A pehelysúlyú terep versenycipő

Jómagam, adottságaimnak köszönhetően leginkább a márka neutrális jellegű cipőit preferálom és használom az utóbbi időszakban. A nemrég oldalunkon is bemutatott Asics Gel-Fuji ES bázisán a japán gyártó egyszerre három új cipővel jelentkezett a terep versenycipő Gel-Fuji Racer, a konvencionális, „mindenes” Gel-Fuji Attack és az edzőcipő Gel-Fuji Trainer személyében.
Ezúttal a régóta kíváncsian várt versenycipőt vizsgáltam meg közelebbről, mivel ez számomra (és szerintem sokunk számára) egy hiánypótló darab. A nagyobb nemzetközi versenyeken rendszeresen figyelem, hogy vetélytársaim milyen cipőt használnak. A kép egyáltalán nem egységes: a futókon egyaránt látni robosztusabb és könnyebb építésű terepcipőket és szuperkönnyű utcai versenycipőket. Nyilván mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya, a terepcipőknél a jobb tapadás és talajfogás, utóbbiaknál a kisebb tömeg. A pályák összetettségének és jellegének köszönhetően hol az egyik, hol a másik dominál.
 
Éppen ezért gyakran törtem a fejem, hogy milyen is lehet egy olyan cipő, amely egyesíti a terepcipők jó tapadását a versenycipők kisebb tömegével. A hegyiversenyek nagy részén található aszfaltos vagy zúzott köves szakasz, ahol a terepcipők markánsabb mintázata már-már kellemetlen, a sáros, sziklás, meredekebb részeken viszont az utcai versenycipők nem tapadnak eléggé. Ilyen előzmények után már alig vártam, hogy először edzésen, majd „éles bevetésen” is alaposan kipróbálhassam a Fuji Racert.
Asics Gel Fuci Racer
A cipőt kézbe véve feltűnt az utcai versenycipőkhöz hasonlító csekély, 245 grammos tömege, ami a normál Fuji-énál 25 %-kal kisebb. A sarokrészben található gél csillapítás jó szolgálatot tesz a rezgések tompítására. A Solite Midsole Material könnyebb kialakítást tesz lehetővé, mint a masszívabb cipőknél alkalmazott EVA és SpEVA. A Trusstic System a talp súlyának csökkentésében játszik nagy szerepet, a Rock Protection Plate pedig a köves, sziklás pályákon hasznos. A talp kialakításánál a felfelé és lefelé futás eltérő igényeit is figyelembe vették, ezért a mintázat a termékleírás alapján uphill és downhill üzemmódban egyaránt jó tapadást biztosít. A Magic Sole felsőrész pedig könnyű felépítést és jó szellőzést biztosít a futóknak.
 
Óvatos duhajként először rövidebb edzéseken vetettem be a Fuji Racert. Már az első métereken feltűnt, hogy egyáltalán nem zavaró benne aszfalton futni. A szilárd burkolatú részről letérve a poros földúton a cipő alacsony tömeges ragadott meg, fáradtságom ellenére nagyon könnyen szedtem benne a lábaimat. Egy réten, majd egy patakmederen átkelve pedig a sárban tapadást tesztelhettem.
Teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy a cipő valódi képességeit nem a könnyű edzések során ismerhetem meg, hanem egy olyan versenyen, ahol az ember egyben saját teljesítőképességének határait is feszegeti. Erre sem kellett sokáig várnom, hisz az elmúlt hétvégén Ausztriában már a Fuji Racer-rel a lábamon állhattam a rajthoz egy up & down versenyen.
 
A Grünberg lábánál megtett első bitumenes szakaszon egyáltalán nem éreztem, hogy terepcipő van a lábamon. A meredek, kissé sáros lépcsős felfelé szakaszon kiválóan tapadt, akárcsak a későbbi (25 %-os meredekségű) gyökeres, majd hóolvadástól sáros szakaszokon. A hófoltokat szándékosan kikerültem, mert nem akartam miatta értékes másodperceket veszíteni. A szerpentines, kanyargós meredek részeken nagyon határozottan, szűk íveken tudtam fordulni, mert a sarokrész nem engedett egy kicsit sem megcsúszni. A hegytetőről egy nagyon intenzív, ugrálós szakaszon kellett lefelé haladni, ami ráadásul sáros is volt, itt sem tudtam meg, hol is lehet a sarokrész képességeinek határa. Az ösvény után az utolsó kilométert stabilizált zúzottköves lejtős erdei úton tettem meg, – mivel kemény csatában voltam – „ami a csövön kifér” üzemmódban. A 3 perc/km tempónál igazi országúti versenycipős érzésem támadt, eszembe jutottak a régi duatlonos évek, amikor még Asics Wakihuri Racert tapostam. A downhill szakaszon a köveket sehol sem éreztem a talpam alatt, ez abszolút pozitív tulajdonság egy könnyű terepcipőnél.
 
Összességében nagyon kellemes benyomást tett rám a Fuji Racer, különösen a talprész sokoldalúsága tetszett. Különböző szituációkban is jól tapadt a mintázat, annak ellenére, hogy szilárd burkolaton nem is nagyon érezni a „dudorokat”. A talp középső része kellően rugalmas, de van tartása is. És jó volt végre kompromisszumok nélküli, könnyű cipőben futni a hegyen, úgy érzem, jó az összhang a pehelysúlyú futó és a hasonló karakterű cipő között.