Ilyen egy dupla-dupla Hír

Az egész lefordítva annyit tesz, milyen is amikor két középtávú triatlont csinálsz egymáshoz nagyon közel. Az írás apropója a május 31ikén rendezendő keszthelyi középtáv, ahol indulok, és a rá két hétre lévő középtávú OB. Sokan kérdezgetnek, hogy ez mennyire teljesíthető? Meg dühöngnek, hogy milyen hülyék a rendezők, hogy ennyire közel tették ezt a két versenyt egymáshoz. Nos, mielőtt az amatőr triatlonisták elkezdik valamelyik rendezőt felnégyelni elárulom, a kettő olyannyira nem zárja ki egymást, hogy még segíti is!

Igen autentikusnak érzem magam a témában, hiszen ugyanezt a leosztást kétszer is megcsináltam, de szerintem Major Joe vagy Csomor Era meg számtalanszor.

Eleve, nekem a középtáv nem volt még a távom (most sem az…) 2009-ben és 2010-ben, amikor odaálltam a Clearwater 70.3 VB-n. A középtáv nálam már duplázás volt, féltem is tőle rendesen. Aztán úgy voltam vele, hogy amit nem gyakorolsz edzésen, az nem fog menni versenyen sem, így próbáltam többször is szimulálni a hosszú keró utáni futást. Aztán legtökéletesebben hol máshol lehetne ilyet gyakorolni, ha nem egy másik versenyen.

Így hát 2009-es VB előtt Austinban mentem egy közepet, míg 2010 előtt Miamiban. Mindkettő piszok rosszul esett. Emlékszem Austinban 60km-nél könyörögtem az engem megelőző versenyzőknek, ugyan árulják már el, mennyi van még. Totál kész voltam, és fogalmam sem volt, hogy fogok még futni is. Miamiban szabályosan belesétálgattam, ott a keró egyszerűen csak tetű lassú volt. Aztán gondoltam futok egy nagyot, erre csak szédelegtem.

Utána lévő két hétben tökéletesen tudtam mire van szükségem, mi volt gyenge, mit kellett erősíteni, és mit igazítsak a kajálásomon.

Én hiszek benne, hogy a szervezet sokkal gyorsabban adaptálódik terhelésekhez, mint azt sokan hiszik. Egy-egy brutális kihívás teljesítésével egy új dimenzióba léphetünk. Lehet maszatolni sokáig lassan, de kellenek a „kivégzések”. Mindkét elő-verseny után rogyásig KA-ztam, illetve tempófutásokkal gyilkoltam magam, és lám-lám utolsó 70.3VB fellépésemen 2:03-as 90km-t tekertem. Lehet számolgatni, milyen átlag. Magam sem hittem el. Utána mondjuk nem voltam egy szélvész, de 1:17-es félmarcsi még a tűrhető kategória. A vége pedig a legjobb 70.3-as magyar eredmény, egy 15ik hely lett. Emlékszem, a célegyenesben Coluccit és Bozzone-t előztem magastérddel.

Visszatérve tehát arra, teljesíthető-e Keszthely Balatonfüred előtt. Rossz a kérdés is! Aki igazán jót akar menni az OB-n, az nem is tehet magával jobbat, mint minden nyomás, és stressz nélkül felméri 2héttel a főversenye előtt, hogy hol tart. Annyi tapasztalatot fog szerezni, ami 100x többet fog érni annál, ha én elmesélem a kismelegben mit kéne, vagy a Kisgyuszi leírja, hogy hogy kéne. Gyűlölöm azt a mondást, hogy hülye ember saját kárán tanul. Jó napot! Akkor mindenki hülye!