Zsé ügynök és a féltáv Hír

Zs ügynök, Zsanci, Zsani, Gömböc J, ez mind a Horváth Zsanett. Azt mondják, akinek sok a beceneve azt szeretik. Na, remek, nekem egy van. Mindegy. Szóval írok már egy pár sort Zséről, meg ami rajta keresztül talán megfontolandó lehet bárkinek.

Zsé elég tehetséges. Régebben lehetett volna még egy beceneve: csonti. Amikor először megláttam öklöztem a levegőt, hogy megvan a tenyésztett, prototípus triatlonista, és pár év alatt tuti világbajnokot faragunk belőle. Sumi mester hozta le a klubba, akkoriban még inkább csak versenyezni szeretett, edzeni kevésbé. Csak akasztott ember nem volt. Ahol el lehetett csípni egy érmet, ott biztos láthattuk a csontos Horváthot sziporkázni. Aztán felettébb elégedett is volt, hiszen mindenhonnan hozta az érmeket, legyen szó, úszásról, öttusáról, mezei futásról. Szerintem kellett volna még wakeboardozni, meg snowboardozni is, mert az unalmas téli hónapokban is lehetett volna edzés nélkül még bezsebelni ezt-azt.

Hosszas marketing kezdődött, és sikerült levakarni a lányt a sok „kiegészítő sport”-ról, és rátett mindent a triatlonra. A rátett mindent azért esetében erősen idézőjelben tessék érteni :)

És itt eszembe jut a nemrég Budapesten járt Jamie Turner ausztrál edző, aki úgy kezdte előadását: én nem motiválok! Hangos bólogatás után azért megjegyezném, hogy Magyarországon ezt nem tehetné meg, de egyébként is, legalább annyi versenyzőt tudok, aki klasszis adottságokkal, gyenge hozzáállással hamar befejezte, mert senki sem rugdosta, mint olyat, akit az évek alatt sikerült „hisztispicsából” sportemberré faragni. Jó példa erre a linknek indult Anheuer Kristóf tanítványom, aki egy Héraklész programból való „kifelejtés”-t követően kattant el, és azóta a legszorgalmasabbak egyike.

Zsani sem volt könnyű történet. Az első években kábé csak sérült vagy beteg volt. Nem szokott a lelkem a folyamatos edzéshez. Aztán párszor próbált megtörni, ezeken is sikerült átlökdösni. Aztán talán egyik legjobb dolog, ami történhetett vele, hogy egyik lelki társ kollégája, a szintén nem kicsit tehetséges T.Anna befejezte, így panaszaival magára maradt. Innentől egész szépen jött felfelé, és tavaly EB 6ik hellyel, Európa ranglista győzelemmel koronázta meg junior éveit.

Ennyi év után is megesik velem, hogy kicsit túllelkesülök. Azonnal VK szintre tettem Zsanit. Az úszása erre predesztinálja, nincs s ezzel semmi baj, a tapasztalat és a keménység azonban még hiányzik, ezeket meg kell tanulni. Erre engedett következtetni, hogy az első 2 VK-ján idén csalódást jelentően szerepelt. Hazajött, és újraterveztünk. Szerintem soha sem szabad ragaszkodni a tervekhez. Azok arra vannak, hogy nagyjából saját magunknak meghatározzuk a célokat, de tudni kell, mikor érdemes hozzányúlni. No, most egy merészet húztunk.

Zsé ügynököt beneveztem a Keszthely 70.3-ra. Mondhatnánk, hogy korai 19 évesen. Végülis persze. Azért hozzáteszem, hogy anno én is indultam 19évesen, szóval miért ne? A pálya nem kegyetlen, a szezon elején vagyunk, még nem borul fel ettől a szezon, és ami a legfontosabb, hogy ezzel rákényszerítem arra, hogy a mennyiséget, ami korábban kiesett, pótolja. Nem EB-VB, szóval a stressz nem fogja megölni, ez biztos. És abban is biztos vagyok, hogy a több edzéssel a versenysúlya május végére észrevétlenül fog összejönni. Tiszta haszon.

Utána hogy merre tervezünk? Az ég tudja. Egy biztos, a következő Olimpia 6év múlva lesz, így ha remény mutatkozik rá, neki kell menni a riói kvalifikációnak. Az egy hosszú út, amin nagyon keménynek kell lenni. Megkockáztatom, az Olimpiákra nem feltétlenül a legtehetségesebbek jutnak ki, hanem a legkitartóbbak, és legkeményebbek. Akiknél a kettő találkozik, azok mennek a pontokért. A kvalifikáció alatt tudni kell felállni a padlóról. Hiszen padló érintés a két év alatt teljesített majd 30 ilyen-olyan verseny során elkerülhetetlenül van. A kérdés, hogy ott maradsz vagy felállsz. Talán ez a féltávos dolog ebben is előre visz. Azt keménység nélkül szintén nem lehet.

És itt a Dormund edzőjének legutóbbi interjúja jut eszembe. Ebben Jürgen Klopp elmondta, ha választania kell egy tehetséges és egy szorgalmas futballista között, nem biztos, hogy a tehetségest választja…

Talán semmi sem olyan nehéz, mint valakiből szorgalmast nevelni. Nekem saját magamból sikerült. Fiatalként kevés linkebb volt nálam. Ennél közelebbi példát nem tudok mondani arra, hogy lehetséges, ezért bízom benne, hogy Zsé ügynökből is sztahanovot tudok gyártani, meg a többi „fürdőskurvából”, aki a kezem alá kerül. Sokszor mondták már, hogy naiv vagyok, meg balek, de úgy érzem, ha meg sem próbálnám, akkor meg egyszerűen csak szar edző lennék. Na el hopp!