Tarolás a sógoroknál Hír

Ma a nem túl messzi Podersdorfban álltunk rajhoz a 22ik austria-triatlonon, mely első‘sorban Ironman verseny, de betétfutamként rendeznek 70.3-at is. Mivel igen szeretünk a szomszédba járni, és némi aprópénzt is feldobtak, így négyen gondoltuk úgy, hogy így év végén remek szórakozás lesz kinyírni magunkat a Fertő‘-tó partján. Az žúgy gondoltuk azért némileg túlzás, ugyanis fő‘nöki rangomnál fogva úgymond erő‘sen sugalltam, hogy igencsak jó lenne elindulni J

Ameli, Csorti, Kenéz és én, nomeg Zita görlfrend volt jelen. Elő‘ző‘ nap lementünk már a szomszéd faluba, mert ugye hagyományosan korán van az ilyesféle versenyeken a rajt. Momentán fél8kor

Reggel ötkor aztán ömlő‘ eső‘re ébredtünk, ami semmi jót nem jelentett

Illetve annyit mégis jelentett, hogy Aigner Sziszi ma nem nyúlt mellé, és valóban megérkezett a várva várt hideg front. A depó egy merő‘ sártenger volt, a tó meg egy barna háborgó tengerre emlékeztetett.

Úszáson azt sem tudtam hol vagyok, de ezzel szerintem mindenki így volt, alig vártuk, hogy vége legyen. Á‰n ráadásul el is tévedtem, de végül sikerült felúsznom az élbolyra, és ha már arra jártam, hát behúztam az első‘ úszóidő‘t. Nem mintha járt volna érte valami, de azért mégis csak fontos volt a tekintélyem miatt. Hogy nézne ki, ha kijönne elő‘ttem a tanítványom? J

Kerón már nem voltam ennyire önérzetes, de ebbe belejátszott az is, hogy Csorti ma nagyon elemében volt. Kábé öt kilinél beelő‘zött, aztán 50-nél végképp elköszönt tő‘lem. Közben kicsit hátrébb Kenéz barátunk szokatlanul masszív formát mutatott bringán, ami igazán nem volt rá eddig jellemző‘. Mivel azért túlságosan nem veszélyeztetett, hát lazára vettem a figurát az utolsó 20km-en. Igy egy elegáns 3:30-as pofonba szaladtam bele. Tehát Csorti kb. megtette az első‘ kilométert mire én nekikezdtem a félmaratonnak. A depózásom nem volt valami fényes, de ebben tevékeny részük volt a segítő‘knek, akinek általában fingjuk sem volt, hogy mi-merre-hány méter! A Csortit is továbbküldték, és engem is, plusz a depóban annyit nem tudott a koma angolul, hogy exit Persze a mi hibánk is, hogy lövésünk nem volt a pályáról, de ezt most ne feszegessük! J

Tehát elkezdtem üldözni az Imit, és legnagyobb örömömre egész gördülékenyen ment a dolog. Az első‘ 3km megvolt 10percre, tehát a St.Pölteni 3:20 megint ment. Nem tudom meddig ment volna, mert Imit 6nál meg is fogtam és innentő‘l nem sok motivációm maradt a harakirihez. Inkább amolyan takarékos üzemmódban teljesítettem a távot. Nagy örömömre Kenéz is elmében volt, hiszen első‘ futóidő‘vel hátba vágta Imrénket, aki azzal vigasztalhatja magát, hogy ha nem áll le egy kétbetűs kitérő‘re, akkor talán marad neki az ezüst.

Lényeg a lényeg, a dobogót teljesen lefedte az Uniqa Újbuda TC, tehát ennél jobban nem alakulhatott volna a nap. Most mindenki mehet Isten segedelmével útjára, és három hétig ne is lássam! Alapozáskor találkozunk!

Végül, de nem utolsósorban emlékezzünk meg Ameli hő‘stettérő‘l is, aki bár kerón nem volt túl harapós kedvében, de remek futással egészen az ezüstérmes pozícióig küzdötte fel magát. Neki is egy remek idényzáró volt szerintem.

Egyetlen üröm az örömben, hogy a rendező‘k úgy gondolták, a pénzdíj egy részét úgy egyenlítik ki, hogy különböző‘ žosztrák árakon árazott ketyeréket adnak. Nekem egy 200eurós nő‘i bukót adtak Köszöntem szépen

Inkább becserélem egy Polar-ra. Ezt is vastagon számolták fel, mert az ígért 500 helyett 250eurot kaptam. Na, mindegy, végülis az erkölcsi győ‘zelem a fontos (vagy valami ilyesmi..)