- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ma a nem túl messzi Podersdorfban álltunk rajhoz a 22ik austria-triatlonon, mely elsősorban Ironman verseny, de betétfutamként rendeznek 70.3-at is. Mivel igen szeretünk a szomszédba járni, és némi aprópénzt is feldobtak, így négyen gondoltuk úgy, hogy így év végén remek szórakozás lesz kinyírni magunkat a Fertő-tó partján. Az úgy gondoltuk azért némileg túlzás, ugyanis főnöki rangomnál fogva úgymond erősen sugalltam, hogy igencsak jó lenne elindulni J
Ameli, Csorti, Kenéz és én, nomeg Zita görlfrend volt jelen. Előző nap lementünk már a szomszéd faluba, mert ugye hagyományosan korán van az ilyesféle versenyeken a rajt. Momentán fél8kor
Reggel ötkor aztán ömlő esőre ébredtünk, ami semmi jót nem jelentett
Illetve annyit mégis jelentett, hogy Aigner Sziszi ma nem nyúlt mellé, és valóban megérkezett a várva várt hideg front. A depó egy merő sártenger volt, a tó meg egy barna háborgó tengerre emlékeztetett.
Úszáson azt sem tudtam hol vagyok, de ezzel szerintem mindenki így volt, alig vártuk, hogy vége legyen. Án ráadásul el is tévedtem, de végül sikerült felúsznom az élbolyra, és ha már arra jártam, hát behúztam az első úszóidőt. Nem mintha járt volna érte valami, de azért mégis csak fontos volt a tekintélyem miatt. Hogy nézne ki, ha kijönne előttem a tanítványom? J
Kerón már nem voltam ennyire önérzetes, de ebbe belejátszott az is, hogy Csorti ma nagyon elemében volt. Kábé öt kilinél beelőzött, aztán 50-nél végképp elköszönt tőlem. Közben kicsit hátrébb Kenéz barátunk szokatlanul masszív formát mutatott bringán, ami igazán nem volt rá eddig jellemző. Mivel azért túlságosan nem veszélyeztetett, hát lazára vettem a figurát az utolsó 20km-en. Igy egy elegáns 3:30-as pofonba szaladtam bele. Tehát Csorti kb. megtette az első kilométert mire én nekikezdtem a félmaratonnak. A depózásom nem volt valami fényes, de ebben tevékeny részük volt a segítőknek, akinek általában fingjuk sem volt, hogy mi-merre-hány méter! A Csortit is továbbküldték, és engem is, plusz a depóban annyit nem tudott a koma angolul, hogy exit Persze a mi hibánk is, hogy lövésünk nem volt a pályáról, de ezt most ne feszegessük! J
Tehát elkezdtem üldözni az Imit, és legnagyobb örömömre egész gördülékenyen ment a dolog. Az első 3km megvolt 10percre, tehát a St.Pölteni 3:20 megint ment. Nem tudom meddig ment volna, mert Imit 6nál meg is fogtam és innentől nem sok motivációm maradt a harakirihez. Inkább amolyan takarékos üzemmódban teljesítettem a távot. Nagy örömömre Kenéz is elmében volt, hiszen első futóidővel hátba vágta Imrénket, aki azzal vigasztalhatja magát, hogy ha nem áll le egy kétbetűs kitérőre, akkor talán marad neki az ezüst.
Lényeg a lényeg, a dobogót teljesen lefedte az Uniqa Újbuda TC, tehát ennél jobban nem alakulhatott volna a nap. Most mindenki mehet Isten segedelmével útjára, és három hétig ne is lássam! Alapozáskor találkozunk!
Végül, de nem utolsósorban emlékezzünk meg Ameli hőstettéről is, aki bár kerón nem volt túl harapós kedvében, de remek futással egészen az ezüstérmes pozícióig küzdötte fel magát. Neki is egy remek idényzáró volt szerintem.
Egyetlen üröm az örömben, hogy a rendezők úgy gondolták, a pénzdíj egy részét úgy egyenlítik ki, hogy különböző osztrák árakon árazott ketyeréket adnak. Nekem egy 200eurós női bukót adtak Köszöntem szépen
Inkább becserélem egy Polar-ra. Ezt is vastagon számolták fel, mert az ígért 500 helyett 250eurot kaptam. Na, mindegy, végülis az erkölcsi győzelem a fontos (vagy valami ilyesmi..)