És akkor végeredményben mit nyertünk ezekkel a cipőkkel?

Két dolog van, ami miatt hosszútávfutásban ma már megkerülhetetlenek ezek a cipők:

-    az 5 centis talp hihetetlen módon védi az izomzatot, és maratonon, de már félmaratonon is nagyon fontos, hogy az aszfalt minél később „verje szét” a combokat. Maratonon régi közhely, hogy 30 után jön a kalapácsos ember, és jól lábon ver. Nos, ez azért van, mert a futó a becsapódásokkal, - és a láb súlypont előtti leérkezései folyamán - az excentrikus izomműködés által olyan izomsérüléseket szenved el, ami 2 óra után megöli a lábakat. A magasabb talp, és az ezzel járó „magasabb futás” azt eredményezi, hogy picit nő a lépésfrekvencia, picit jobban maga alá teszi a futó a lábát és a becsapódási energia máris csökken. Az 5 centis talp pedig még ezt is tovább csökkenti. A végeredmény egy jóval későbbi izomkifáradás.

-    a másik előny sima matek. A futó lába kap ajándékba a korábbi cipőkhöz képest 2-3 centit. Ugyanaz a súly, ugyanaz a dinamika, ugyanaz - vagy még magasabb -  lépésfrekvencia, csak éppenséggel minden egyes lépés a magas cipő miatt hosszabb lépéseket eredményez. Nem nehéz kiszámolni, hogy egy 10 km-es futás nagyjából 7000 lépése során ez mekkora előnyt képez. Meggyőződésem, hogy a tömérdek rekord ennek köszönhető.

A fentiek alapján nem véletlen, hogy ma már minden maraton, és minden félmaraton az új generációs futócipőkről szól, de triatlonban is helyet követelnek maguknak, hiszen ott bár a távok sokszor rövidebbek, de ne feledjük: a triatlonista már „fáradt lábbal” kezdi meg a futást!

Saját tapasztalat - futásdinamika

És akkor a saját tapasztalat, amit a Brooks Hyperion Elite 2 és a Hoka Rocket X tesztelése során a Garmin futásdinamikai elemzése is megerősített:
 

Az új generációs versenycipőkről-12

Forrás: Kuttor Csaba

Idei futócipőtesztek: Futócipőteszt 2021

Az új generációs versenycipőkről-2

Forrás: Kakuk András - Mozgásvilág