Miért késik az arany? Szerintem…

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2008/08/20
Hirdetés

Olvasom, hogy otthon most fű-fa nyilatkozik arról, mi rossz a magyar sportban. Miért esünk vissza évrő‘l-évre a nemzetközi mező‘nyben?

Egyértelmű, hogy rengeteg összetevő‘je van a dolognak.

A pénztelenség a legnagyobb bűnös ez nem vitás.

Az elcseszett sportstruktúránk is benne van nyakig, ez sem vitás.

A nemzetközi mező‘nyök egyre erő‘sebbek. Hogyne!

De egy dologra még nem gondolt senki, mégpedig magára a kinti olimpiai körülményeinkre.

Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója már utalt rá, hogy gyakorlatilag a MOB egy utazási irodává degradálódott. Arra is utalt úgy emlékszem, hogy elöregedett

Hát én akkor ennek tudom be azt, hogy a magyar csapatnál nem olyan hangulat uralkodik, mint amilyen egy Olimpián ideális lenne. Igyekeznek a különböző‘ tisztségviselő‘k, de valahogy nem sikerül olyan miliő‘t kialakítaniuk, mint ami például az Athénban, és most is mellettünk lakó új-zélandiaknál tapasztalható. ők versenyekrő‘l hazatérő‘ sportolóiknak járják a hakát akár háromszor naponta. Süt róluk, hogy egy nagy családként élik meg az olimpiát. Ugyanúgy megbecsülik az éremesélyes versenyző‘t, mint a žcsak kint vagyok típusú sportolót.

Szerintem óriási probléma, hogy a magyar csapat ebbő‘l a szempontból kétfelé van szakadva!

Vannak a csapat sportok játékosai (vízilabda, kézilabda) plusz azok, akik már nyertek érmet, vagy éppen most várnak tő‘lük érmet. Na, ő‘k az istenek, velük valahogy nyájasabb a hangnem, és csodák csodája neki nincs problémájuk azzal, ha éppen le kell ő‘ket gyúrni

Á‰s vannak a mifajtánk, akik jellemző‘en nem 8-an vannak jelen sportágukból az Olimpián, hanem mondjuk 55-en, mint mi a triatlonban, vagy akár százan, mint országúti kerékpárban. Az ilyenekre magyar mentalitás szerint kár pazarolni az energiát, hiszen a nyavalyásoktól vajon mi várható? Lesznek jó esetben középmező‘nyben, de pontszerzés a legritkább esetben néz ki nekik.

Jellemző‘, hogy egy táblára ki van írva, hogy melyik sportágnak ki a dokija és ki a gyúrója. Nos, a triatlont ne keressük rajta! Mint ha itt sem lennénk. Azt meg sem említem, hogy születésnapomon egyetlen egyszer sem kellett megköszönnöm a köszöntést senki részérő‘l

Nem vártam tortát, de azért ez kemény

Azt pedig már minő‘síteni sem bírtam, hogy amikor felvetettem, hogy ha már öt napja nem tudok aludni, mert összeraktak egy kiesett, horkoló, bulizó boxolóval, akkor legalább a verseny napja elő‘tt hagy aludjak egy rendeset (hatig),és tegyenek át egy másik, üres szobába, azt a megjegyzést kaptam, hogy hisztis vagyok, mint egy lány

Kíváncsi vagyok, hasonló választ kapott volna-e egy Kásás egy Benedek vagy egy Cseh Laci?

Kétlem

Úgy gondolom, hogy azokkal a sportolókkal is rosszat tesz ez a mentalitás, akiktő‘l tényleg várják azokat az érmeket! ők ugyanis lépten-nyomon, kimondva kimondatlanul azzal szembesülnek, hogy:

Idefigyeljetek! Ki van nyalva seggetek, de most aztán hozzátok azt az aranyat, mert különben sportágatoknak annyi, Wesselényi ösztöndíjatoknak annyi, egzisztenciátoknak annyi, egyáltalán: mindennek annyi!

Plusz ezek az ominózus versenyző‘k az első‘ váratlan betli után azt olvassák mindenhol a neten, hogy a link sportolók nyaralnak csak kint, és szinte név szerint leírja minden sajtóorgánum, hogy mostantól kinek kellene hozni a tuti aranyat. Komolyan mondom, be kellene tiltani a netet, jobban járnánk. Akkor mindenki a versenyével foglalkozna

Olyan pszichés sportágakban, mint vívás, lövészet, de végül is bármelyikben, az a pici bizonytalanság, amit ez a hatalmas nyomás okoz, simán a kiesést vonhatja maga után.

 

Hirdetés
Hirdetés