Megkésett beszámoló a 70.3 VB-ről

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2010/11/23
Hirdetés

A felkészülés kezdete semmi jóval nem kecsegtetett. Volt ugyebár egy szerencsétlen La Baule-i esésem, minek következtében eltört a hüvelyk ujjam. A műtét után egy pár hétig semmi, utána úszás kevés, futás-bringa módjával. Közben mindenféle egyéb teendők miatt az edzéseket oda tuszkoltam, ahová bírtam.

Aztán szép lassan visszajött a forma, de éreztem, hogy ebből a tervezett, top10-es nagy dobást nem lehet véghez vinni. A csodában reménykedtem, meg a rutinban, bár utóbbi még nem sok van nekem a hosszabb távokon.

Kezdésként, tesztelni az állapotomat tökéletesnek ígérkezett a Miami 70.3, amiről már írtam, és elég nyögvenyelősre sikerült, a csodára tehát maradt két hetem Kakuk Matyi barátomnál Palm Beach Gardensben. Ezt ráadásul egyedül kellett véghez vinnem, és a két hétben még ki is kellett pihenni Miamit, és rápihenni Clearwaterre... Mission impossible! - Gondoltam.

Aztán azzal kezdtem, hogy kidobtam azt a cetlit, amelyre még útban Florida felé a repülőn, gondosan kidoldoztam az edzéstervemet erre a két hétre. Az elgondolásom a következő volt:

- úszás ha nem is parádésan, de tűrhetően ment emlékezetből, így azt továbbra is hanyagolom, amikor viszont lemegyek, akkor szétcsapom magam rendesen. Tekintve, hogy egy edzés 10dodóba fájt, négy alkalommal terveztem. Mellette Matyi medencéjében kikötöttem magam egy TYR gumiötéllel, és úgy úsztam, ami iszonyú jó erősítés volt. Vettem is gyorsan négy övet a csapatomnak...

- bringán éreztem, hogy keringésben egész jó vagyok, de egyszerűen nincs olyan erő a lábamban, ami kellene. Erre azt találtam ki, hogy annyiszor és annyi KA-t teszek az edzéseimbe, amennyit csak tudok, amennyit csak elviselek.

- futásban elsősorban a kilométer hiányzott, ami tavaly a maratonos felkészülésem miatt megvolt. A cél a lehető legtöbb méter lefutása volt a két hét alatt, az erős futásokat jellemzően bringa utánra terveztem, amikor rövidebbet, de váltogatva, a pulzust a lehetőségekhez képest minél magasabbra feltornázva tettem meg.

Aztán ha nem is a csoda, de egy érezhető formajavulás megérkezett. Bringán volt olyan 80km-es kerósedzés, amelyben odafelé 2x15perc KA-t beletettem úgy, hogy 5percenként egyet leváltottam, vége mindig kónusz volt. Aztán, mivel úgy gondoltam, ha lúd, legyen kövér, hazafelé végig 53-12-t tekertem. Nos, 52perces 37km-t sikerült alkotni... Ez már hasonló volt, mint ami kell a versenyre. Utána kimentem futni, de jóformán majdnem elájultam 40perces kocogástól. A futás hiányzott írtozatosan. Igazándiból ott nem éreztem csak nagy formajavulást, mert úszáson is bekopogott a forma. Második héten 2:06-os 200yardokat toltam (ezt most nem számolom át), ami azért elég sebes,még ha úszóruhában is csináltam.

A súlyomat is sikerült stbilizálni, szerintem maradtam 73kg, csak a amúgy sem ethióp combom lett még inkább Stark Tibi, 130kilós súlyemelőéhez hasonlatos :)

Jött a verseny, ami előtt baromira nem éreztem, hogy friss lennék. Előtte kedden csináltam az utolsó erős kerót, amiben kónuszon haladva beletoltam pár cső max egy kilit. Féltem, hogy bennem marad, hiszen máskor előző szombaton befejezem az erős edzéseket. Előző este mindenesetre konyhamalacost játszottam a Héczey Bandival és feleségével Mary-vel megejtett közös vacsoránkon, és betoltam a saját XL-es pizzám után a Zita homárját, és még mindent, amit az asztalon felleltem. Nyüszögve döltem ba az ágyba, ahol még magamba erőltettem fél liter fagyit... Reggel egy darab bagelt bírtam megenni úgy tele voltam!

Aztán irány a depó, pici mogyorós csokikat tettem a vázra, meg 2 gélt, plusz a kulacsba rendes bolti Gatorade-et. Fotózták is bőszen a kerómat, meglepő látványt nyújtott, főleg, hogy mellette ott álltam a Speedo fecskémben, ami az elmúlt tíz évben már szintén elég szokatlan. A Faris al-Sultan megy így még. Nem tudom ő miért, de nekem kerón bedurran a combom, és így sokkal kellemesebb, futáson pedig egyértelműen jobb.

Úszáson nem emberkedtem az elején, gondoltam, hogy lesz, aki végigzúzza, és abból nem kértem. Inkább meghúztam magam a nagy bolyban és figyeltem a lyukakat. Ha volt lehetőség előztem, ha láttam leszakadást, előztem, egyébként végig lábvíz. A vége egy elegáns 12ik úszóidő lett, egy jó kis bolyban. Az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy bringára nem veszek zoknit, majd csak futáson, és jó döntés volt, mert nem lett volna jó lemaradni már az elején. Nagy tempóban kezdtünk, főleg, amikor megérkezett a Raelert-Gambles páros. Egyik a címvédő, másik hírhedt kerós. Eltökélt céljuk volt feltekerni Ospalyra és Sudrie-re, akik szintén nem falábúak, és egy perccel előttünk tekertek. Amikor először megpillantottuk őket, azután fájt egy 5km nagyon, de 50km-él végülis összeért a sor. Ami meglepetés volt, hogy simán eltekertem az 53-12-t néha lassabb, néha gyorsabb frekvenciával, de izomzatilag nem okozott gondot. Aztán amikor megláttam a felvezető kocsit, gondoltam itt az idő, hogy megmutassam magam, és előre vágtattam. Olyan adrenalint adott a négy motoros, és a helikopter, hogy észre sem vettem, hogy cső maxon tolom. Aztán pár kilométer után szépen sunyogva visszahelyezkedtem a sorba. Erre látom, hogy mindenki veszettül elkezdi zúzni! Nem nagyon értettem, de azért próbáltam megmaradni a helyemen. Sikerült is 5iknek áthaladni egy vonalon, amit ha elsőként érek el, akkor 2500dollárral bélelik ki a zsebem verseny után. Sírni tudtam volna... Az biztos, hogy ha ezt tudom, legalább megpróbálom. Na mindegy, utána Gambles úgy gondolta, hogy már nem is lassít, és ez nekem nem jött jól, mert a keró vége egy eszement veretésbe torkollott, amit a végén már nem bírtam, így kaptam másfél percet Raelert-éktól (Csőke Bali is ott volt), hármat az állat Gambles-től.

Futáson 13iknak kezdtem, de tudtam, hogy mögöttem még jönnek futóbolondok, mint Fontana, vagy Kriat. Ezek szépen lassan meg is előztek, míg én 9-nél felértem Balázsra. Meglepetésmre nem tudtam tovább menni, illetve Bala nagyon jó tempót diktált. Korábban ez nem volt rá jellemző, ezért már útközben gratuláltam neki, iszonyú, mit fejlődött! Szóval követtem Balázst, és szorgosan szedtük össze a megdöglötteket, például a Miami ezüstérmes Paul Amey-t. A végén megbeszéltük, hogy nekem annyira nem fontos az Ironman világranglisa, és ha 15ik helyre érünk az Balázsé lesz, mert ott egy nagy pontesés van. Nagyon közeledett a cél, és még nem voltunk, csak 17-18ik helyen, így már nagyon semmi nem izgatott fel. Erre összeszedtünk egy spanyolt plusz az utolsó 500m-en észrevettem a Coluccit, aki azért egy jó kis skalp, úgyhogy elnézést kértem Csőke kollégától, de meg kellett próbálnom a dolgot. Mivel Balázsnak hiányzik ez a sebesség, nem volt kellemetlen az egyezség felrúgása, ő végül utol sem érte a brazilt, sőt volt még egy meccse a spanyollal is a 17ik helyért, amit megoldott. Nekem meg lett a 18 helyett 15. Ennyit megér azért egy harakiri 500m-t.

Összességében úgy gondolom, elégedett lehetek. Erre szoktam mondani néha a tanítványaimnak, hogy: meg kell tanulni néha sz+rból is várat építeni! :)

Persze nem mindig sikerül. Most nekem sikerült. Sokat tanultam belőle, amiért a fiúk a klubban nem biztos, hogy lelkesedni fognak... :)

Egy biztos borzalmasan ráfekszünk a KA-s edzésekre...

Hirdetés
Hirdetés